Csak úgy!

Már régen irtam ilyen jellegű bejegyzést. Többen kifogásolták az ilyen gondolataim leirását, de én úgy érzem, hogy gondolataimat kiirom magamból. Aki nem akarja az ne olvassa. Nekem megmarad. Igy blogom nemcsak a foltoskodásról szól, hanem rólam az emberről.
Alcimnek azt adhatnám, hogy utazás régen és ma!

Találtam egy eurót, hát utazzunk! A fiatalabbak nemigen érthetik -talán csak a szüleik elbeszéléseiből- milyen volt a 70-es, 80-as években a magánutazás a nyugati országokba. Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy sokat utaztam hivatalosan (csak volt szocialista országokba) igy természetes volt, hogy szerettem volna látni a másik térfelet is.
Hát elöször is be kellett adni egy kérvényt az MNB-be ahol megigényeltük a kiadható devizát. Ha ez a papir a kezünkben volt, akkor ezzel és egy kitöltött nyomtatvánnyal -amit a hivatali vezetővel alá kellett iratni- be kellett adni az útlevél kérelmet. Mikor a pénz és az útlevél meg volt, akkor lehetett az utat szervezni. Mivel nem volt internet, nem voltak még olyan utazási irodák, akiken keresztül pl. szállást lehetett volna rendelni, hát nekivágtunk, vámellenőrzés stb. szálláskeresés, böröndből evés és igy néztük azokat az országokat, amiket szerettünk volna. A kirakatokat csodáltuk, de bemenni nem mertünk. Szóval mint az a gyerek akit beengednek egy játékboltba és semmihez sem nyúlhat. Aztán kezdtek enyhülni a dolgok, voltak társasutazások, amelyek azért már kellemesebbek voltak. Jött aztán a nyitott határ, amikor annyi pénzt vihettél amennyit akartál, oda mehettél ahová akartál stb. Persze hogy jó volt, sőt ennek a csúcspontja az volt, amikor aztán a shengeni határokat is eltörölték és egy kis személyi lapocskával meg egy bank kártyával lehetett és lehet utazni. Szerintem ez igy normális. Én pl. emlékszem a kilencvenes évek elején mikor átléptük a német francia határt (ami gyakorlatilag már nem volt!) sokáig néztem hátra, hol jönnek a határőrök, hogy minket bevigyenek valahová!
Most is készülünk egy uatzásra és megtettük az előkészületeket. Semmivel sem lett kevesebb dolgunk, de valahogy értelmesebb. Ma pl. megújitottuk az egészségbiztositási kártyánkat, megszereztük az autóra a zöldkártyát, módositottuk a mobil telefonjainkra a feltöltést (kiderült, hogy egy egyszerű előfizetéssel jobban járunk mint a kártyás telefonnal és külföldön is jól tudjuk használni!) Irtam egy pár e-mail-t a szállásfogalalásokra , megkaptam a válaszokat, most már csak magunkat kell összeszedni. Jobb ez igy? Hát persze. A jóhoz könnyű hozzászokni. Ezért jó, hogy a fiatalok külfödre tudnak menni dolgozni és hozzászoknak más rendekhez. Bürokrácia mindenütt van! A jót kell mindenkinek hazahozni és a rosszat meglátni, amit javitani kellene. Mi meddig fogunk utazni? Ameddig tudunk. Az emlékeket senki nem vehet el tölünk. Nagyon szeretnék visszamenni azokba az országokba ahol korábban sokszor jártam. Sajnos pont ezek az országok érhetők el nehezebben mint az EU nyugati felén lévők.
Szóval most a talált Eurómat próbálom elkölteni és feltöltödni, mert utána hazatérni is nagyon jó lesz!

Évnyitó

A fiaim évnyitóira már lassan nem emlékszem, ma viszont egy igen emlékezetes évnyitón voltam, az unokáémon. KisÁkos tegnap volt 7 éves és ma ment elöször iskolába. Belépett az élet kapujába. Kora reggel elmentünk az iskolába ahol a sok fehér blúzba és ingbe öltözött gyerek már gyülekezett. Szép és megható volt a megnyitó. Két első osztály indul összesen 52 gyerekkel.

