A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sztorizó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sztorizó. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. június 9., kedd

Hova ül a cica - kánikulában?

A cica néhány alapvető dologgal tisztában van, pl. hogy a meleg levegő felszáll. Ezért kánikulában kerüli a magaslatokat, inkább a puszta földön időzik, mellőzve a megszokott vasalt ruhát vagy A4-es mappákat.


Ha mégis puha párnákon óhajtja nyugtatni megfáradt tagjait, gondoskodik a megfelelő szellőzésről, akár még a gravitációval is dacolva.


És mindig tudja, hogy honnan fúj a szél. 


Szóval érdemes a cicát figyelve megválasztanunk a helyet, ahol a kánikulai órákat töltjük. Már ha odaférünk. :O)

Az utóbbi időben egy új megoldáson dolgozik: kétoldali borzolással próbálja elősegíteni a levegőáramlást a hátsó futómű és az alváz jobb szellőzése érdekében.
Ettől úgy néz ki mint egy durcás gőzhajó a Mississipin (a durca attól van, hogy én vihogva keringek körülötte a mobillal :O)


2015. április 25., szombat

Bevezetés a macskalélektanba - avagy hova ül a cica?

Macskalélektan. Hova ül egy cica? Hát oda nem, ahova szeretnénk. :O) Ez az egyik alapvetés az eddigi tanulmányaimban, amit Placcs cica irányításával folytatok immár több mint egy éve. Placcs, mint tudjuk, igen óvatos cica, ugyanakkor sziklaszilárd jellem. Tehát inkább kuporog egy A4-es iratcsomagon vagy a tenyérnyire összehajtogatott vasalt ruhán, mintsem elfoglalja a számára kijelölt, párnával bélelt helyet az íróasztalomon (amiről amúgy már rég lemondtam. Mert az a cica helye. Ő maga választotta, én csak követtem az útmutatást). Még mit nem, majd pont...

És persze nem csak az íróasztalon szeret üldögélni. A rattan és a párnák érdekében kompromisszumot kötöttünk: én letakarom azt a helyet, amit kiválasztott, ő leül - egy másik részen. A kompromisszum ráeső részén még dolgozik.
Megoldás, az egészet letakarom, én máshol ülök... Jelzem, fogynak a lehetőségek... :O)

2015. április 5., vasárnap

Kellemes húsvétolást mindenkinek!

Tojásfestés húsvétra együtt otthon
Tegnap tojásfestés volt nálam, mely már sok éve hagyomány, bár a szereplők azért cserélődnek. Idén pl. a keresztlányok mellett őfelsége látogatását is vártam. Az a túlméretezett, magát tojásnak kiadó kobak középen az ő ajándéka lesz. :O)


Unokatesóval új technikával kísérleteztünk: csináltam lila- és vöröshagymából meg káposztából festőlevet, és apró horgolt terítőket tettünk a főtt tojásokra. Sajnos a végeredmény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. :O) Nyilván, mivel a terítő is átázik, de ez már csak utólagos okosság. A festőlevek készítése: külön edényben vöröshagyma, lilahagyma héja, vörös káposzta annyi vízzel, hogy ellepje a forrástól fél óráig főzve ecettel (arányok: fél liter vízhez 4 evőkanál ecet).



Mindenki az alkotás lázában ég!


A kész művek: bal oldalon kisebbik (képzőművészetire járó) +lány akrilfestékkel készített tojásai (juh, pipi, nyúl), alul unokatesó zsírkrétás tojásai; középen a festői rendetlenség; jobbra őfelsége nonfiguratív kompozíciói, nagyobbik +lány szalvétaperformanszai és az én fonal-horgolás innovációm. :O)

Mint látható, a végére kicsit eldurvult a buli. :O)

2015. március 19., csütörtök

Örömet szerezhettem egy osztálynyi kislánynak a karkötőimmel! :O)

Örömet szereztem kislányoknak a karkötőimmel Kissé megkésett beszámoló következik egy nőnapi eseményről, melynek részese lehettem. (Amikor aktuális lett volna, betegeskedett a számítógépem, de muszáj elmondanom... :O)

Emlékeztek még erre a karkötőmre? Akciósan virított a Meskán, mikor is egy kedves vevő felfedezte, milyen szép is lenne ez az osztályünnepségen a kislányoknak nőnapra!

”shabby

Azonban mivel az akció csak erre az egy karkötőre vonatkozott, egyszerűsített változatban elkészítettem újra. Az osztályfőnök kapta az eredeti példányt.
”rózsaszín
”rózsaszín

És hogy a többi tanító néni se maradjon karkötő nélkül, számukra erre a portékára esett a választás.

