Egereimről ez a csoportkép a castingon készült, amint teszik-veszik magukat, hogy szerephez jussanak a Devecseri-Szilágyi-Trixi Korporésön következő projektjében. Némelyik azt hisz magáról, hogy egy Brúsz Vilisz, pedig csak egy hosszú farkú ripacs, aki a sajtért szinte mindent....

Milyen csodálatosan is van kitalálva az univerzum, hogy a csillagok halálával keletkező nehezebb elemek megjelenésével a kozmosz lehetőséget adott arra, hogy egyszer, valahol megvalósuljon a bableves. Én nagy híve vagyok az anyag e megjelenési formájának, melybe ha belemerítem a kanalam, jó darabig a háttérbe szorulnak a fizika olyan dilemmái, hogy mondjuk a világegyetemben felmérhető anyag tömege és a hozzá párosuló gravitáció elegendő-e a kozmosz végtelen tágulásának megakadályozásához.
Letojom. Főleg ha van benne csipetke.

Befejeztem a Trixi következő részét, ezért a hétvégén úgy gondoltam, hogy az amúgy a kerti munkától kitöredezett ujjaimat ráhelyezem a társadalom ütőerére, és valami nagyon időszerű és odamondogatós rajzot rittyentek a gondoktól meggyötört somogyi emberek számára.
Először úgy gondoltam, hogy az ehhez kapcsolódó "kedves naplóm...." bejegyzés arról fog szólni, hogy mi módon is lehet, mondjuk az éj sötétjében lopódzó, roma származású honfitársainkat ábrázolni, szájbarágós-e a Gázsi név használata a szövegben, s a bőrszín érzékeltetése von-e maga után valamiféle olyan következtetést, hogy esetleg érzékenyebb - vagy csak a kiskapukat jól kihasználó - olvasóink ombusmant követlenek.
Aztán mindebből csak ez a bejegyzés valósult meg, mert a rajzot egyszerűen nem tudtam normálisan megcsinálni. Na bumm.

Csak úgy találtam a világhálón egykori gyermekkori barátom nyomait. Ő Nyári Zsolt, ma Pécsen élő szobrászművész, akivel szülőfalunkban, Somogyszilben együtt kovbojoztunk a Gizi mamáék tyúkszaros udvarában. Ő volt Joe, én Jimmie, és - eléggé elítélhető módon - rengeteg indiánt küldtünk át az örök vadászmezőkre.
Ő már akkor is élethű rajzok elkészítésére törekedett (a faragott fapisztolyokról ne is beszéljünk), és én már akkor is a krumpli orrú karikatúrák felé kacsingattam. Ő végzett és beállítottságában is teljes művész ember lett, remekül fest és szobor. Üdv. Zsolt!
A nőnek, aki a két kovboj mellett a kocsmáros volt: Kati, Zsoltról még találsz képeket itt:

A kezembe akadt, ez a motoros télapó alapja. Eladásra volt ez is, de elment a vevő. Sajnos.

Nyár elején mérgeztem le őket, miután beköltöztek a kacatos szekrénybe, és toalettet csináltak a cipők belsejében. Kis, aszott testüket, csomóban hulló szőrrel, szemük helyén fekete lyukkal nemrég találtam meg a szekrény legaljában.