Abigél és Botond esküvője

Hőségriadó! Vörös kód! Az év legmelegebb napján kelt egybe Abigél és Botond Marosvásárhelyen. Valószínűleg a fotós bírta a legrosszabbul a hőséget, de nem is csoda, mert a csíki "kellemes" 30 fok helyett 40 fokot kellett kibírjak. Árnyékban! Közben természetesen fotóztam is, emlékeket alkottam egy olyan esküvőn, ahol a sok jóbarát, a szerető család, a fantasztikus zene miatt tömött táncparkett, a jól működő légkondi, na meg a hideg sör és a fagyis pult tette elviselhetővé a kánikulát. Abigél és Botond mindketten képzőművészek, érdemes megkeresni azt a pillanatot, amikor Botond lerajzolta Abigélt – ugyan a stílust nem ismerem, de egy perc alatt, a menyasszonya hátán, ki tudja mennyi pia után, ez nagyon komoly teljesítmény.

Abigél és Botond, azt kívánom, hogy sok-sok szépet alkossatok együtt az életben, és mindig ilyen boldogok legyetek!

Erzsó és Szabi esküvője

A trilógia záró fejezetének főszereplői Erzsó és Szabi. Meg kell mondanom, hogy nagy öröm, hogy mindhárom pár engedélyt adott a fotók publikálására, külön köszönet mindannyiuknak érte! Ebben a kiscsaládban már két szép gyermek foglalja le a pár mindennapjait, volt szerencsém megörökíteni mindkettő keresztelőjét is, így visszajáró (léleknek) fotósnak számítok náluk már. Szabi ismert fotós, így külön megtiszteltetés, hogy a családjukkal együtt ennyiszer megbíztak bennem.

Kerek öt év telt el az esküvő óta, és őszintén a fotók úgy érlelődtek, mint a nemes bor, visszanézve őket szinte úgy érzem, mintha tegnap nyomtam volna meg az expógombot. Valójában így tudom tesztelni azt, amit a pároknak mondogatok minden találkozáskor: hogy ezeknek a fotóknak nem rögtön az esküvő után van igazán értékük, hanem hosszú évek múltán, amikor már szűk lesz az esküvői ruha, szeretteink közül néhányan már nincsenek közöttünk, az egykor naivan játszó kisgyermekek felnőttek, átéltünk már együtt bút és örömöt, és gyermekeink kíváncsian kérdezik, hogy milyen volt az esküvőtök, milyen voltál, mikor menyasszony voltál, Anya, milyen voltál, mikor vőlegény voltál, Apa. És akkor megnézitek a fotókat és együtt sírtok és együtt nevettek a pillanatokon, együtt csodálkoztok, hogy milyen szép volt Anya és milyen elegáns volt Apa.

Na de hosszúra sikerült a szöveg, hadd nézzük, milyen is volt Erzsó és Szabi esküvője, szokás szerint őszinte pillanatokból, csak semmi póz, semmi beállítás. Végülis a fotókat ők csinálták, én csak ott voltam, hogy megörökítsem. Erzsó és Szabi, boldog évfordulót, örök boldogságot kívánok nektek és családotoknak, és köszönöm, hogy megbíztatok bennem!

Annamari és Csaba esküvője

Kronológiailag visszafelé haladva, a Geréd-család legkisebb leányának esküvője idején éppen lazítottak a világjárvány miatt behozott tiltásokon. Annamari és Csaba egybekelésén erősen érződött, hogy a székely nem szereti a bezártságot, mindenki úgy mulatott, mintha nem nemrég söpört volna végig a világon valami, ami megváltoztatta az életünket. És volt ott sok csók, még a pap bácsi háta mögött is, rejtve – megszámolhatjátok a fotókon, hogy mennyi –, és örömkönnyek, a legnagyobb nővér, Ibolya pedig bebizonyította, hogy ő tudja a legjobban kibontani a pezsgőt (lásd a saját esküvőjét is). Nemsokára jelentkezem a harmadik lány esküvőjével is, addig is Annamarinak és Csabának így kívánok nagyon sok boldogságot, még évek távlatából is!

Ibolya és Hunor esküvője

Úgy gondolom, hogy annak az esélye, hogy három lánytestvér esküvőjét mind ugyanaz a fotós örökítse meg, elég alacsony, nekem valahogy mégis sikerült. Ibolya és Hunor szezonnyitó esküvőjén harmadszor láttam az apát, aki oltárhoz vezeti lányát, ugyanabban a faluban, ugyanabban a templomban. Ösztönösen vártam ugyanazt a pillanatot, amit már kétszer tapasztaltam: amint szívből megöleli gyermekét. Még a fény is ugyanaz volt, huhh, borzongás. Mégsincs két ugyanolyan esküvő, amint azt a három fotóriport tanúsítja.

Ezzel a bejegyzéssel – ahogy nálunkfelé mondják – megkerüli a szekér a lovakat, az első két történetet ugyanis a harmadik után szeretném megosztani. Addig is íme tehát Ibolya és Hunor esküvőjének krónikája. Ibolya és Hunor, a pillanatok a tiétek, kívánom, hogy ilyen érzelmekketel teli életetek legyen még hosszú évekig!

Hajnalka és Tamás esküvője

Ha újra kellene szervezzem az esküvőmet, határozottan olyant szeretnék, mint amilyen a Hajnalkáé és Tamásé volt: klisék és elvárások nélküli, könnyed és szabad, vidám és zajos, őszinte és igazi. Szeretném, hogy lehessen lefeküdni a fűbe, élvezni a naplementét egy pokrócon és későig táncolni a csűrben a barátokkal és a családdal. A végén még az se baj, ha a lopást gyűjtögetős játékkal büntetik, csak a zene legyen ilyen jó és a kaja ennyire kérje, hogy kerülj még egyet a svédasztalnál. Azt se bánnám, ha éjjel hideg lenne, mert ilyenek a hegyeink, megszoktuk már, különben is azért találták fel az alkoholt, nem?

De jó is volt Hajnalka és Tamás esküvője! Remélem, a fotók által egy kicsit ti is mindannyian részt vehettek benne. Hajnalka és Tamás, köszönöm az élményt, elememben éreztem magam, örök boldogságot kívánok nektek!

Hanga és Csaba esküvője

Még a fotókat sem látták, máris ezt írta Hanga: „25 év alatt először nem éreztem kényelmetlenül magam, amikor fotóztak”. Ki sem tudom fejezni, mennyire simogatja az ilyen visszajelzés a fotós lelkemet. Ott jártam Hanga és Csaba esküvőjén, ahol még sohasem: Szászrégenben. Valahogy ezt a vidék eddig kimaradt a portfóliómból, de remélem lesz még alkalmam ott fotózni. Tetszett a nyíltság, barátságosság, amivel mindenki fogadott, annak ellenére, hogy teljes ismeretlenként érkeztem. Szeretem, ha az emberek nem rejtik a komolyság maszkja alá az érzelmeiket, itt pedig nem volt hiány belőlük. A vajdaszentiványi rendezvényteremnél szebbet pedig keresve sem találhattak volna, volt ott sátor, tópart, fák és lovarda – ezt ki is használták a barátok, amikor Hangát ellopták, lásd a fotók közt. És befejezésül hadd mondjak valami örök igazságot: az szereti egymást igazán szépen, aki úgy néz a párjára, mint Hanga és Csaba egymásra. Főleg lassú tánc közben, de amúgy a nap minden pillanatában.

Más nem maradt hátra, mint hogy Küldetésben-stílusban örök boldogságot kívánjak nektek, Hanga és Csaba!