Sajnos csak ilyen képet tudtam csinálni, mivel a szülök, nagyszülők helye kissé távol volt a gyerekekétől. Kivánok neki sok sikert és jó tanulást!

Csak úgy - Pinterest

Ebben a nagy melegben szinte alig tudok valamit dolgozni, ezért a laptopom előtt ülök, rendezgetem a tartalmát stb. A Pinterestről szeretnék irni. Azt hiszem KicsiKató és Gina elég alaposan leirta, hogy kell jelentkezni, felépiteni a saját oldalunkat. Én elolvastam és szinte mindent sikerült megcsináűlni, de azért maradtak még fehér foltok.

Eleinte hályogkovács módjára gyüjtögettem és kb. egy hét alatt létrehoztam kb. 20 "dobozt". Aztán már csak a nyitó oldalról vettem át ami nekem tetszett. Igen ám, de rájöttem, hogy ujabb dobozok kellenek és jött az ide oda rakosgatás. Közben kaptam egy pár "ajándék" dobozt, amit szivesen visszadnám a küldőnek. Most már tudom, hogy kell az ujabbaktól megszabadulni. Azt vettem észre, aki eleve rendszerezetten akarja a képeket osztogatni, az eleve elöször létrehozza a dobozokat, abc sorrendben. Van olyan ami üres, de szép lassan aztán megtelik. De hát mikor elöször megtaláltam, akkor ez is kellett az is kellett. Mégha nincs is olyan sorrendben ahogy én szeretném, azért úgy vettem észre igy is népszerű. Nekem az tetszik, hogy bármit bárkitől áttudok venni. Ha szükségem van valamire akkor átnézem azt a dobozt ill. a tartalmát és sok ötletet kapok. Számos szabásmintát találtam, amit nem tudtam hol keressek. A sok szép kép lakásokról, tájakról, házakról pedig jó érzéssel tölt el. Igaz, hogy az angolt úgy tanulom mint Kossuth Lajos (mellett a két kisszótár!) de milyen jó lett volna ez korábban! Igy mennyivel könnyebb nyelvet tanulni! Én mindenkinek csak ajánlani tudom, sok információt kap tőle. Persze a hibáit is észrevettem. Na mindegy majd csak alakul.

Ez a kis kedvencem a régmúlt ruhájában a MACSKA!

Foltoskodás

Az ember lánya valamikor kezdte az irógépen, majd folytatta a számitógépen és a technika fejlödésével a "számitástechnikai és egyéb kütyük" száma csak növekedett. Emlékszem az egyik munkahelyemen megakarták rendszabályozni a mazsek telefonálást. Különféle ötletek voltak, de arra senki sem gondolt, hogy jön a mobil telefon. Életünk tele van ilyen "kütyükkel" a hozzá tartozó zsinorókkal, töltökkel stb. Egy foltoskodó nő pedig mit csinál, varr mindegyikre egy tartót! Ez hasznos, mert védjük a védendőt és mutaogathatjuk a legujabb művünket. Én is varrtam a mobil telefonomra (komórkámra) tartót, de rájöttem, hogy felesleges, mivel elég kicsi volt és úgy kellett keresgélni benne, ha meg kicsit varrtam, akkor kicsúszott. De aztán a drótok kábelek stb tengerében hogy rend legyen, elhatároztam, hogy "kütyü"-imnek varrok tokot.
Elöször is kitettem magam elé minek kell tok. A fényképezőgépnek nem mivel nagyon profi dobozban van. A laptopnak igen jó tartású táskája van, szintén nem kell semmi. Tehát maradtak az alábbiak:

Töltők, zsinorók, pendrive és a különálló winchester, ahová minden el van mentve. Jó lenne őket úgy elhelyezni, hogy mindent mindig meg lehessen találni és ne tévesszem őket össze.

