Európai Unió
 |
Ezt a szócikket tartalmilag és formailag is át kellene dolgozni, hogy megfelelő minőségű legyen. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. |
| Az Európai Unió jelmondata: In varietate concordia (magyarul: Egység a sokféleségben) |
|
| Himnusz: Örömóda (An die Freude; hangszeres változat) |
|
 |
|
| Hivatalos nyelvei |
Lásd: Az Európai Unió hivatalos nyelvei (minden tagállam egyéb nyelveket is kijelölhet helyi hivatalos nyelvnek) |
| A Tanács elnöke | Herman Van Rompuy (Belgium) |
| A Bizottság elnöke | José Durão Barroso |
| A Parlament elnöke | Jerzy Buzek |
| Terület - Összterület |
7. helyezett* 4 325 675 km² |
| Népesség - Összesen - Népsűrűség |
3. helyezett* 499 723 520 fő (2009. január 1.)[1] +/- 115 fő/km² |
| GDP (2006) - összesen - GDP/fő (PPP) |
1. helyezett* 13,3 billió dollár 28 100 dollár |
| Létrejötte EGK-ként - kinyilvánítása - elismerése EU-ként |
római szerződés – 1957. március 25. – 1958. január 1. maastrichti szerződés |
| Pénznem | 16 tagállamban: Euró (€) (EUR)12 tagállamban még nem vezették be, ill. nem kívánják bevezetni, így azok a saját pénznemüket használják. |
| Időzóna | UTC 0 és +2 között (nyári időszámítás alatt +1 és +3 között; a francia tengerentúli területeken UTC -4 és +4 között) |
| TLD | .eu |
| Hívószám | Nincs egységesítve |
| * egyetlen országnak számítva | |
Az Európai Unió (EU) (angolul European Union (EU), franciául Union Européenne (UE), németül Europäische Union (EU), olaszul Unione Europea (UE) további nyelveken lásd: Az Európai Unió neve tagállamainak nyelvén) egy túlnyomórészt Európában található, 27 tagállamból álló gazdasági és politikai unió. A regionális integráció iránt elkötelezett szervezetet 1993. november 1-jével hozta létre a Maastrichti szerződést az Európai Gazdasági Közösség alapjain.[2] A csaknem 500 milliós népességű unió a világ nominális GDP-jének mintegy 30%-át állítja elő (2008-ban 18,4 billió dollár értékben).[3]
Az EU egységes piacot hozott létre egy egységesített jogrendszer révén, így biztosítva a személyek, áruk, szolgáltatások és tőke szabad áramlását.[4][5] Közös politikát folytat a kereskedelem,[6] mezőgazdaság, halászat,[7] valamint a regionális fejlesztés[8] területén. Tizenhét tagállamban közös fizetőeszközt is bevezettek, az eurót; ezek az országok alkotják az eurózónát. Az EU egy korlátozott külpolitikai szerepre is szert tett; képviselete van a Kereskedelmi Világszervezetnél, a G8-nál, a G20-nál és az ENSZ-nél. Igazságügyi és belügyi területen is alkot szabályokat, beleértve a schengeni övezetet alkotó tagállamok között a határőrizet felszámolását.[9]
Nemzetközi szervezetként az unió működésében a nemzetekfölöttiség és a kormányköziség jegyei keverednek.[10][11] A döntéseket egyes területeken a tagállamok közötti tárgyalások alapján hozzák, míg más területek független, nemzetek feletti intézmények felelősségi körébe tartoznak, ahol nem szükséges a tagállamok teljes egyetértése. AZ EU fontos intézményei és szervei között található az Európai Bizottság, az Európai Unió Tanácsa, az Európai Tanács, az Európai Bíróság és az Európai Központi Bank. Az Európai Parlament tagjait öt évre választják a tagállamok állampolgárai, akik egyben európai uniós állampolgárok is.
Az Európai Unió gyökerei a hat állam által 1951-ben létrehozott Európai Szén- és Acélközösségig, illetve az 1957-es Római szerződésig nyúlnak vissza. Azóta területileg jelentősen kibővült, és intézményeinek hatáskörét is fokozatosan kiterjesztették. Magyarország 2004. május 1-jén vált az Unió tagjává.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
Az EU területe – néhány, alább részletezett kivételtől eltekintve – 27 tagállamának területéből tevődik össze. Földrajzi kiterjedése nem egyezik meg Európáéval, mivel a kontinens egyes részei – például Svájc, Norvégia, Oroszország európai része, Izland – az unión kívül találhatók. A tagállamok egyes területei nem képezik az unió részét annak ellenére, hogy földrajzilag Európában találhatók (például két brit koronafüggőség, a Man sziget és a Csatorna-szigetek, valamint a Dániához tartozó Feröer). Az EU-tag Ciprus közelebb esik Törökországhoz, mint az európai kontinenshez, és gyakran Ázsia részének tekintik.[12][13]
Néhány uniós tagállamhoz tartozó, de Európán kívüli terület szintén nem része az EU-nak (mint Grönland, Aruba, a Holland Antillák, illetve az összes Európán kívüli Brit tengerentúli terület). Egyes tengerentúli területek azonban tagjai az uniónak annak ellenére, hogy nem Európában találhatók (ilyenek az Azori-szigetek, a Kanári-szigetek, Madeira, Lampedusa, Francia Guyana, Guadeloupe, Martinique, Réunion, valamint Ceuta és Melilla). Ezenkívül – jóllehet jogilag az EU része – az uniós jog fel van függesztve Észak-Cipruson,[14] amely gyakorlatilag a csak Törökország által elismert Észak-Ciprusi Török Köztársaság ellenőrzése alatt áll.
