Amellett, hogy minden munkának örülni kell, ha tisztán az vegytiszta elméletet nézzük, ma Magyarországon az egyik legkevésbé kifizetődő dolog képregényt rajzolni.

Bütyök könyvén agyalok, írok, telefonálgatok:
Zsoldos Júlia bábaasszony saját bevallása szerint fáradt és lusta nyugdíjas lett, akit nem inspirál, hogy az egykor a kezei között a világra jövő véres, nyákos kis kutyakölyköt a világhírnév felé segítse, és mondjuk ő írjon hozzá kiegészítő meséket, sztorikat. Illetve inspirál, de ezt nem tudja össze egyeztetni a hűtő kiolvasztással és az alvással. A palacsinta sütésről ne is beszéljünk, azzal aztán sok idő elmegy. Másokat javasol maga helyett, meg még azt is mondta, hogy én írjak. Legalább is úgy hallottam a telefonban, de a háttérben nagyon zúgott egy betonkeverő. Azt mondta: megfogadta, ha nyugdíjba megy, vesz magának egyet, mert, hogy egész életében betont akart keverni, és mikor nem, ha nyugdíjban?

Bütyök is már több mint két éve állandó szereplője a Dörmögőnek, bábaasszonyának, Zsoldos Júliának hála. Mostanság jutott az is az eszembe, hogy nem lehetne-e összefűzve megjelentetni ezeket az egyoldalasokat.......?
Hé, nem érdekel valakit?

Beindultak nálunk is a leépítések, melyek természetesen nem valamiféle megszorító csomag elemei. Nem hát! Lóhímtagot!
Szóval...még annak is tényállása forog fent, hogy esetleg a közeljövőben túl sok időm lesz a rajzra.
Mostanság amúgy is azon gondolkodom, hogy újra el kellene kezdeni házalni a kiadóknál.....

Nem is olyan régen jelent meg a már többször is tárgyalt, és a fejlécben is szereplő tigrincset is tartalmazó Bütyök képregény. Sokat lendített rajta, hogy a Dörmi utolsó oldalán, a műnyomó papírra jutott a nyomása, ahol a színei nem döglöttek be. Előzőleg kicsit fáztam az oldaltól, de a végeredmény végül is nem lett olyan rossz.
(Aztán, hogy a gyerekek értik-e a poént....?)

Trixi 6....stop.....tele fiatal nosteny tucskokkel...stop.....izzadok....stop.....

Nem szokásom szponzrokért házalni, ám egy hamarosan hozzánk érkező jelentős kiállítás (Jégkorszak) kapcsán úgy éreztem kivételt tehetek, és bátorkodtam időpontot kérni egykori kollégámtól, aki ma hazánk egyik legjelentősebb látványpékségének tulajdonosa. Nem is pénzt kértem, csupán meglevő reklámfelületein helyet. Érdekes volt hallani az egykori remek népművelő és tanító, ma sikeres üzletember, s mint ilyen, egy sikeres kapitalista kőkemény szavait, ahogy egyszerűen nem értette meg, hogy neki ebben mi az üzlet.
Semmi.
Ahogy annak idején az ő falusi művelődési házának fenntartásában sem volt semmi mérhető üzlet. Későbbi munkahelyének, az iskolának a fenntartásában sem. Asszem a fia járt a városba rajzszakkörbe is....
Csupa, csupa bukott üzleti ügy........

Ja, tudom, hogy ezzel a fényképpel kicsit direkt ez a rajz, illene inkább egy portrékarikatúrát odabiggyeszteni, csak hát a teheccség....az nincsen meg hozzá! De jó ez így is, nem?

Nos, e mögött a helyzet mögött azért lehet valami történet.....ott a távoli múltban.