”steampunk

Február 28-ára felsorakoztak, és útnak indultak valamennyien, 13 + 1 rózsaszín és 4 szépia karkötő.

”ajándék

És hogy a 13 mennyire nem szerencsétlen szám, bizonyítja, hogy a 10 éves kislányok és a tanító nénik is örömmel viselik az ajándékot.

”ajándék

És a Belindák is boldogok, hogy ismét örömet szerezhettek, méghozzá ilyen sok embernek. 
:O)



2015. március 2., hétfő

Ajándék szütyő barátnénak - Ivókúra folytatódik - Szenzációs hírek az udvarból


Ezt a horgolt kis táskát készítettem barátnénak, aki a Zeneakadémián avatta fel, igen megtisztelve a kis szütyőt. Direkt ilyen alkalmakra kérte, és az ő elképzelései alapján készült. Szerintem jó volt az elképzelés. :O)


A madzag ideiglenes, mert a fia (13) fog hozzá fonott pántot készíteni! Bizony! Majd mutatom!

Az ivókúra utolsó harmadába léptem, még két hét van hátra. Súlyom továbbra is 91 kg, ami szerintem a múlt hét végi családi tobzódáson felszedett, majd a hét folyamán leadott kilókkal lett változatlan. Rá kellett volna állni a mérlegre.
Továbbra is nagyobb drámák nélkül zajlik a kúra. A banya egy darabig elvolt a szombati sörével, ahogy az Ikrek találóan írta: "gyunnyasztott". Ám a csütörtöki Tesco-vásárláskor odacselezte a bevásárlókocsit a sörösrészleghez, a mugli Belinda észre sem vette. Nagy belső csata zajlott, ebből kívülről csak annyi látszott, hogy egy középkorú, erősen molett hölgy dermedten áll a sörösdobozok előtt, majd tétován átmegy a cicakajás sorba. Jó, hogy nem hallatszik ki ilyenkor semmi, mert a banyát elragadták az indulatai.
:O) 


Végül szenzációs képek az udvarból! Őfelsége a keleti küzdősportokkal ismerkedik - dzsúdózik. (Korábban kipróbálta a karatét és a capoeirát is.) Bronzérmet szerzett a tegnapi mérkőzésen, 4 hasonló súlyú fiúval lépett tatamira. A hírek szerint némi lányos elfogódottság után egyet "átdobott", így szerezte meg a 3. helyet. Később többet is át fog majd dobni... Egyszer mindent el kell kezdeni.
:O)

2015. február 15., vasárnap

Beszámoló - ivókúra, 2/6 hét (+egy kis tavasz)

Holnap lesz két hete, hogy elkezdtem az ivókúrát a Peridot ásványvízzel dr. Tiszta Víz tanácsait követve.
És abszolút pozitív a mérleg!

- Több mint négy kiló fogyás! 


Innen indultunk.
Itt tartunk.

Persze ebből 3 kiló a friss karácsonyi szaporulat, és azt könnyű leadni. Nem is lenne jó ilyen iramban fogyni tovább, még megárt. :O)
Legalább napi két liter Peridotot iszom, a sört és a kólát teljesen elhagytam, egyébként nemigen változtattam az étkezési szokásaimon. Eddig sem ettem sokat, most egy kicsivel még kevesebbet eszem, nem szándékosan. Valószínűleg az étvágycsináló esti sör elmaradása az oka.

- Egy szem savlekötőt sem vettem be az elmúlt két hét alatt!

Korábban, ha nem is mindennap, de elég gyakran kellett savlekötőhöz folyamodnom, főleg éjszaka. Megjegyezném, hogy az csak városi legenda, hogy a sörnek savlekötő hatása van. Én inkább az ellenkezőjét tapasztaltam.

- Javult a közérzetem!

Aki elmúlt 40, az tudja, hogy egyes renitens testrészek "minden ok nélkül" fájnak, ha úgy hozza kedvük, és sajnos ez 50 felett sem javul. Ám most egy kicsit mégis! Valamivel kevesebben nyafognak, mint eddig.