Az EU területe 4 422 773 km², amelyet mindössze hat ország területe múl felül. Legmagasabb pontja a 4807 m magas Mont Blanc az Alpokban. Az unió tájképét, éghajlatát és gazdaságát erősen meghatározza 65 993 km hosszú partvonala, amelyet hosszúságában csak Kanadáé halad meg. A tagállamoknak összesen 21 nem tagállammal van szárazföldi határa, összesen 12 441 km hosszúságban (csak európai adat), ami az ötödik leghosszabbnak számít a világon.[11]
A Francia Nemzeti Földrajzi Intézet (IGN) szerint az EU földrajzi középpontja Németországban, a Hessen tartományban fekvő Main-Kinzig járás Meerholz nevű településén, az pontban van, amely a 259 méter magas Niedermittlauer Heiligenkopf nevű kisebb hegy lábánál található.
[szerkesztés] Legtávolabbi pontok
(Az Európán kívüli területeket és szigeteket nem számítva.)
- legészakibb pont – Nuorgam, Finnország
- legdélibb pont – Punta de Tarifa, Spanyolország
- legnyugatibb pont – Cabo da Roca, Portugália
- legkeletibb pont – Rizukarpaso, Ciprus.
[szerkesztés] Történelem
A II. világháborút követően az európai egység gondolata népszerű volt, mivel sokan a nacionalizmus visszatérésének gátjaként tekintettek rá. Nyugat-Európában az európai népek egyesítésében annak eszközét is látták, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió növekvő befolyásával szemben Európa visszanyerheti nemzetközi szerepét.[15] Ebbe az irányba az egyik konkrét lépés az Európai Szén- és Acélközösség létrehozása volt, amelyre visszafogott céljai (tagállamai addig állami irányítású szén- és acéliparának közös irányítás alá rendelése) mellett Európa egyesítésének első lépéseként tekintettek.[16] A Közösség kezdeményezői és támogatói között volt Jean Monnet, Robert Schuman, Paul Henri Spaak és Alcide de Gasperi. Az 1951. április 19-i Párizsi szerződést aláíró alapító tagjai Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Nyugat-Németország és Olaszország.[17]
1957-ben ez a hat ország aláírta a Római szerződést, amely kibővítette az Európai Szén- és Acélközösség keretében zajló együttműködést, és megalapította az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) létrehozva egy vámuniót, valamint az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom) az atomenergia fejlesztésében való együttműködésre.[17] 1965-ben elfogadták az Egyesülési szerződést amely 1967 júliusában összevonta az ESZAK, az EGK és az Euratom addig párhuzamosan működő intézményeit, amelyeket együtt az Európai Közösségek névvel illettek. Viszont a szerződéssel csak az intézményeket vonták össze önálló jogalanyiságukat a szervezetek megőrizték.[18]
1973-ban a Közösségeket kibővítették Dánia, Írország és az Egyesült Királyság csatlakozásával.[19] Norvégia is tárgyalásokat folytatott az egyidejű csatlakozásról, de a lakosság népszavazáson elutasította a tagságot. 1979-ben megtartották az első közvetlen, demokratikus választásokat az Európai Parlamentbe.[20]
Görögország 1981-ben, Spanyolország és Portugália pedig 1986-ban csatlakozott.[21] 1985-ben aláírták a Schengeni egyezményt, amely lehetővé tette az útlevélvizsgálat nélküli határátlépést a legtöbb tagállam és néhány nem-tagállam között.[22] 1986-ban kezdték használni az Európai zászlót az Európai Közösségek jelképeként,[23] és ebben az évben írták alá az Egységes Európai Okmányt.
1990-ben, a vasfüggöny lebontása után a korábbi Kelet-Németország a Közösségek tagja lett az újjáegyesített Németország részeként.[24] Mivel a kelet-közép-európai bővítés is napirendre került, megállapították a tagjelöltek által teljesítendő koppenhágai kritériumokat.
Az Európai Unió hivatalosan a Maastrichti szerződés 1993. november 1-jei hatályba lépésével jött létre.[2] 1995-ben Ausztria, Svédország és Finnország csatlakozott az újonnan létrehozott unióhoz. 2002-ben 12 tagállamban a nemzeti fizetőeszközöket leváltotta az euró; azóta az eurózóna 17 országra bővült, legutóbb Észtország 2011. január 1-jei csatlakozásával. 2004-ben került sor az EU történetének eddigi legnagyobb bővítésére, amikor Málta, Ciprus, Szlovénia, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország csatlakozott az unióhoz.[25]
2007. január 1-jén Románia és Bulgária lettek az unió legújabb tagjai, Szlovénia pedig bevezette az eurót.[25] Ugyanazon év decemberében az európai vezetők aláírták a Lisszaboni szerződést, amely a francia és holland választók szavazatain elbukott Európai Alkotmányt volt hivatott felváltani. A szerződés sorsa is bizonytalanná vált a 2008. júniusi ír népszavazási kudarc után, de a 2009. október 2-i megismételt szavazáson a választók kétharmada támogatta a szerződést, és miután utolsóként Csehország is ratifikálta a szerződést, elhárultak az akadályok az életbe lépése elől.[26] Július 23-án Izland benyújtotta hivatalos tagfelvételi kérelmét.[27]
[szerkesztés] Szerződések
| Aláírva Érvényben Szerződés |
1948 1948 Brüsszeli szerződés |
1951 1952 Párizsi szerződés |
1954 1955 A brüsszeli szerződés módosítása |
1957 1958 Római szerződés |
1965 1967 Egyesítő szerződés |
1975 1975 Az Európai Tanács döntése |
1986 1987 Egységes Európai Okmány |
1992 1993 Maastrichti szerződés |
1997 1999 Amszterdami szerződés |
2001 2003 Nizzai szerződés |
2007 2009 Lisszaboni szerződés |
 |
|
|
|
|
|
|
|
||
| Az Európai Unió három pillére | |||||||||||||||||||||
| Európai Közösségek | |||||||||||||||||||||
| Európai Atomenergia Közösség (EURATOM) | |||||||||||||||||||||
| Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) | A szerződés 2002-ben lejárt | Európai Unió (EU) | |||||||||||||||||||
| Európai Gazdasági Közösség (EGK) | Európai Közösség (EK) | ||||||||||||||||||||
| TREVI-csoport | Bel- és igazságügyi együttműködés (JHA) | ||||||||||||||||||||
| Rendőri és igazságügyi együttműködés büntetőügyekben (PJCC) | |||||||||||||||||||||
| Európai Politikai Együttműködés (EPE) | Közös kül- és biztonságügyi politika (KKBP) | ||||||||||||||||||||
| Konszolidálatlan szervezetek | Nyugat-európai Unió (NYEU) | ||||||||||||||||||||
| Feloszlatva 2010-ben | |||||||||||||||||||||
[szerkesztés] Népesség
A 27 tagállam összesített lakossága 499 723 520 fő (2009. január 1.)[1] +/-. A Föld szárazföldi területeinek 3%-át lefedő unió a világnépesség 7,3%-ának ad otthont, ezzel az egyik legsűrűbben lakott régió.
