A hétvégére kiengedtek, a doktor úr mondta, hogy egész jól gyógyulok, ez az utolsó, mesekönyvrajzolói kényszerképzetem is majd lassan eltűnik, csak nyugalom, szedjem a gyógyszert.

Sokat várok az új hadron gyorsító segítségével, a világegyetem alaptéziseit firtató kérdésekre adott válaszokra. Engem nem csak a sötét energia mibenléte, vagy az isteni részecske, a Higgs-bozon megtalálása izgat, hanem olyan jelenségek mibenléte is, mint a kozmosz ismeretlen erőinek azon tulajdonsága, hogy néhány év alatt képesek eltorzítani egykoron harmonikusan egymás mellé hajlított vonalakat, ezáltal valaha jónak ítélt rajzaim láttán a mában futkos a hideg a hátamon.

Találtam borító terveket is...mármint a Télapóshoz.
Nekem nagyon tetszik a fekete alap, mert, hogy egy jó rajz jó színeit határozottan kiemeli, figyelemfelkeltővé teszi. Alapvetően elegánssá teheti a könyvet.
Emlékszem, én fekete borítóban gondolkodtam, sok pirossal és sárgával, de azt hamar elutasították. Ez után következtek többek között az itt, feljebb látható próbálkozások, egy egy jelenettel, nagyobb figurákkal. Ez sem jött össze....végül egy belső rajz lett átdolgozva a borító számára.

Manapság, az internetes adatküldés világában éveket lehet lehúzni úgy, hogy személyesen nem találkozik az ember a munkaadóival. Én ma majdnem találkoztam a Dörmögős főnökasszonyommal, Zsoldos Júliával, de aztán közbeszólt a hó. Na bumm...pedig még meg is förösztöttem a testem, megkörmöltem a csülkeimet, és hónap vége ide, hideg januári csapvíz oda, még a februári fogmosásomat is előrébb hoztam a tiszteletére.
No de sebaj, jövőre is megyek még Budára !
Ezt a rajzot a gépen matatva találtam, a Télapó tizenkét hónapjához készült, de valamiért nem került bele a könyvbe.

Továbbra is csak örülni tudok a korai estéknek és a csendes őszi esőknek. Bocs.

Hmm...hmm...ezekben a napokban van két éve, hogy megjelent második önálló könyvem, a Télapó tizenkét hónapja. Egy ok a bejegyzésre.

Hm...tavaly ilyenkor már javában rajzoltam és írtam a Télapós könyvemet. Erős két és fél hónap kellett hozzá, igaz, annyi - nem kis - előnyöm volt, hogy a tizenkét nagy rajz már kész volt, azokat egy az egyben át tudtam venni, nem kellet hozzájuk nyúlni. Az eredeti kicsi rajzok közül alig használtam fel néhányat, szinte mindegyiket újra rajzoltam...és jól tettem.

Otthon felejtetem a mára szánt rajzokat. Remek.
Pedig aktuális problémát dolgoznának fel, történetesen el kellene, hogy adjanak 12 rókás mesémet...legyünk pontosak: 12 ravaszdi történetet.
Addig is, a Télapós könyvenből egy rajz, valamikor augusztusból, amikor is Télapó kabátját szértágják a molyok...

Nem minden karikatúra ám a világban.
Lassan talán lesz valamiféle információ arról, hogy a Télapós idénykönyv hogyan fogyott 2007 karácsonyán.

Szívem csücske. Legalább is még az. Egy darabig. Mert hogy idővel nehezen vállalom fel a munkáimat. A fizikai kísérleteket bemutató könyv után végre megkezdhettem ennek a könyvnek a rajzolását.

Télapó 12 története 2006-ban, havi részletekben jelent meg a Dörmögő Dömötörben.( Itt is köszi Cser Gábor főszerkesztőnek, aki oly sok mindenben segített engem ) Még csak novembert írták, két rész vissza volt az újságban, amikor már összekészítettem a promóciót és megkezdtem a házalást a kiadókhoz. Hogy hányhoz? A csuda tudja. A lényeg, hogy 2007 februárjában a Tóth Könyvkereskedés keresett meg, hogy nosza, érdekli őket az anyag. Az már az elején biztos volt, hogy egy normális méretű könyvhöz kevés a rendelkezésre álló szöveg és rajz, úgy hogy izgultam, végül is milyen terjedelemre rendelik meg a könyvet. A megszülető 64 oldal azt jelentette, hogy a szöveget háromszorosára kell bővíteni a rajzokat nem különben.

Aztán majdnem baj lett, mert hogy a Fizikai kísérletes könyv elvitte az időt, és a Télapóra kijött vagy másfél hónap…..volt néhány pocsék napom, aztán nehéz szívvel felhívtam a kiadónál az összekötőmet és lemondtam a lehetőséget…szerencsére nem fogadták el, rugalmasak voltak, és még adtak egy hónap pluszt, azaz két és fél hónapot.

Nos, jó egy munka volt. Mint kiderült az eredeti szöveget teljesen újra kell írni, csak az alapsztori marad minden hónapnál. A rajzoknál hasonló volt a helyzet, szinte csak a nagy, egész oldalas rajzokat tartottam meg, a többit mind újra rajzoltam. Jól tettem, az újak sokkal jobbak lettek, jobban illettek egy könyvhöz, jobban illeszkedtek egymáshoz.

Szerencsére a kiadó megtisztelt azzal, hogy igen jó papírra nyomtatta a könyvet, ami ugye rengeteget számít a grafikánál, annak színeinél.