Összességében kevésbé fájdalmas az önmegtartóztatás, mint gondoltam. Két litert meginni számomra nem megerőltető, eddig is ittam ennyit, csak nem vizet. Így hozzá vagyok szokva, nem okoz gondot a szervezetemnek, a WC-ből sem lett törzshely.
Szegény banya azért hiányolja az esti sörét, ma a Tescóban úgy kellett elvonszolni a rekeszek mellől. Egyébként egy hős, mert találtunk egy másfél literes Kozelt a tárolóban, de ellenállt. Nem ment hozzá kozel. (Bocsi :O)


Más módon is virágzok. :O) Hogy ebből mi lesz? Majd egyszer az is kiderül! Most csak egy kis tavaszi előzetesként...



Utoljára!
Január elköszönt, és ugye január végéig adtunk határidőt az adventi játék ajándékainak, hogy megérkezzenek a rendeltetési helyükre. Egy jelzést már kaptam, hogy nem talált haza az ajándék, de úgy néz ki, ez elrendeződik, és egymásra találnak a szereplők. 
Nagyon szeretném, ha mindenki más, aki nem kapta meg, jelezné nekem. Persze az lenne a legjobb, ha nem lenne több ilyen eset, de ha mégis előfordult, ne maradjon homályban. Ugye dolgoztál sokat az ajándékodon, szeretettel csomagoltad, nem kevés pénzért postára adtad, és te nem kaptál semmit? Lehet ennek többféle oka, még olyan is, hogy a postán történt malőr. Ez esetben is az a legjobb, ha tud róla a feladó. Legrosszabb esetben azonban szándékosan csaptak be téged, és ezt ne hagyjuk! Se a kis ügyekben, mint amilyen ez (??? bár nem is olyan kicsi), se a nagy dolgokban ne hagyjuk most már, hogy az orrunknál fogva vezessenek. 
Ezért kérlek, hogy küldj egy emailt, ha nem kaptad meg az ajándékot!


2015. február 2., hétfő

Megújuló Belindák (vonakodó banya:)

Az elhatározást pedig tett követte, és belevágtunk az ivókúrába. Nem ment egyszerűen, a banya napokig nem állt szóba a mugli Belindával, előbb fenyegetőzött, aztán alkudozni kezdett. Lemondott a cappuccinóról, aztán a kóláról, a sört utolsó erejéig védelmezte (legalább egy pohár esténként... nem lehetsz ilyen bigott!). Végül megtört az ellenállása a rendíthetetlen elszántság láttán. Számára soványka kompromisszum született: egy bögre tea mindennap, amit ő választhat (és nem, nem tehet bele bort...).


Az ivókúráról, amit elkezdtünk, 


olvashatsz bővebben, vagy a jobb oldalsávon, dr. Tiszta linkjén, ahol egyúttal a beígért kedvező hatások is láthatók. Engem momentán főként a fogyás érdekel, de az elsavasodás sem mellékes.
Merthogy így nézünk ki

Vigyázat, a nyugalmat megzavaró kép következik!


Az ünnepek alatt sikerült még két kilót rárakni. Tényleg simán beleférne két trendi Belinda XS mérettel.

Megcsináltuk az ilyen volt/ilyen lett képek első felét. Ilyen :O)



Aztán majd meglátjuk, milyen lesz hat hét múlva.





A puding próbája az evés, jelen esetben az ivás. A folyadékmennyiséggel (ha jól számolom, 3 l naponta, ha tartom magam az 1 l/30 kg-hoz) nem lesz nagy baj, eddig is sokat ittam. A folyadék minéműségével lesz inkább gond, főleg a banya szűköl szánalmasan a kedvenc söröskorsója felett. Az ivókúrához a dr. Tiszta által ajánlott Peridot ásványvizet használom. Már túl vagyunk a reggeli fél literen. Tényleg finom ízű (a banya maró gúnnyal vihog), és a sörnél mindenesetre olcsóbb.

Nyomon követheted a Belindák újjászületését/szenvedéstörténetét itt, a blogban, és aki kedvet kap a példánktól, keresse fel dr. Tiszta rendelőjét 


vagy 



2015. január 22., csütörtök

Mangafesztiválon voltam

Na persze (annak ellenére, hogy nagyon szeretem az animéket) nem úgy kezdődött, hogy reggel felkeltem, és arra gondoltam, hogy (összes kilóimmal és éveimmel) nekem feltétlenül meg kell jelennem a rókaszellemek és nindzsatanoncok között. :O)
Nem, hanem Csingiling kíséretében érkeztem a Millenárisra, ahol már hatalmas, színes tömeg hömpölygött a lenyűgöző jelmezekben.


Csingiling is belevetette magát a forgatagba, és tündér létére igen szokatlan helyzetekbe keveredett. :O) (Na de Szauronnal is, nahát!)