[szerkesztés] Legnépesebb települések
| Város | Városhatáron belül |
Népsűrűség
fő/km²
(városhatáron belül) |
Várostérség[28] (2005) |
LUZ[29] (2004) |
|---|---|---|---|---|
| Berlin | 3 442 194 fő (2010. április 30.)[30] +/- | 3 815 | 3 761 000 | 4 971 331 |
| London | 9 675 567 fő (2009) +/- | 4 761 | 9 332 000 | 11 917 000 |
| Madrid | 3 228 359 fő (2005) +/- | 5 198 | 4 990 000 | 5 804 829 |
| Párizs | 2 181 371 fő (2006) +/- | 24 672 | 9 928 000 | 11 089 124 |
| Róma | 2 743 796 fő (2009) +/- | 2 105 | 2 867 000 | 3 457 690 |
Lakosainak egyharmada egymillió főnél népesebb városokban lakik, összességében pedig 80%-a városlakó (2003).[31] Területén a világ bármely más régiójánál több világváros található.[32] 16 városának népessége haladja meg az egymillió főt.
A nagyvárosok mellett az EU területén számos sűrűn lakott régió található, amelyeknek nincsen egyetlen központi városa, hanem több város összekapcsolódásával alakultak ki, és ma összefüggő városi térségeket alkotnak. A legnagyobbak a Rajna-Ruhr városrégió (Köln, Dortmund, Düsseldorf stb.) mintegy 11,5 millió lakossal, a Randstad (Amszterdam, Rotterdam, Hága, Utrecht stb. mintegy 7 millió lakossal, a Rajna-Majna-vidék (Frankfurt, Wiesbaden stb.) mintegy 5,8 millió lakossal, a Flamand rombusz (Antwerpen, Brüsszel, Leuven és Gent) mintegy 5,5 millió lakossal, a Felső-sziléziai iparvidék (Katowice, Sosnowiec stb.) mintegy 3,5 millió lakossal, valamint az Øresund régió (Koppenhága, Malmö) mintegy 2,5 millió lakossal.
[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
Az unióban használt számos nyelv és nyelvjárás közül 23 hivatalos és munkanyelv, ezek a következők: angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák és szlovén.[33] A legfontosabb dokumentumokat, például a jogszabályokat minden hivatalos nyelvre lefordítják. Az Európai Parlament dokumentumait és plenáris üléseit is minden nyelvre lefordítják. Más intézmények csak néhány nyelvet használnak belső munkanyelvként.[34] A nyelvpolitika a tagállamok hatásköre, de az uniós intézmények támogatják más nyelvek megtanulását.
[szerkesztés] Szervezet és jogállás
Az Európai Unió tevékenységeit számos intézmény és szervezet szabályozza, amelyek a Szerződésekben lefektetett feladatokat és politikát végzik. Ezek az eljárások mind a szubszidiaritás elvét követik, mely szerint csak azon célok elérése érdekében kerül sor uniós szintű lépésekre, amelyek tagállami szinten nem szolgálhatók kellőképpen.
Az EU fő politikai irányító szerve az Európai Tanács, amely általában évente négyszer ülésezik. Tagjai a tagállamok egy-egy képviselője (az állam- vagy a kormányfő), a tanács elnöke, valamint az Európai Bizottság elnöke. Munkájában részt vesz az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. A tagállamok képviselőit külügyminisztereik segítik. A tanács politikai erejét a tagállamok és az intézmények közötti viták megoldására, valamint a vitatott témák és politikák által keltett politikai ellentétek elsimítására használja. (Az Európai Tanács nem tévesztendő össze az Európa Tanáccsal, amely az EU-tól független nemzetközi szervezet.)
2009-ig a tagállamok egy rotációs rendszerű elnökséget működtettek, amelyben féléves váltásban más-más tagállam képviselői vezették az Európai Tanács és a Miniszterek Tanácsa üléseit. A Lisszaboni szerződés 2009. decemberi hatályba lépése óta az Európai Tanács üléseit egy állandó elnök vezeti. Hasonlóképpen a Külügyi Tanács (a külügyminiszterekből álló Miniszterek Tanácsa) ülésein a külügyi főképviselő elnököl. A Miniszterek Tanácsa többi felállására vonatkozóan megmaradt a soros elnökség rendszere.