Ime a két "kütyüm" ami miatt az egész történt. A baloldali egy Android iPad, amit azért szereztem, hogy ezen tudjak olvasni. Nagyon sok minden található rajta, ezért elég lassú és nem egy kis ujj mozgással lehet oldalt váltani, hanem végighúzással, ami az eredményzte, hogy vagy két oldalt ugrik, vagy két sor megy vissza. Ez arra vár, hogy "foltos" könyveimet tegyem fel rá, mivel szines, és azokat könnyebb nézni. Egyenlőre az átalakitása folyamatban van. A jobboldali a kis kedvenc Kindle Touch e-book, amire nagyon régen vágytam. Az USA-ból hozták, kicsit hozzá kellett olvasni, de jelenleg 140 könyv van rajta és kb. kétszer ennyi vár feltételre. Használom, szeretem és a képernyője nem bántó a szemre. Olvasni lehet rajta úgy, hogy egy kezembe fogom, de úgy éreztem kell egy tok, vagy tartó rá.

Vettem olyan anyagokat, amelyeken betűk, irások vannak, áttanulmányoztam több leirást. Úgy terveztem, hogy az Android egy felül zippzáras tartóban kap helyet. Van egy orosz mondás, amit szerintem nekünk foltosoknak találtak ki. Hétszer mérj és egyszer vágj! Hát én ezt a mondást nem tarottam be ezért a tartó ilyen lett. De nem keseredtem el, mert ez lett a külső merevlemez tartója. Viszont az Androirra egy nyitható (tépőzárral) tartót varrtam.

Igy néz ki becsukva.

Itt látható, hogy könnyen ki lehet venni a tartóból. Mivel ezek a szerkentyűk drót nélküliek, igy csak őt magát kell beletenni. Gondoltam, hogy egy zsebbe beleteszem a saját zsinórját, de féltem a nyomodástól.
A Kindle-mnek vettem nagyon szép anyagot és mint egy ksi könyvet varrtam. Sajnos a méretezéssel csak kisebb bajom volt, nem volt elég tartása.

Ezért ez a tok más szerepet kap és megint nekikezdtem egy ujabb tok varrásának. Ugyanis a toknak olyan tartásának kell lenni, hogy fogja a szerkentyűt.

Na ilyen lett a tok, ami még mindig nem tökéletes.

A Kindle-nek van egy kis gömbölyűsége a négy sarkán, amit sajnos én a varrás folyamán nagyobbra vettem. A gépet négy sarkán erős kalapgumi fogja le és a bezárt tokot egy hosszú gumi. Sajnos ez a szegélyt begyűri. A baloldali zsebbe van azoknak a köynveknek a listája, amelyek éppen a gépen vannak. Szóval még ez a tok is átalakitásra vár (még egy réteg keményitő és a sarkok kiegyenesitése. Hiába jó munkához tapasztalat kell. De eddig is jók a tapasztalataim vele.
A zsinóróknak egy fémkeretes neszeszert varrtam, amit a Margitkánál vásárolt hatszögekből varrt virág disziti. A neszesszert farmer anyagból varrtam és mértere is pont jó. Már készülnek a következők, mert ajándékba készülnek.

Ez az egyik oldala.

Ez a másik oldala

Ime a két gép zsinórja és a töltő, valamint a pendrive. A fém tartót varrni kell, két oldalon varrtam , nem látszik, könnyű volt varrni és erős. Ez a "mű" azt hiszem jól sikerült.

Foltoskodás-táborok

Az alábbiakat néhány gondolatot szeretnék irni a táborokról, tanfolyamokról.