A kézműves paparazza is működött.


És ami miatt pont most jutott az eszembe ez a kaland, az ez a gyönyörű jelmez, a kedvencem. Amiről akkor még nem tudtam, de most már tudom (mert most fedeztem fel, hogy ezt így hívják :O), hogy steampunk. Vagy legalábbis olyasmi.


Itt üldözöm a szép maszkot...


És itt látható.

Nyilván kell némi egészséges exhibicionizmus ehhez a műfajhoz, ami azonban, ezen rövid tapasztalat alapján legalábbis, igen békés természettel párosul. Mert annak ellenére, hogy egymás sarkát tapodtuk, egyetlen türelmetlen megjegyzést vagy hangosabb szót sem hallottam a néhány óra alatt, míg ott voltunk. Igen jó benyomásokkal távoztam.

A dolognak voltak előzményei. Nálam szállt meg egy korábbi mangafesztivál idején két maszk:
Naruto és egy számomra ismeretlen, kék hajú illető.


Utóbbiról egész sorozat készült 
:O)


És végül még annyit, hogy Dr. Tiszta Víz 2. blogbejegyzése is olvasható 
a halak téli életéről
vagy a jobb oldasávban.

2014. április 27., vasárnap

Placcs mint olyan


Teljes körű védelem :O)

Asszem ott hagytuk abba, hogy sok készülődés, szorongás és kétely után kitártam a teraszajtót, vele a szabadság aranykapuját, ám Placcs nem mert kimenni. Sőt elbújt, és csak akkor jött elő, amikor becsuktam, és lehúztam a redőnyt is. Azóta hetek teltek el, és Placcs összesen kétszer volt kinn a teraszon, percekre, mert ha én benn, a szobában megmozdulok, bevágtat (szó szerint), és elrejtőzik a rettegőben, a kanapé alá.
Azért nem is blogolt, mert az eddigi (elrabolt macska, szabadságától megfosztott, rabként sínylődő) vonalat ezek után nemigen folytathatja. :O) Egyértelműen kiderült, hogy Placcs tesz a szabadságra, előnyben részesíti az alutasakost… Ha belegondolok, hogy egész télen milyen biztonsági intézkedések közepette szellőztettem, nehogy megszökjön, fetrengek a röhögéstől. De azért talán majd folytatja a blogolást, ha leküzdötte ezt a kis identitászavart.
Addig is rövid összefoglaló az előmenetelünkről. Örömmel jelenthetem, fél év alatt elértem, hogy cicuka nem bújik el rögtön, amikor közeledek, hanem előbb rám fúj (vagy rám lehel, vagy mi)! Úgy is mondhatnám, hogy vicsorog, a macskafélék jellegzetes módján. Tigris esetében ez elég hatásos, ötkilós házimacskák kevésbé okoznak vele szívrohamot, de azért egyes cicák beleadnak apait, anyait. Nem így Placcs. Ő tényleg inkább csak lehel. Nincs benne igazi meggyőződés. Mintegy lejelzi, hogy alapjaiban ő egy félelmetes ragadozó ám. Ilyenkor természetesen nem mozdulok (nehogy má!), inkább elkések. És tartok egy hosszabb szpícset arról, hogy

1. kié a lakás?
2. ki adja a kaját?
3. 5 kiló vs. … kiló (a kipontozott részt a fantáziátokra bízom, nyugodtan szárnyalhat:)
4. és egyáltalán: ki itt a főemlős?

A monológ alatt Placcs tanácstalannak tűnő pofival néz rám, majd vagy nekilát az alutasakosnak, vagy elbújik, a helyzettől függően. Az alutasakos mindenekfelett! :O)
Most, hogy kicsit már kezdem kiismerni az én kis hősömet, azt mondanám, hogy egy borsószem-hercegkisasszony, kicsit vénlány jellegű, ne kerülgessük: virtigli faxnigombóc a cica. Gyanítom, hogy szívesen eltekintene a jelenlétemtől, de hát valakinek nyitogatnia kell az alutasakost, meg takarítani az almot. Mert igényszint, az van ám: nem ül rá a törölközőjére, ha már túl szőrös, kajából lehetőleg viszkáz, és egyik reggel bekopogott a hálóajtón, mikor hajnali hatkor visszafeküdtem, ahelyett, hogy kiszolgáltam volna.

Hát így állunk a szép tavasz beköszöntével, és ennyit arról, hogy „Morcicából sosem lesz szobacica!” :O)


Pihi


Mozog a Kétlábú!
:O)

2014. március 30., vasárnap

Megint egy placcs...