2009. november 19-én Herman Van Rompuyt választották az Európai Tanács első elnökévé, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjévé pedig Catherine Ashtont nevezték ki. Mindketten december 1-jén foglalták el hivatalukat.[35]
[szerkesztés] Intézmények
Az Európai Bizottság az EU végrehajtó szerve, amely a jogalkotás kezdeményezéséért és az unió napi működtetéséért felelős. Tevékenysége során kizárólag az egységes Európai Unió képviseletében jár el, szemben az Európai Tanáccsal, amely a tagállamok nemzeti érdekeket képviselő vezetőiből áll. A Bizottságot az európai integráció motorjának is tekintik. Jelenleg 27 (minden tagállamból egy) biztosból áll, akik különböző szakterületeket felügyelnek. A bizottság elnökét és az összes többi biztost a Tanács nevezi ki. Az elnök, illetve a Bizottság egészének kinevezését a Parlamentnek is jóvá kell hagynia.[36]
Az Európai Parlament a törvényhozó hatalom egyik fele. 785 képviselőjét közvetlenül választják öt éves időtartamra. Jóllehet országonként választják őket, a Parlamentben nemzetközi képviselőcsoportokban foglalnak helyet. Az egyes tagállamok meghatározott számú mandátummal rendelkeznek. Egyes szakterületeken a Parlament és a Miniszterek Tanácsa közösen, együttdöntési eljárással alkot jogszabályokat. Ezt az eljárást a Lisszaboni szerződés számos újabb területre kiterjesztette, ezzel erősítve a Parlament szerepét a döntéshozatalban. A Parlament ezen kívül elutasíthatja a Bizottság névsorát és az unió költségvetését. Az Európai Parlament elnöke vezeti a Parlament üléseit, és képviseli kifelé az intézményt. Az elnököt és az alelnökeit két és fél évre választják a képviselők.[37]
Az Európai Unió Tanácsa (vagy Miniszterek Tanácsa) a törvényhozás másik felét jelenti. Minden tagállamból egy miniszter a tagja, de az aktuális szakterülettől függően ez különböző összetételt jelent. Ennek ellenére egyetlen testületnek számít.[38] Jogalkotási feladatai mellett végrehajtó szerepet is ellát a közös kül- és biztonságpolitika vonatkozásában.
Az Európai Unió bírói ágát az Európai Közösségek Bírósága és a Törvényszék alkotja. Ezek együtt értelmezik és alkalmazzák a szerződéseket és az uniós joganyagokat.[39]
A Törvényszék elsősorban a magán- és jogi személyek által indított peres ügyekkel foglalkozik, míg a Bíróság elsősorban a tagállamok és az intézmények közötti jogi vitákkal, illetve a Törvényszék által elé utalt ügyekkel foglalkozik.[40][41] [42]
A Törvényszék döntéseit meg lehet fellebezni és jogorvoslatért a Bírósághoz lehet fordulni[43]
Az Európai Számvevőszék az egyik legkisebb és legújabb intézmény, csak 1977-ben kezdte meg működését. A Számvevőszék az EU "külső auditora", feladata az EU-s pénzek felhasználásának ellenőrzése. Fontos szerepet játszik az EU költségvetési folyamatában: jelentése alapján dönt a Parlament és a Tanács a Bizottság és más intézmények költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentés elfogadásáról és az új költségvetés jóváhagyásáról. A Számvevőszék Luxemburgban található.
[szerkesztés] Jelleg
Az Európai Unió tagállamai több szuverenitást (önrendelkezést) ruháztak erre a regionális szervezetre, mint bármely más tagállamok bármely más nem szuverén regionális szervezetre. Bizonyos területeken, ahol a tagállamok valamilyen szintű szuverenitást ruháztak az Unióra, az EU föderációra vagy konföderációra kezd emlékeztetni. A szerződéseket azonban továbbra is a tagállamok határozzák meg, az Uniónak ezáltal nincs hatalma, hogy a tagállamoktól azok hozzájárulása nélkül további hatásköröket vonjon saját rendelkezése alá. Az egyes tagállamok ezenkívül megőrzik a nemzeti érdekek legfőbb területein a saját politikájukat, mint például a külpolitikát és a honvédelmet.
Különleges felépítése miatt az Európai Unió sui generis (minden mástól eltérő jellegű) entitásnak is tekinthető.
Az Európai Unió aktuális és későbbi jellege jelentős politikai viták tárgya egyes tagállamaiban.
Némiképp bonyolítja az Európai Unió jellegét, hogy tagállamainak legtöbb állampolgára automatikusan uniós polgár is. Ez azt jelenti, hogy a brit (Man sziget, Guernsey és Jersey lakosaitól eltekintve), francia, holland és dán (a feröeriek kivételével) állampolgárok egyaránt uniós polgárok, még ha olyan államok területein is születtek, amelyek kívül esnek az Európai Unió különféle szerződésekben megállapított határain.
[szerkesztés] Kormányköziség és nemzetekfelettiség
Létezik egyfajta alapvető feszültség az Európai Unióban a kormányköziség és a nemzetekfelettiség kérdése között. A kormányköziség a nemzetközi szervezetek olyan döntéshozási módszere, ahol a hatalmat a tagállamok birtokolják és a döntéseket egyhangúlag hozzák. A kormányok által kijelölt független személyeknek, ill. a választott képviselőknek pusztán tanácsadó vagy végrehajtó szerepe van. Jelenleg a legtöbb nemzetközi szervezet a kormányköziség alapján működik.
A nemzetközi szervezetek egy másikfajta döntéshozási módszerét nemzetekfelettiségnek nevezik. A nemzetekfelettiség esetén a hatalmat független kijelölt hivatalnokok, a törvényhozó testület által megválasztott képviselők vagy a tagállamok népessége gyakorolja. A tagállamok kormányainak is van hatalma, de ezt más szereplőkkel kell megosztaniuk. A döntéseket ezenkívül többségi szavazással hozzák, ennélfogva előfordulhat, hogy egy tagállamot akarata ellenére kényszerít a többi tagállam egy döntés megvalósítására.
Az Európai Unió egyes politikai erői a kormányköziséget részesítik előnyben, míg mások a nemzetekfelettiséget. A nemzetekfelettiség támogatói arra hivatkoznak, hogy ez gyorsabb ütemű integrációt tesz lehetővé, mint máskülönben lehetséges volna. Ahol a döntéseket egyhangúságra törekvő kormányok hozzák, évekbe telhet, míg megszületik egy döntés, ha egyáltalán megszületik. A kormányköziség szószólói másfelől azzal érvelnek, hogy a nemzetekfelettiség fenyegetést jelent a nemzeti szuverenitásra és a demokráciára, arra hivatkozva, hogy csak a nemzeti kormányoknak lehet meg a szükséges demokratikus legitimitásuk. A kormányköziséget az euroszkeptikusabb államok kedvelik, mint például az Egyesült Királyság, Dánia és Svédország; míg az integráció hívei, például a Benelux országok, Franciaország, Németország és Olaszország többnyire a nemzetekfölöttiség felé hajlik.