A kép amivel szeretném illusztrálni mondanivalómat, Ildi előadásán láttuk Kecskeméten. Mivel az interneten megtaláltam egy más oldalon (Pinterest) úgy gondolom feltehetem. Ez egy moder quilt, nekem nagyon tetszett és ahogy elnéztem a kivitelezése sem könnyű, de a megtervezése a nehezebb. Hiszen mindig az egyszerű a legnagyszerübb, csak találjuk meg!
Mivel már régóta foglalkozom foltvarrással, lassan 15 éve vagyok céh tag, gyüjtöm az információkat, tapasztalatokat, amit elsősorban magammal osztom meg, ill. aki kiváncsi rá, az elolvassa a blogomat. De én a táborokról akartam irni. Szerintem a táborozásba hasonlóan "hályogkovács" módjára vágtak bele azok, akik a nyolvanas évek végén, kilencvenes évek elején kezdték népszerüsiteni a foltvarrást. Egy tábor megszervezéséhez kell egy hely, kellenek előadók és a legfontosabb kell egy jó szervező. A táborok valahogy a 2000-es években kezdtek elszaporodni. Elsősorban a hely megtalálása volt a legnehezebb, hiszen kellett egy vagy két olyan helyiség, ahol varrni lehet, kell étkezőrész, szállodai rész. Leginkább kollégiumok jöhettek számitásba. Anyagi megfontolásból ezek a feltételek un. "szocreál" kivitelüek voltak/vannak. Ezt tudomásul veszik, hiszen az anyagiak nem utolsó szempont egy táborozónak. Kialakultak az egyes táborok törzsközönsége. Van ahol a szervező eleve úgy hivta a résztvevőket, hogy figyelembe vette a munkabiró készségüket, alkalmazó készségüket. Késöbb bizonyos kiesések miatt -és nem utolsó sorban anyagi okokból- növelni kellett a létszámot. Ez persze nézeteltérésekhez vezet, de ha a szervező ügyes, akkor eltudja simitani a dolgokat. A foltvarrók segitőkészek és nagyon örülnek ha pár napig csak a foltvarrással tudnak foglalkozni. Most nem irok a bejáró táborokról, mert ez egy teljesen más téma. Inkább azon gondolkodnék, hogy mit lehet csinálni, hogy a jövőben ezek a táborok még jobban müködjenek. Általában egy foltvarró egy évben két három tábornál többe nemigen tud részt venni. De a legtöbben csak egy táborba jutnak el. Vannak akik két három évente jutnak el egy táborba. A korosztály is változó, vannak fiatalabbak, akik most kezdték el a foltvarrást tanulni és vannak idősebbek, akik tapasztaltabbak de köztük is vannak kezdő foltvarrók. Én mindig csodálkozom azon, hogy valaki mindent megvarr és viszi haza. Boldogan használja vagy félreteszi amit csinált. Szerintem a táborok "feltöltödésre" vannak és amit ott tanulunk, azt átgondolva saját izlésünk szerint kell késöbb megcsinálni. Ez persze nehezebb, de ha mégegyszer megcsináljuk azt a valamit, akkor sokkal jobban megtanuljuk a készitését is. Ujabban elterjedt, hogy 4-6-an összeállnak (általában baráti kapcsolatban vannak) és vagy egy nyaralóban, vagy egy panzióban találkoznak. Előre megbeszélik, mit fognak csinálni (hosszú vita során egyeztetik!) mindenki választ egy témát, elkésziti amit akar mutatni és ott elkészitik a dolgokat. Közben megbeszélik, miért kell úgy csinálni, esetleg javaslatokat tesznek. Szóval egy kis "tanulás" is belefér. Gondolom pár könyv és újság sem árt ha van. Aki valamit nem tud, annak a többiek mutatják mit hogyan kell csinálni, tehát nem feltétlenül a "nagyok" tudnak igy összejönni. Sajnos ennek anyagi határai vannak, de ha egy évben egyszer van ez a "feltöltödés" akkor megoldható.
Ezek az én gondolataim, ha lenne egy nyaralóm, biztos meghivnék pár foltost, de sajnos nincs. Ezért én a táborban való részvételt "feltötltödésnek" tekintem. Saját kis táboromat egy-két év múlva fogom megnyitni, de az egy egészen más jellegű lesz, mivel eddig 4 jelölt van, akik közül a legkisebb 2 éves. Én erre készülök, aminek nem egészen a foltvarrás lesz a fő témája. Én is igy kezdtem 4 éves koromban, tehát van példa előttem.

