Közben kiderült, hogy valószínűleg valamikori oxigénhiányos állapot miatt, nem csak a nyaki izmai lazák, hanem az egész háta, így a múlt héten elkerültünk egy Dévény Annás gyógytornászhoz, aki nagyon megdicsérte a doki néninket, hogy ilyen hamar észrevette az apró jeleket, és elküldött hozzá. Hát nem semmi volt a 45 perces masszírozás, amit kapott Anna, és persze az ordítása sem, amit ő adott érte cserébe. A szívem szakadt meg közben, de ha ez kell az egészséges fejlődéséhez, akkor ki kell bírni.
Megjártuk vele a szemészetet is, mivel születéskor nem volt elég érett a szemfenék érhálózata (koraszülöttségből adódóan csak az akkori korának felelt meg), de szerencsére ott minden rendben volt. Szóval zajlik az élet körülöttünk, nem unatkozunk.
Dani a nagyobbik gyerkőc, aki hirtelen nagyon nagy lett a szemünkben, még mindig rajong a húgiért. Büszkén tologatja a babakocsit, és felháborodik, ha valaki nem nézi meg a tesót. Segít az öltöztetésben, a mérlegelésben, a pelenkázásban (csak kaksis pelust ne lásson). Szóval eddig egy rossz szavunk nem lehet rá sem.