Az Európai Unió megpróbál a két megközelítés között valamilyen egyensúlyra törekedni. Ez az egyensúly azonban összetett, s ebből ered döntéshozó eljárásának gyakran labirintusszerű bonyolultsága.
A 2002. márciusában kezdődött Konvent Európa Jövőjéről újból megvizsgálta többek közt ezt az egyensúlyt, és változtatásokat javasolt. Ezeket a változtatásokat egy kormányközi konferencián vitatták meg 2004 májusában, és az alkotmányszerződésben jutottak megegyezésre, ami mindegyik tagállam részéről ratifikálást igényel.
A nemzetekfelettiség szorosan kapcsolódik a kormányköziség vs. neofunkcionalizmus vitához. Ez a vita azzal foglalkozik, miért került sor egyáltalán az integráció folyamatára. A kormányköziség hívei azzal érvelnek, hogy az EU-integráció folyamata az államok közötti kemény alkudozás eredménye. A neofunkcionalizmus másfelől úgy vélekedik, hogy maguk a nemzetekfeletti intézmények indították be az integrációt.
[szerkesztés] Módszerek
E cél eléréséhez az Európai Unió államhatárokon átívelő infrastruktúrát kíván létrehozni. Az összehangolt szabványok nagyobb és hatékonyabb piacot tesznek lehetővé, mivel a tagállamok egységes vámuniót alkothatnak egészségügyi vagy biztonsági aggályok nélkül. Így például azok az államok, melynek lakói sosem fogyasztanák ugyanazt az ételt, mégis megegyezhetnének a címkézési és tisztasági előírásokban.
Az Európai Unió hatása jóval meghaladja a határait, mivel ahhoz, hogy a területén eladjanak valamit, érdemes megfelelni a szabványainak. Mihelyt egy nem-tagállam ország gyárai, termelői és kereskedői megfelelnek az EU-szabványoknak, az uniós csatlakozás költségeinek legnagyobb része semmivé foszlik. A teljes taggá váláshoz szükséges jogharmonizáció pedig növeli a jólétet (a vám költségeinek kiküszöbölésével), és mindössze a törvények tényleges megváltoztatásához szükséges apró beruházás van hátra.
Ami a gazdaságon túli kérdéseket illeti, az Európai Unió támogatói arra hivatkoznak, hogy az EU kihatással lehet a békére és a demokráciára. A Nyugat-Európa történetére jellemző visszatérő háborúknak vége szakadt az EGK (ahogy akkoriban nevezték) megalakulásakor. Az 1970-es évek elején Görögország, Portugália és Spanyolország egyaránt diktatúrák voltak, de e három ország üzleti vezetői be akartak kerülni az EU-ba, s ez erős lökést adott a demokráciák létrejöttéhez. Mások úgy vélekednek, hogy a második világháború óta létező európai béke nagyobb részben a Szovjetunió fenyegetésének köszönhető, és a diktatúrák amúgy is véget értek volna.
Az EU jelenleg kelet felé terjeszti befolyását. Számos olyan ország lett tagja (köztük Magyarország), amelyek korábban a vasfüggöny mögött voltak, és középtávon számos további országot tervez felvenni soraiba. Azt remélik, hogy Spanyolország, Portugália és Görögország belépéséhez hasonlóan ezeknek az államoknak a felvétele is segíteni fog megszilárdítani a gazdasági és politikai stabilitást.
A további keleti bővítésnek is lennének hosszú távú gazdasági előnyei, de a többi európai országokat jelenlegi állapotukban nem tekintik alkalmasnak a belépésre, különösen a keletebbre eső országok gazdasági problémái miatt. Ha végül felvesznek olyan országokat, amelyek politikailag jelenleg instabilak, az remélhetőleg segít majd megbirkózni a jugoszláv háborúk és más problémák megmaradt következményeivel, és a jövőben elkerülhetik a ciprusi konfliktushoz hasonló helyzeteket.
A tagjelöltek körül újabb vitákat kavart Törökország kérdése. Az ország csatlakozási tárgyalások az EU-val előreláthatólag október elején kezdődnek. Franciaország, Németország, Hollandia és az EU más régi tagjai aggodalommal tekintenek Törökország belépésére. Törökország miniszterelnöke, Recep Tayyip Erdoğan számos törvénymódosítást léptetett életbe, hogy megfeleljenek az EU belépési követelményeinek. Törökország csatlakozása de facto megoldást adna a ciprusi területi konfliktusra.
[szerkesztés] Főbb irányelvek
Amint az Európai Unió nevének változása is jelzi (Európai Gazdasági Közösségről Európai Közösségre, majd Európai Unióra), ez az idők folyamán alakult egy elsősorban gazdasági unióból egy egyre inkább politikai szervezetté. Ezt a tendenciát hangsúlyozza azon irányelvek egyre bővülő köre is, amelyek az EU hatáskörébe tartoznak: a politikai súly egyre inkább áttolódott a tagállamokról az Európai Unióra.
A növekvő centralizáció képét két terület ellensúlyozza.
Egyrészt, egyes tagállamok belpolitikájában mindig is erős helyi kormányzat érvényesült. Ennek révén a regionális politikára és az európai régiókra egyre nagyobb hangsúly került. A Maastrichti szerződés részeként született meg a Régiók Bizottsága.
Másrészt, az EU-politika területei közé az együttműködés számos különböző formája tartozik.
- Autonóm döntéshozás: A tagállamok felhatalmazták az Európai Bizottságot, hogy bizonyos téren döntéseket hozzon, így az EU-s versenytörvény, az államoknak nyújtott segélyek szabályozása és a liberalizáció terén.
- Jogharmonizáció: A tagállamok törvényeit az EU törvényhozási folyamata révén harmonizálják, amely az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát foglalja magában. Ennek eredményeként az európai uniós joggyakorlat egyre inkább helyet kap a tagállamok törvénykezésében.
- Együttműködés: A tagállamok ülése az Európai Unió Tanácsa együttműködési és belpolitikát koordináló megállapodása szerint.
