„Minden gyermekben van egy szeretettank,melynek meg kell telnie szeretettel.
Ha a gyermek érzi, hogy szeretik, akkor kiegyensúlyozott lesz;
mikor azonban szeretet-tankja kiürül, rosszalkodni kezd.
A gyermekek helytelen viselkedésének hátterében nagyrészt
a szeretet utáni kielégítetlen sóvárgás rejlik.”
Dr. Ross Campbell
Remélem nem haragszik meg érte, hogy átmásoltam a blogomba, de annyira megfogott... Pont ma délelőtt egyszerűen nem bírtam Leventével... rosszalkodott és nem értettem a dolgot... Aztán délután mire felkelt végeztem minden dolgommal és vele kezdtem el játszani, de ha egy picit nem figyeltem megint rosszalkodott... Anyai ösztönömre hallgatva felemeltem, átöleltem (nyeltem egyet) és mondtam neki, hogy szeretem. Megnyugodott. Amióta kistesó megérkezett már nem jut rá annyi figyelem, ezt inkább akkor veszi zokon amikor egyedül vagyok velük itthon. Mert ugye Tomika sír ha valami baja van, de Levi már nagyobb Tomszihoz képest, így ő már nem sír csak úgy, viszont még mindig pici, nincs még két éves, és nem fog odajönni, hogy anya most rád van szükségem... Miután elolvastam xLekinél az idézetet rájöttem, hogy Levinek bizony nagy Szeretettankja van és erre oda kell figyelnem. Nem könnyű mindig türelmesnek maradni, de azért igyekszik az ember.