Foltoskodás-táborok

Mivel két táborban vettem részt, gyakorlatilag egyfolytában, egyszerre számolok be róla.
Július 28-án harmadszor vettem részt a békási bejáró táborban. A tábor az idén ünnepelte 10. fennállását. A program a résztvevők bemutatkozásával ill. az általuk készitett művek bemutatásával kezdödött.

Zsuzsi ezt a képet csinálta (a virágokat kézzel applikálta rá) A többi művet nem fényképeztem, de azok is szépek voltak.
Két csoportban voltak a foglalkozások és a keddi nap volt a szünnap. Különben ez egy bejárós tábor volt, azaz reggel 9-re mentünk ki és maximun este 6-ig maradhattunk.
Elsőnek testedzésnek is megfelelő nemezelést végeztünk Márta nénivel, azaz selyem alapra nemezeltünk gyapjút igy egy szép sálat kaptunk.

Ezek az összehajtogatott sálak. Nagyon szép szinek sikerültek és karizmaink is megerösödtek!
Ez után már csak a selyemmel való varrást azaz a szabálytalan libák varrását tanultuk meg. Ezt sokan csak elkezdték, a technikát megtanulták, de készre kevesen varrták. (akinek otthon is volt varrógépe és tudott varrni.)

Itt a barna párnánál látszik a szép tűzés. Ez a nagy munka a libák elkészitése után.

Editkével a modern képek készitését tanultuk, Ebben a kompoziciók kialakitását tanultuk és a különféle technikákat kipróbáltuk.

A kész képek alapján mindenki elgondolkodott és végül a terveket beszéltük meg, amelyeket mindenkinek otthon kell elkésziteni.
Ezután Irénkével kétfjat neszesszert tanultunk, igen látványosak csak a kédervarró talp és ziipzár felvarró talp hiánya okozott néha gondot. Érdekes és könnyű technikát sajátitottunk el, amihez a pontosság a legfontosabb. Ezt szinte mindenki megcsinálta, ezért a csoportos összeállitást mutatom.

Kétfajta neszit varrtunk, az egyik egy "hagyományos" a másik kétrekeszes.
Margitkával táskát varrtunk, de hogy ne legyen olyan hagyományos, nyomdáztuk az anyagot és szőttük a diszitést.

Ez a minta táska, de a sajátjaink (aki ezt a fazont csinálta) hasonló lett. Szinte mindenki megcsinálta és sokat tanultunk.

Ezen a kis kereten gyakoroltuk az ives szővést, amiből a táska disze lett.
Következő nap Melindával készitettünk egy ananászos teritőt gyorstechnikával. Ez nagy odafigyelést igéynelt, ezért nem mindenki tudta készre csinálni a blokkokat.

Ez az egyik négy blokkból összeállitott teritő.
Csütörtökön délután volt a táborzárás, ahol egy tortával ünnepelték a résztvevők a 10. alkalmat, hogy itt lehettek.

Ezt a tortát ették a tábort zárók és remélik, hogy jövőre is eljönnek! Ime a zárókép.

