Próba élesben

Nevezetesen kézzel bevarrt cipzár és kukacolás, utóbbit hosszú-hosszú próbálkozás előzte meg, de erről már írtam tavaly. (Bocsánat, nem linkelem be, hogy mikor.) Aztán egy Colette-féle Alkotónapon megtudtam a nyitját, hogy kiskezitcsókolom, ha van mivel alábélelni, tessék használni! Túl sok lehetőségem sajnos nem volt, hogy kipróbáljam a jó tanácsot - idáig. Azonban tegnap este elkezdtem készíteni egy sminktáskát, és a siker láttán nagyon nehezen hagytam abba! :) Mi tagadás, a boldogsághormonjaim túltengtek, hogy végre-végre sikerült!

Na de lássuk, hogy ami készült, mi végre készült! Jártatok már úgy, hogy meghívást kaptatok egy vendégségbe, és nem tudtátok pontosan, hogy kihez? :) Gyanítom, ha igen, akkor sem túl gyakran. :) Velünk most történik meg először. :)
Hogy igazán pontos legyek, a két család gyerekei azért ismerik egymást, de szülői vonalon már kevésbé. A háziasszonyt egyáltalán nem ismerem. Mégis, hogy szokásomhoz hű legyek - miszerint sosem megyek üres kézzel -, valamit készítenem kellett. Háttér-információra volt szükségem, szerencsémre a fiú csemete készségesen tájékoztatott. Így némi gondolkodás után elkészítettem ezt a - számomra - rendkívül kedves darabot. (Mérete 15 x 23 cm.)

Örök szerelmem, a kékfestő

Remélem, most nem olvas a férjem... :) Filc alapra készült, géppel és kézzel hímzett. Géppel kicsit nehezebben, mert mérete 5 x 5 cm, ami megnehezíti a tökéletes kunkorok készítését. Úgy tűnhet, helyenként nagyon trehány munkát végeztem, de ez csak a túl közeli felvételeknek köszönhető, valójában kicsit sem zavaró. Végleges formáját vagy egy kitűzőben, vagy egy medálban találja meg. :) Ti minek látnátok szívesebben?

Keretezek

A készülő faliképből egy kis ízelítő.

Az alkotás örömébe egy kis üröm is vegyült, mert kezdetben nem igazán tudtam uralni a levelekben a kanyarokat. Később már megszoktam, hogy mindig forgatni kell az anyagot, de addigra elkövettem pár szabálytalanságot. Ráadásul az a cérna, amivel elkezdtem dolgozni, szőrén-szálán eltűnt, ezért sűrű cikkcakköltést kellett bontanom, hogy színben stimmeljen minden. Nem tudom, próbáltátok-e már, de borzalmas. Hát így indult.
Szerencsére már a keretet alkotó csíkvarrásnál tartok, ami nekem nagyon tetszik. Áldom azt, aki kitalálta, gyors és látványos eredményt lehet vele elérni.

Szerelemfa

A beígérthez képest nem sokat változott tegnap óta, annyit jöttünk-mentünk egész nap...

Csak egy kép erejéig futotta, amíg még van természetes fény. Ezután lassan nekiülök, és folytatom. :) És hogy mi okból kifolyólag lett szerelemfa a neve? Egy esküvőre készül, egész pontosan magyar-japán esküvőre.
Bízom benne, hogy tetszeni fog.

Egy hungarikum

Pontosan nem tudom, talán öten, ha vannak még az országban, ők a kékfestők. Az ő fennmaradásuk is kérdéses, az utánpótlásé pedig... egyáltalán beszélhetünk-e ilyenről?

Ezért bátorítanék mindenkit, aki csak egy kicsit is értéket lát benne, és még varrni is tud, alkalmanként használjatok kékfestőt, ezzel is népszerűsítve ezt a ritka és világhírű textíliát.
Az egyik készítő elérhetőségét jobb oldalon találjátok, árait tekintve jobban jártok, ha tőle és nem népművészeti boltból vásároljátok meg a kelmét. Azt hiszem, telefonon is lehet rendelni, bár csak zsákbamacskát, fotót ugyanis nem töltöttek fel, vagyis nem lehet interneten válogatni. A napokban jártam nála, ezért tudom, hogy legalább tízféle mintás anyaggal rendelkezik, egyszínűből is van még 3-4 féle árnyalat.
Nekem semmilyen érdekeltségem nem fűződik a forgalmához, egyszerűen csak vérzik a szívem értük.