Kép elkészült időben, de annyi időm van csak most itthon, hogy egy előredátumozott postban betegyem a képet, szöveget jövő hétvégén fogok tudni írni. Addig is izgulok ott a távolban, milyen lehet a ti kedvenc helyetek, és majd jövök és nézegetem őket szombaton.
És akkor bővebben:
A Tátra szlovákiai oldala számomra ősélmény. Voltam ott már az anyám hasában, és óvodásként többször, és tábori kirándulásokon, és családi túrán szülőkkel, aztán férjjel, később saját gyerekeimmel, és ott döbbentem rá 14 éve arra is, hogy életemben először anya leszek - merthogy nem bírtam rá sem nézni az erdei málnára :-)
Én most mégis a lengyel oldal felőli látképet varrtam meg. Ennek oka, hogy nem jártam ott - még. Kicsit kifejtve: volt egy nehéz időszakom, amikor kellett a magány, és menni, gyalogolni kellett - az nagyon megnyugtatott és feltöltött. Szerveztem hát magamnak egy egyszemélyes túrát, gyalog a Tátrán át, a Csorba-tótól Zakopánéig. Ez 2X10 órás út a Rysyn át (nem véletlenül ez az egy út van kivarrva a képen végig). A Rysyn egyszer jártam előtte, és lenyűgözött, hogy egy hegy teteje az országhatár. Egyszer vissza akartam jönni, és megnézni a mélyben a Morskie Okot, és átmenni a csúcson át abba a másik országba, ahol sosem jártam.
El is jött az ideje. Telepakoltam egy nagy hátizsákot, elvonatoztam Poprádig, sétáltam kicsit a meleg nyári estében, másnap pedig arra ébredtem hajnalban, hogy esik az eső. Az a lassú, kitartó fajta. Hosszas tépelődés után úgy döntöttem, elindulok, hátha javul a helyzet. 3 órát gyalogoltam fölfelé. Addigra mindenem el- és átázott, a vizes cipő lemarta a sarkamról a bőrt, de ez nem volt szempont. Mire elértem a láncon kapaszkodós sziklákat, már köd volt, és ahogy másztam és kapaszkodtam, folyt be a kabátujjamon a víz. Ekkor döntöttem úgy, hogy megfordulok. Mert van 2 gyerekem, akik hazavárnak, és nem szeretnék a ködben, a csúszós köveken lezuhanni.
Az elektricskán öltöztem át tetőtől talpig a nagyon vizesből a kicsit vizesbe, és vacogtam hazáig a vonatokon. Sosem örültem annyira hazatérésnek, meleg víznek és száraz ruhának mint akkor.
Sokat tanultam, túrázásról, hegyről, meg magamról. Többek között hogy tudok jó döntéseket hozni, és ez sokat segített később is.
Mert az is jó döntés volt hogy elindultam az eső ellenére (mert a szállóból visszafordulni kudarc lett volna) , és az is hogy lejöttem a hegyről (mert megpróbáltam, és megtettem amit józanul gondolkodva még megtehettem).
És most jó döntés volt ezt varrni, mert itt van az orrom előtt, és folyton hív és kiabál hogy menjek és ismerjem meg végre a túloldalt is. A terv tetszik Gerdapapának is, csak nőjön még kicsit Gerda, és akkor megyünk!
.jpg)
Először anyagot festettem, mert egy darabból szerettem volna készíteni a képet. Colombust használtam. Összegyűrögettem a nedves anyagot, beletettem egy nagy nylonzacskóba, majd beszórtam különböző színű festékporral. Öntöttem még rá egy kevéske sós vizet, és az egészet még összenyomkolásztam egy kicsinykét. 2 percre beletettem a mikróba. Jól felforrósodott. Kicsit hagytam hűlni, majd jól kiöblítettem. Itt még látszik, hogy sok fehér folt maradt benne, ezért megismételtem az előzőeket. A végeredménnyel igen meg voltam elégedve. Gondoltam egészben hagyom, de rájöttem, hogy nagyon nagy munka lenne megtűzni, befejezni, tehát csak egy szokásos méretű darabkát vágtam ki belőle.
Különböző színátmenetes tűzőcérnával megtűztem, majd néhány tengeri herkenytyűt, némi flittert és gyöngyöt varrtam még rá. Nem sokat, mert azt akartam, hogy a festett anyag érvényesüljön.
Íme a kész munka.
.bmp)
.bmp)
.bmp)
.bmp)
A fotókat annak idején én készitettem, ezek alapján varrtam a quiltemet a technika uj a sziklákat a pufi pasztával csináltam alálbélelve egy kis tüllel, a növények részben varrva részben ragasztva vannak..jpg)
A Bryce kanyont választottam, mert tényleg életem legnagyob, legszebb élménye volt. Ez a kanyon egyike a gyönyörű USA-beli Nemzeti Parkoknak. Lányom él ott a közelében, és mikor nála voltam elvittek , több parkban is jártam, élményben mindegyik csoda volt, de a legszebb ez a kanyonbeli látogatás volt. A szinek lenyügözőek,minden sárga és narancs, rozsda és ennek változatai, és mellettük csak a növények zöldjei viritanak. A szinek a vörös homokkő lerakódásaiból adódnak, évezredek során alakultak a különböző sziklaformák. Nem tudom mennyit sikerült ebből visszaadni, a következőkben felteszek néhány saját felvételt is.
.jpg)
.jpg){kind=link}
