Néhány éve egy belső pályázat keretében új arcot kerestek Dörmögő Dömötörnek. Hetekig ment a huzavona, már egyedül maradtam, de a figurákkal mindig volt valami apró gond. Végül feladtam.

Dr. Gáspárt eddig is szerettem és irigyeltem ( a rajztudásáért ), de most, hogy egy igazi meseillusztrációt találtam a a blogján, még jobban belopta magát a szívembe. Mondjam azt, hogy szerencse, hogy nem a meseillusztráció felé kacsingat......?

Na, válogattam néhány békát. Van otthon egy száraz kamasz varangyom is....szegény beleugrott a macskák lábosába, és estére mumifikálódott a napon. Épp nem volt mese, amihez felhasználhattam volna, így hát félretettem, majd jó lesz nyakláncra, medálnak.
Most mit néztek.....mi így élünk itt vidéken.

A békák hálás rajztémák. Van egy tóra való belőlük a gépemen, mindig bevethetőek egy kis mellékszereplésre, egy kis helykitöltésre, egy kis butanézésre. Az sem baj ha genetikailag sérültek, mint ez itt. Nincs keze. Valami csernobili kis történet volt, félfejű gyerekkel, beszélő macskával, beheggedt szemű, kezetlen békával. Asszem pártelnökké változott, ha megcsókolták. De nem csókolták meg, mert a kis királylánynak összenőtt a szája.

This is 2009-es Dörmi naptár promo Júlia föszerkesztő asszonynak a kitalálható kiadóba. Első félév. A második készül. Csak, hogy tudjátok!

Mint látható valamikor húsvétra készült, de mindenki behelyettesítheti a most következő karácsonyi őrületre.
Itt nálunk Somogyban valamiféle szalmonella járvány van, úgy hogy ha megláttok az utcán, ne boruljatok a nyakamba, hogy: "jaj, de rég meg akartam ismeri!" Levélben sem küldök autogramot, mert minden papírra szükségünk van. Pontosabban nekem még nem, de hát ki tudja......

Vajon Mónikának spontán korpásodik a haja, vagy pénzért? Szerintem spontán. Csak épp eljátssza hogy pénzért. Meg talán egy kicsit jobbak a fogai.

Untatni nem akarok senkit, de kész van. Nagyon eldaraboltan csináltam, de olyan 12-13 óra van benne.
(Ez a kép nem lett volna kész, ha nincs a papír, a rotring Art-Pen toll, feleségem kávéja, kislányom kényelmes íróasztala, a Corel Photo-Paint, és több órányi Bumeráng rádióadás-felvétel a netről. Külön köszönet Voga tanár úrnak !)

Egy illusztrációs pályázathoz megadott mese. Bővebben itt:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királykisasszony, aki olyan szép volt, hogy csak álmában kakilt. Minden éjjel kiment a királyi árnyékszékre és beleadott apait-anyait.
Egyik éjjel egy fényképész rejtőzött el az árnyékszéken. Képeket készített a kakiló királykisasszonyról. A képek megjelentek az újságban.
A király borzasztóan felháborodott.
– Hiszen ez valami … igen, valami egészen … HALLATLAN!
Megparancsolta, hogy az árnyékszéket azonnal szögezzék be.
A királykisasszony ezentúl nem tudott álmában kakilni.
A királykisasszony csak evett és evett, anélkül, hogy kakilt volna. Egyre kövérebb lett.
Végül olyan kövér és telített volt, hogy egy falatot sem bírt lenyelni.
– Még egy kis zamatos szilvát se? – kérdezte az egyik a sok hízelgő udvarhölgy közül.
– Nem, még egy kis zamatos szilvát sem – mondta a királykisasszony.
– Egészen biztos vagy benne? – kérdezte az udvarhölgy, aki hozzászokott, hogy mindent rátukmáljon a királykisasszonyra. – Ez egy teljesen tökéletes szilva, édes és érett.
– Oké – mondta a királykisasszony és kitátotta a száját.
Az udvarhölgy beletette a szilvát a királykisasszony szájába, a királykisasszony meg ráharapott.
A pompás szilvalé szétterjedt a lány kövér testében.
Amikor a szilvalé összekeveredett a többi étellel a királykisasszony hasában, minden bugyogni és pezsegni kezdett.
– Mi történik? – kérdezte az udvarhölgy és egy lépést hátrált.
A következő pillanatban a királykisasszony megindult, mint egy kakirakéta.
Barna latyak takarta be a palotát és udvarhölgyeket. A királykisasszony puhán landolt a ragacsos rakás tetején.
A király kinyitotta az ajtót.
– Mi a csuda történik itt? – kérdezte.
Amikor meglátta a rengeteg kakit, iszonyú méregbe gurult.
– Hiszen ez valami … igen, valami egészen … HALLATLAN!
A király megparancsolta, hogy az árnyékszéket újra nyissák ki.
És ha csak valami nem történt azóta, a királykisasszony ott ül minden éjjel és belead apait-anyait.
Álmában.

Nem vagyok ám ennyire lassú......csak kevés időt tudok rászánni. De azért haladok !

A lekvárosüvegek a legmunkásabbak, és.....van belőlük néhány. Viszont megéri a dolog, hálásak a színeik ott a polcokon.
Felhívnám a figyelmet a színezés nélküli változat és a színezett közötti apró különbségre. Ami talán nem is olyan apró.....hisz alapvetően azt jelzi - ill. elárulom - hogy a rajzhoz tartozó történet még változik. Nem is keveset.