...vagyis Placcs megint meglepett. :O)

Mióta kitört a tavasz, készültem Placcsot "megszabadítani rabságából", kiengedni  a teraszra, hogy szabadon élvezhesse a napsütést és a tavasz illatát. Merthogy nyilván szenved szegény kis védtelen cica a fogságban, amit egyre gyakoribb, eltévedt kisded sírására emlékeztető nyávogásával igazolni is látszott. És persze nagyon izgultam, hogy nem fog-e meglógni, itt hagyva az aranyketrecet, amit a tél folyamán neki építgettem.
Ezért úgy alakítottam a teraszt, hogy ne legyen könnyű távozni, még egy macskának se. Janka cicaaktivistát kértem fel tanácsadónak, és megtörtént a műszaki átadás.
Persze macska lévén meg tud lógni, ha akar, ezért szorongva tártam ki az ajtót tegnap délután... és... nem történt semmi. Ezt még betudtam annak, hogy Placcs alszik, bár gyanús volt, hogy amikor becsuktam a teraszajtót, egyből felébredt, és nekilátott a vacsinak. Reggel aztán kitettem a megszokott alutasakos reggelit - Placcs imádja -, és megint kitártam a szabadság tündöklő kapuját...
És ekkor jött a meglepi. Placcs otthagyta az imádott alutasakost, egy darabig vágyódva nézte, félúton a biztonságot jelentő rettegősarok felé, majd döntött, és eltűnt a rettegőben. Ennyit a szabadság édes madaráról. Be kellett csukni a teraszajtót, még a redőnyt is lehúzni, és csak jó negyed óra múlva jött elő, és tolta be a kedvenc kaját!
Namármost... Elfilóztam, mi lehet Placcs fejében. Talán a csapda az utolsó emléke a külvilágról? Többen is felvetették, hogy fél, hogy elzavarom? Azért szerintem ez túlzott antropomorfizmus! Vagy egyszerűen új számára a terasz, és meg kell szoknia? Ez azért lenne meglepő, mert - akik elejétől figyelik Placcs kalandjait, tudják - a nevét onnan kapta, hogy a környező háztetőkről érkezett, és egyszerűen beköltözött a teraszomra, mint egy égből pottyant csomag.
Az igazság az, hogy én, a mindenevő falkaállat nem tudhatom, mi jár egy magányos ragadozó buksijában. Mindenesetre szökéstől egyelőre nem kell tartanom...
:O)

A mai blogbejegyzésnek az lett volna  a címe, hogy Placcs válaszúton... Ám helyette az állatorvosi rendelőben aratott diadaláról szóló, régóta esedékes bejegyzés következik. Erre nagyon készült, és most kissé megtépázott önbizalmának helyreállítását is ettől reméli...


Placcs cica minden vasárnap este blogbejegyzésekkel jelentkezik. 
A blog a Cicavíziók című aloldalon olvasható. 


A 8. bejegyzés címe:


melyben Morcica a bátorságát fitogtatja

"Nem igaz! Egy ijedt macska viselkedését imitáltam az ellenség félrevezetésére! 

(A tények makacs dolgok! – K. L.) 

A macska még makacsabb dolog! Tehát lazán kocogtam, nyomomban az állatorvos és a sonkaujjú pribék egy ketreccel, az egyik sarokban meg az én Kétlábúm próbálta leplezni, hogy vihog."

2014. március 24., hétfő

Időutazás és távsimi :O)

Unokatesómtól lenyűgöző, tényleg vintage fonalakat kaptam. Általam szeretett és tisztelt anyósának a hagyatékából való, ezért különleges élmény lesz a felhasználásuk. Emellett valódi időutazás böngészni őket, feltámadnak az emlékek gyerekkoromból meg a későbbi időkből, első botladozásaim éveiből a kézimunka labirintusában.