Az EU és a nemzeti (vagy alsóbb) szintű hatáskörök közötti feszültség tartós probléma az Európai Unió fejlődésében. (Lásd még: Kormányköziség és nemzetekfelettiség (fent); Euroszkepticizmus.)
Minden leendő tagállamnak törvénybe kell iktatnia az EU-jogszabályokat, hogy összhangba kerüljenek a közös európai jogrendszerrel, az ún. acquis communautaire-rel (szó szerint: „közösségi vívmányok”). (Lásd még: Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA), Európai Gazdasági Térség (EEA) és Egységes Európai Égbolt.)
[szerkesztés] Egységes piac
[szerkesztés] Belső szempontok
- Áruk és szolgáltatások szabad kereskedelme a tagállamok között (ezt a célt az Európai Gazdasági Térség kiterjesztette a négy EFTA-állam közül háromra is)
- Közös EU-versenytörvény, amely a cégek és a tagállamok versenyellenes tevékenységét szabályozza (előbbit a trösztellenes törvény és a vállalkozások összeolvadását szabályozó törvény révén, utóbbit az államoknak nyújtott segélyek rendszere révén)
- A schengeni egyezmény lehetővé tette a tagállamai közötti belső határellenőrzések eltörlését és a külső határok ellenőrzésének összehangolását. Ez nem vonatkozik az Egyesült Királyságra és Írországra, viszont a nem EU-tagállam Izland és Norvégia szintén részt vesz az együttműködésben.
- A tagállamok polgárai szabadon megválaszthatják, hol éljenek és dolgozzanak az Európai Unión belül, feltéve, hogy gondoskodni tudnak magukról (ezt szintén kiterjesztették a többi EEA-tagállamra).
- A tőke szabad áramlása a tagállamok (és a többi EEA-tagállam) között.
- A kormányzati rendeletek, a vállalati jog és a védjegyek szabályozásának összehangolása.
- Egységes pénznem, az euró (az Egyesült Királyságot és Dániát kivéve). Svédország, bár nincs saját kimaradási klauzulája, nem csatlakozott a II-es árfolyamrendszerhez (ERM II), s ezzel önként kizárta magát a monetáris unióból.
- A környezetvédelmi irányelvek nagyarányú egyeztetése az Unió országaiban.
- Közös agrár- és halászati politika.
- A közvetett adózás, az áfa (hozzáadottérték-adó) egységes rendszere, valamint egységes vám különféle termékeken.
- Elmaradott területek fejlesztésének támogatása (strukturális és kohéziós alapok).
- Kutatások támogatása.
[szerkesztés] Külső szempontok
- Egységes külső vámtarifa, egységes álláspont a nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokon.
- A tagjelölt országok és más kelet-európai országok programjainak támogatása, segély számos fejlődő országnak.
[szerkesztés] Együttműködés és harmonizáció egyéb területeken
- Lehetőség arra, hogy az EU polgárai az önkormányzati és az európai parlamenti választásokon bármely tagállamban szavazhassanak.
- Együttműködés bűnügyi téren, ideértve a hírszerzésben való együttműködést (az EUROPOL és a Schengeni Információs Rendszer révén), megegyezés a bűncselekmények és a gyorsított kiadatási eljárások egységes megállapításáról.
- Az egységes kül- és biztonságpolitika mint távlati cél, bár ez még messze van a tényleges megvalósítástól. A 2003-as iraki inváziót illető ellentétek a tagállamok között (a nyolcak levele szerint) és az akkor még tagjelölt államok között (a vilniusi levél szerint) mutatják, milyen messze van még az EU attól, hogy ez a cél valóra válhasson.
- Az egységes biztonságpolitika mint cél, ideértve a 60 000 tagból álló, békefenntartó célú Gyorsreagálású Hadtestet, az EU-katonaságot és az EU-műholdközpontot (hírszerzési célból).
- Egységes menekültügyi és bevándorlási politika.
- A kutatás és a technikai fejlesztés közös támogatása a négyéves kutatási és technológia-fejlesztési keretprogramok révén. A hetedik keretprogram 2007-től 2013-ig működik.
[szerkesztés] Tagok
Az Európai Unió (korábban EGK) tagországai, zárójelben a csatlakozás éve található.
- Ausztria (1995)
- Belgium (1957)
- Bulgária (2007)
- Ciprus (2004)
- Csehország (2004)
- Dánia (1973)
- Egyesült Királyság (1973)
- Észtország (2004)
- Finnország (1995)
- Franciaország (1957)
- Görögország (1981)
- Hollandia (1957)
- Írország (1973)
- Lengyelország (2004)
- Lettország (2004)
- Litvánia (2004)
- Luxemburg (1957)
- Magyarország (2004)
- Málta (2004)
- Németország (1957, 1990-ig csak az NSZK, az NDK nélkül)
- Olaszország (1957)
- Portugália (1986)
- Románia (2007)
- Spanyolország (1986)
- Svédország (1995)
- Szlovákia (2004)
- Szlovénia (2004)
[szerkesztés] Bővítés
- Fő cikkek: Az Európai Unió bővítése, Koppenhágai kritériumok.
 |
1957 – Az EGK megalapulása | ||||
Megalakul az EGK; a 6 alapító tag:
|
|||||
 |
1973 – Az első bővítés | ||||
Az első bővítés, az új tagok:
|
|||||
 |
1981 – A második bővítés | ||||
| A második bővítés, az új tag: | |||||
|
1985 – Az első kilépés | ||||
| Az első kilépés, a kilépő terület: | |||||
 |
1986 – A harmadik bővítés | ||||
A harmadik bővítés, az új tagok:
|
|||||
 |
1990 – Németország újraegyesítése | ||||
| Németország újraegyesítése, de facto bővítés. Az új német tartományok: | |||||
 |
1995 – A negyedik bővítés | ||||
A negyedik bővítés, az új tagok:
|
|||||
 |
2004 – Az ötödik bővítés | ||||
| Az ötödik bővítés, az új tagok: | |||||
 |
2007 – A hatodik bővítés | ||||
| A hatodik bővítés, az új tagok: | |||||
.svg&filetimestamp=3d20090329110602){kind=small}
.svg&filetimestamp=3d20090215045131){kind=small}
.svg&filetimestamp=3d20090702013236){kind=small}
[szerkesztés] Leendő tagok és további országok
Horvátország az Európai Unió hivatalos tagjelöltje, folynak a tárgyalások. Csatlakozása 2013-ra várható.