Többen hiányoznak, volt akinek korábban el kellett mennie (nekem is!) Jó volt, köszönet a szervezőknek!
Másnap elindultunk Kecskemétre, kicsit körbejárva az épületet, mig az épitkezéstől megtaláltuk a bejáratot, igy a bemutatkozásról lekéstem. A kecskeméti Piarista Rendház Kollégiumában volt a szállás, a rendezvény. Ezt a rendezvényt a Céh rendezte céh tagjainak, ezzel hagyományt teremtve a jövőre nézve hasonló rendezvényeknek. Ez egy ott alvós tábor volt, ahol az étkezést is ott helyszinen kaptuk. Munkával kezdtük, majd vacsora után az ebédlőben Ildi tartott előadást a modern quilt-ről, és a jelenlegi irányzatokról. Mivel ez elsősorban fehér vagy szürke alapra készül, nem mindegy milyen szinek kerülnek rá. Kis anyagcsomagokat kaphattunk, ahol össze volt válogatva az a szinkompozició, amit érdemes felhasználni. Ez nagy segitség volt, mivel nem biztos, hogy mindenki ilyen szinösszeállitást választott volna. Megtudtuk, hogy milyen fontos szerep jut a hátlapnak és a tűzésnek. Amilyen egyszerünek tünt az egész, bizony van vele munka és sokat kell gondolkodni.

Ez Ildi munkája, ami egyszerünek tünik, de a szinválasztás és a pontos tűzés teszik iget tetszetőssé.

Ez egy másik modern munka, amin szintén igen gazdag a tűzés.

Itt a falon láthatók azok a "kunyhó" minták, amiket készitettünk.
Évi a bargello blokk készitését tanitotta, amit többen elkészitettek.

Ezt a mintát igen sokféleképpen lehet variálni és a blokkok aránylag nagymérete miatt gyorsan lehet varrni.
Rita a "stencil" módszert tanitotta, kicsit elvontan modern molának mondanám, gyorsan lehetett csinálni igy hamar lehetett sikerélményhez jutni.

Ez két fajtája az emlitett technikának, még hátra van az egész tűzése.

Ez fa, de magát a quiltet még tűzni kell és szegni.
A neszesszer varrás ugyanaz volt, mint Békásmegyeren. Itt Irénke segit a kéder mellé szépen felvarrni a zippzárat. Az asztalon az általa készitett neszik mintának.

Gyorsan eltelt az idő és vasárnap 14 óra körül mindenki szedelödzködött és hazament, de előtte akik még ott voltak, csináltak egy csoportképet. Köszönet a szervezőknek, jó munka volt!

A képeket részben én készitettem, részben kaptam, ill. a Facebook-ról vettem.
A saját részvételemről, ill. a táborokról általában a véleményemet egy újabb bejegyzésben teszem meg.

Foltoskodás

A csoportunkban (én két csoportba járok) az egyik társunk múlt év végén nem járt, mivel mint kiderült ikrei lesznek. Ez év elején meg is születtek az apróságok 3,4 és 3,2 kg-al (ezért kellett sokáig feküdni még kórházban is) Dani és Fanni. Nagy öröm és a nagyszülök aktiv bevonásával a kicsik kezdték belakni lakásukat. Mi a csoportban pedig nagy tanácskozásba kezdtünk, mit varrjunk nekik. Végül úgy döntöttünk, hogy a legcélszerübb lesz egy-egy játszószönyeg. Akkor aztán jött a kérdés, milyen anyagból, milyen mintával a feladatok elosztása. Ez a tervezés a foltmunka egyik legélvezetesebb része. Persze aktiv csoporttagok nélkül nem ment volna. Végül a négyzetek mellett döntöttünk, amire egy mintás anyagból kivágunk mintákat amit kétoldalú ragasztóval felvasalunk és diszöltéssel felvarrjuk. Ezután jön az összevarrás majd a szendvics tűzése. Ezt a Varrógépcentrumban csinálta az egyik társunk. Annyira megtetszett nekik is, hogy a honlapukra is feltették.

Ez Dani takarója

Ez pedig Fannié
Edit csoportunkból varrt mindkettőhöz egy egy táskát amiben tarthatják, ha meg elviszik abban vihetik el. Hátlapnak azt az anyagot választottuk, amiből vannak a minták kékben ill. pirosban.

Fanni itt már használja.

Dani a sajátját úgyszintén.

Itt viszont ketten vannak egy takarón!
Sok boldogságot és jó egézsséget kivánunk a babáknak és szüleiknek!