Az van ráírva, hogy "valódi mosást tartó". Alighanem azt jelenti, hogy színtartó... 
:O)


Placcs nem blogolt vasárnap, mert roppant elfoglalt volt, meg aztán az ihlet sem mindig jön csak úgy. Helyette most én írok egy rövid beszámolót a kapcsolatunk alakulásáról. 
A cica egyre bátrabban viselkedik, már egészen közel jön hozzám, leül, és hosszan fixíroz. Néha csak úgy, néha pedig az elérhetetlen helyeken lapuló tollas egereket szeretné előszedetni, ilyenkor meg is mutatja, hogy hol van a ravasz zsákmány.
De továbbra is alapszabály, hogy ülnöm kell, ha felállok vagy járok-kelek, nem jön a közelembe. Viszont már nem is menekül a rettegőbe, hanem biztonságos távolból figyel.
És nemrég megszületett saját találmányunk, a távsimi. Ez úgy történik, hogy cica kacéran elnyúlik a földön, és én elduruzsolom neki, hogy milyen finom is az, amikor gazdi... azaz bocsánat: Kétlábú simizi, vakargatja, dögönyözi a cicát. És a levegőben el is játszom a kezemmel a szóban forgó tevékenységet, a tőlem 2 méterre lévő Placcs pedig úgy kelleti magát és forgolódik, mintha tényleg simizném. Persze időről időre ellenőriz, hogy nem mozdultam-e el a helyemről. 
Hát ez van! Mindenesetre haladunk, lesz még ebből igazi simi és dorombolás! 
:O)

2014. március 16., vasárnap

Cicavíziók - 7. bejegyzés Égszakadás-földindulás: takarítás – minden macskák rémálma (és minden Belindáé – KL:)


Placcs cica minden vasárnap este blogbejegyzésekkel jelentkezik. 
A blog a Cicavíziók című aloldalon olvasható. 


A 7. bejegyzés címe:

"...porszívó. Persze jól tudjuk, mire való, valójában macskaszívónak kellene nevezni. Amikor idegtépő hangon felvonyít, és szétesik körülöttem minden, menekülnöm kell, bármi áron."
:O)


Kevésbé "óvatos" cicák sokkal megengedőbbek a "macskaszívóval" szemben... Lásd alább :)

 

2014. március 2., vasárnap

Cicavíziók - 6. bejegyzés Rágalom!


Placcs cica minden vasárnap este blogbejegyzésekkel jelentkezik. 
A blog a Cicavíziók című aloldalon olvasható. 


A 6. bejegyzés címe:


melyben Morcica betép... (igenis, betép!)

"NEM. Morcicából sosem lesz szobacica!
És e macskát próbáló küzdelemben csoda-e, ha a pillanatnyi feledést hozó macskagyökérrel orvosoltam hasadó énem? Persze kizárólag gyógyászati céllal!"
:O)

Janka cicaaktivista tanácsára vettem Placcsnak egy macskagyökér-illatpárnát (meg még egyéb játékokat: két, valódi kendermagos tyúktollal felszerelt, farmerszínű egeret – komoly! :O), és egy valódi tollból készült „csalival” ellátott, horgászbothoz hasonló készséget vörös-fekete színben – nagyon elegáns). Már korábban is tudtam, hogy a macskagyökér – vagyis valeriána – nagy vonzerővel bír a macskák számára. Idézet a Wikiből:

„Magyar nevét onnan kapta, hogy barna gyöktörzsének átható illata erős, izgató hatással van a macskákra, melyek a növényhez dörgölőzve "kábulatba" esnek, illetve szívesen elfogyasztják a gyökerét. Egyes macskák kifejezetten "függővé" válnak.”

Szóval tudtam, hogy lesz hatás, de azért nem számítottam arra, ami történt! :O) Placcs rátette a fejét a kis párnára, és úgy tolta maga előtt, mint a jegesmaci a YouTube-on, átölelte és forgott körbe-körbe (most először mutatta a hasát), bedörgölte magát vele, aztán lenyalta, feldobálta és elkapta. A legaranyosabb az volt, hogy mindeközben időnként eszébe jutott, hogy ott vagyok. Ilyenkor pár másodpercre leállt, meglepően józan ellenőrző pillantást vetett rám, majd folytatta a viháncolást. Aki jól akar szórakozni, vegyen macskagyökérpárnát egy cicának! De vigyázzunk!

„Csak időnként adjunk cicánknak macskamentát, illetve macskagyökeret, különben elveszítik mágikus hatásukat, és az extázis stresszbe fordulhat. A macskatulajdonosok csakis a kisállat-kereskedésekben kapható termékeket adják kedvenceiknek, a vegyiparban előállított tinktúrák ugyanis általában alkoholt is tartalmaznak.”



Nemigen fotózom Placcsot, mert a vakuvillanás valószínűleg nem tenne jót a kapcsolatunknak, de ezt meg kellett örökítenem. Sajnos az óvatosság negatívan befolyásolta a kép minőségét. Mégis kiteszem, mert a fotókon látható, izzó szemű, meghatározhatatlan kupac pontosan szemlélteti cicám akkori halmazállapotát. 

:O)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...