Törökország az Európai Unió hivatalos tagjelöltje, bár csatlakozásának időpontjára nincs konkrét becslés. Számos jelenlegi tagországban jelentős ellenállás van Törökország tagságával szemben.
Macedónia az Európai Unió hivatalos tagjelöltje 2005. december 17. óta, azonban a csatlakozási tárgyalásokat nem indították meg, mivel az ország még nem tudta teljesíteni a koppenhágai kritériumokat.
Montenegró 2010. december 17-én vált a hivatalos tagjelöltté. [44]
A Nyugat-Balkán integrációjára jelenleg kiemelt figyelmet fordít az Európai Unió, ezért társulási tárgyalásokat kezdtek Szerbiával, Montenegróval, Bosznia-Hercegovinával és Albániával. Szerbia 2009. december 22-én nyújtotta be csatlakozási kérelmét, bár tagságának megítélése a jelenlegi tagországokban nem egységes.[45][46][47]
Az izlandi parlament 2009. július 16-án döntött szűk többséggel a csatlakozási kérelem benyújtásáról, amelyre július 23-án került sor.[27] A csatlakozási tárgyalások ezt követően 2010 februárjában kezdődhetnek meg, majd egy 2011 végi vagy 2012 eleji népszavazást követően az ország reálisan nézve 2013-ra válhat az unió tagjává.[48][49]
Andorra, Izland, Liechtenstein, Monaco, Norvégia, San Marino, Svalbard, Svájc és a Vatikán nem tagállamok, de külön megállapodásokat kötöttek az Unióval.
Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagjai Svájc kivételével az Európai Gazdasági Térséget létrehozó egyezmény részesei, ezek az országok részesei a közös piacnak.
Az Európai Unió 1975 óta együttműködik 77 egykori gyarmati országgal az afrikai, karib és csendes-óceáni régióból az ACP program keretében.
Ukrajna, Moldova és Fehéroroszország álláspontja még ismeretlen.
[szerkesztés] A tengerentúli területek status quo-ja
Egyes területek az egykori gyarmatosítás révén, kulturális téren vagy földrajzi elhelyezkedésüknél fogva kapcsolódnak bizonyos EU-tagállamokhoz.
[szerkesztés] Gazdaság
2006-ban az EU rendelkezett a Föld legnagyobb gazdaságával: GDP-je 13,3 billió USA-dollár volt – az Amerikai Egyesült Államoké 13. Az Európai Unió továbbra is jelentős kereskedelmi többlettel rendelkezik. Az Európai Unióra azonban 2004 folyamán többnyire stagnáló gazdasági növekedés és alacsony foglalkoztatottság nyomta rá a bélyegét (az Unió átlagát tekintve), és az nem sikerült a 2001-2010. közötti gazdasági stratégiát sem végrehajtani.
Az EU gazdasága előreláthatólag tovább fog növekedni a következő évtizedben, amint több ország csatlakozik az Unióhoz – különösen, mivel az új tagállamok rendszerint szegényebbek az EU-átlagnál, s így a várt gyors GDP-növekedés segíthet elérni az egyesült Európa dinamikáját. A teljes Unió egy főre eső GDP-je azonban rövidtávon esni fog. Hosszú távon az EU gazdaságát jelentős demográfiai problémák fenyegetik, mivel a születési ráta alacsonyabb, mint ami a lélekszám fenntartásához szükséges.
Az Európai Unió közös gazdasági stratégiája 2010-2020. között az Európa 2020 stratégia, ami a 2001-2010. közötti Lisszaboni Stratégiát váltotta fel. Az EU hivatalos stratégiai célja a következő tíz évben kizárólag a gazdasági növekedés helyreállítása és megalapozása az öregedő társadalom és az élesedő nemzetközi verseny ellenére [50].
[szerkesztés] Életszínvonal
Az alábbi két táblázat a teljes EU-ra a 27 tagállam mindegyikére nézve mutatja (rendre) a GDP-t, a PPP-t, az egy főre eső GDP-t és a nominális GDP egy főre eső értékét. Ezek alapján durván meg lehet becsülni a tagországok relatív életszínvonalát. (Az első táblázat adatai a 2005-ös évre, a másodiké pedig a 2008-as évre vonatkoznak. A 2005-ös értékek a korábbiak kivetítései.)
| Tagállam | GDP (PPP) millió nemz. dollár |
Egy főre eső GDP (PPP) nemz. dollár |
Egy főre eső (névleges) GDP nemz. dollár |
|---|---|---|---|
 Európai Unió |
12 329 110 | 25 700 | 30 615 |
 Luxemburg |
30 674 | 66 821 | 77 595 |
 Írország |
164 190 | 40 003 | 50 303 |
 Dánia |
187 721 | 34 781 | 49 182 |
 Ausztria |
267 053 | 32 962 | 39 292 |
.svg&filetimestamp=3d20110503193147){kind=small} Belgium |
324 299 | 31 549 | 37 730 |
 Finnország |
161 099 | 30 818 | 39 098 |
 Hollandia |
498 703 | 30 363 | 38 320 |
 Egyesült Királyság |
1 825 837 | 30 309 | 38 098 |
 Németország |
2 498 471 | 30 150 | 35 075 |
 Svédország |
267 427 | 29 537 | 42 392 |
 Olaszország |
1 694 706 | 29 414 | 31 874 |
 Franciaország |
1 811 561 | 29 203 | 35 727 |
 Spanyolország |
1 026 340 | 24 803 | 27 074 |
 Szlovénia |
43 260 | 21 695 | 17 706 |
 Görögország |
236 311 | 21 529 | 21 017 |
 Ciprus |
16 745 | 20 669 | 21 161 |
 Málta |
7 909 | 20 015 | 14 001 |
 Portugália |
203 947 | 19 949 | 18 105 |
 Csehország |
198 976 | 19 475 | 12 304 |
 Magyarország |
162 289 | 16 627 | 10 978 |
 Észtország |
22 239 | 16 461 | 9 112 |
 Szlovákia |
87 129 | 16 110 | 9 305 |
 Lengyelország |
512 890 | 13 275 | 8 515 |
 Litvánia |
49 106 | 14 198 | 6 853 |
 Lettország |
30 227 | 12 886 | 6 559 |
 Bulgária |
71 381 | 9 205 | 3 347 |
 Románia |
183 162 | 8 258 | 3 600 |
Forrás: CIA World Factbook [1]
Minden további adathoz forrás: a Nemzetközi Valutaalap honlapja (2005-ös GDP PPP, 2005-ös egy főre eső GDP PPP, 2005-ös egy főre eső GDP, aktuális árakon).
| Tagállamok | GDP (PPP) (2008) millió euro |
GDP (PPP) per fő (2008) euro |
GDP (PPP) per fő (2008) EU átlag százaléka |
|---|---|---|---|
| Európai Unió | 12,172,536 | 25,000 | 100% |
| 1 Németország € | 2,309,810 | 28,100 | 111% |
| 2 Egyesült Királyság | 1,847,105 | 28,800 | 114% |
| 3 Franciaország € | 1,744,444 | 27,600 | 108% |
| 4 Olaszország € | 1,500,475 | 25,200 | 98% |
| 5 Spanyolország € | 1,189,174 | 26,700 | 103% |
| 6 Hollandia € | 530,564 | 32,500 | 131% |
| 7 Lengyelország | 515,608 | 14,000 | 60% |
| 8 Belgium € | 319,867 | 29,300 | 118% |
| 9 Svédország | 274,499 | 30,300 | 123% |
| 10 Görögország € | 271,206 | 24,900 | 97% |
| 11 Ausztria € | 264,472 | 31,800 | 125% |
| 12 Románia | 244,289 | 12,690 | 51% |
| 13 Csehország | 209,773 | 21,100 | 82% |
| 14 Portugália € | 194,502 | 18,700 | 73% |
| 15 Dánia | 171,298 | 30,500 | 119% |
| 16 Magyarország | 158,304 | 15,900 | 63% |
| 17 Írország € | 157,070 | 36,300 | 140% |
| 18 Finnország € | 155,640 | 28,800 | 115% |
| 19 Szlovákia € | 98,655 | 17,800 | 71% |
| 20 Bulgária | 76,400 | 11,000 | 44% |
| 21 Litvánia | 50,515 | 15,700 | 62% |
| 22 Szlovénia € | 44,429 | 23,600 | 91% |
| 23 Lettország | 32,802 | 13,000 | 52% |
| 24 Luxemburg € | 31,376 | 70,400 | 273% |
| 25 Észtország | 24,005 | 17,400 | 68% |
| 26 Ciprus € | 18,109 | 23,800 | 92% |
| 27 Málta € | 7,824 | 19,800 | 77% |
Források: EUROSTAT. GDP (PPP): [2]. Százalékos arány: [3].
[szerkesztés] Kultúra
[szerkesztés] Sport
[szerkesztés] Hivatkozások
[szerkesztés] Irodalom
- Böröcz József, Kovács Melinda (szerk.): Empire's New Clothes: Unveiling EU-Enlargement, ingyenes elektronikus könyv, a Central Europe Review különszáma. Magyarul a Replika nevű folyóiratban jelent meg, EU-Birodalom? címmel. Az interneten csak egyes tanulmányonként található: Böröcz: Bevezetés, Engel-diMauro: A szívós nemzeti állam, Kovács és Kabachnik: A kvantitatív másság, Kovács: Elmarasztalni és elhalasztani, Sher: Európa di-víziója, és Dancsi: A haideri retorika.
- Böröcz József, Mahua Sarkar: "Mi az Európai Unió?" Politikatudományi Szemle, 2005,3:151-77. Megjegyzés: Mahua Sarkar a Binghampton University Szociológia tanszékének oktatója.
- Forgács András, Loboda Zoltán: Az Európai Unió és az oktatás (Változó Világ 55., Budapest, 2005)
- Hetényi Géza, Hünlich Csilla, Mocsáry Péter: Az Európai Unió pénzügyi rendszere (Változó Világ 35., Budapest, 2003)
- Hetényi Géza, Stelbaczky Tibor, Zalai Csaba: Az Európai Unió támogatási politikája (Változó Világ 42., Budapest, 2003)
- Hernádi Eleonóra: Az Európai Unió intézményei (Változó Világ 51., Budapest, 2004)
- Kelemen László: Az Európai Unió forgalmiadó-rendszere (Változó Világ 62., Budapest, 2006)
- Magyar Péter: Az Európai Unió története (Változó Világ 30., Budapest, 2002)
- Luuk van Middelaar: Valahogy Európába - Örökös átkelés. Typotex Kiadó, 2011 ISBN 978-963-279-424-2
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Az Európai Unió hivatalos honlapja – magyarul (europa.eu)
- Európai Unió – Europe-on-line.eu
- EU Pályázati Portál (operativprogram.hu)
- Európai Unió Enciklopédia - Az Európai Unió a Változó Világban
- Európai Uniós ismeretek (euportal.hu)
- EU szekció (Magyarország.hu)
- EU-tájékoztató szolgálat (EUvonal)
- EUpedia szabad lexikon
- Az Index.hu európai uniós melléklete
- eu.lap.hu
- BruxInfo – EU-hírek közvetlenül Brüsszelből
- Adatok az Európai Unióról, rövidítések magyarázata
- Az europeer.hu Európai Unióval foglalkozó cikkei
- EUobserver (angol)
- Az Európai Parlament tevékenységét nyomon követő online folyóirat
- Feketén-fehéren az ötvenéves Unióról (Metazin, 2007. április 4.)
- A Corvinus Külügyi és Kulturális Egyesület honlapja
[szerkesztés] EU-szótárak
|
|||||||||||
