Fesztivál, kaláka, nemeztakaró 3.

Ott tartottam, hogy a nemezt felcsavartuk jó-jó szorosan a műanyagcsőre. 1o percig gurigáztuk kézzel, kibontottuk, forró szappanos vízzel újralocsoltuk, és a másik feléről is meggurigáztuk. Ezt az egész folyamatot még egyszer megismételtük. A társaság annyira fellelkesedett, hogy én... khm, hát le van fotózva:

Ezután szappanhabbal letapasztottuk, majd visszahajtogattuk a széleket:

Közkívánatra az egész felületet is beszappanoztuk ezután:

A fotók között nem találok a következő lépésekre vonatkozót, de ezután a műanyagcső nélkül csavartuk fel minden oldalról a szőnyeget, és lábbal gurigáztuk oda-vissza a legelőn.
Itt megpróbáljuk meglesni a mintát, de a fésületlen gyapjúréteg miatt még nem tapadt fel teljesen a felületre:

Fotók: Váli Csongor

Fesztivál, kaláka, nemeztakaró 1.

Meghívtak nemezelést tanítani a Miercurius-fesztiválra. Az előbbi linken bővebb infókat is megtudhattok róla, ami az én szempontomból fontos volt, az az, hogy lesz ott sok nemezelni vágyó fiatal. Aki nem (csak) feltétlenül a nemezelés miatt vesz részt a fesztiválon, és valószínűleg nem csak a nemezelést szeretné kipróbálni. Meg valószínűleg csak kipróbálni szeretné, aztán, ha mégsem tetszik, odébbálna. És lesz olyan is, aki a nemezelésért jött. Nekik is kellene valami újat tanítani.

Végül, mindezeket figyelembe véve azt találtam ki, hogy közösen fogunk elkészíteni egy szőnyeget... vagyis takarót. Ez utóbbi kifejezés tűnik ugyanis megfelelőbbnek a nemezszőnyeg megnevezésére, mivel nem szövéssel készül. Szóval mindegy is, egy jó-jó nagy nemezt terveztem közösen elkészíteni. És sikerült is! Jó, persze, a 3 nap alatt nem lett teljesen kész, még maradt utómunka bőven, de a terv, hogy minimum hordozható állapotba kerüljön a takaró, jelentősen túl lett teljesítve.

Nem számoltam, hány ember járult hozzá az elkészítéséhez, de úgy 30 körül lehet a számuk.

Ekkora nemezmunkába még sosem vágtam a fejszém (ehhez majd lesz képanyag is!), az egyetlen takaró, amit eddig készítettem, az ennél sokkal kisebb volt, másrészt abban sok nemezkészítő segített, ezért aztán igyekeztem nagyon jól végiggondolni a lépéseket, hogy olyanok is simán részt tudjanak venni benne, akiknek ez az életük első találkozása... hát akár a gyapjúval is.

Először is varrtam egy nagy-nagy vászonlepedőt, erre raktuk ki a mintát, majd a fedőrétegeket.

A minta megvolt, évek óta nézegetem egy udvarhelyszéki varrotas abrosz középmotívumát. Ennek most feltétlenül eljött az ideje, úgyhogy meg is festettem hozzá az előfonatokat sötétebb és világosabb narancssárgára, illetve liláspirosra.  A vászonlepedőre kiraktuk először is a mintát, amit két vállalkozókedvű résztvevő a hamuból kikapart széndarabokkal felrajzolt a vászonra:

Aztán a rajzot követve kiraktuk a mintát szappanos vízbe mártott előfonatból:

Itt már szépen alakul a minta, de végképp nyilvánvalóvá vált, hogy le kell mondanunk a minta egy részéről, mert nem fog kiférni.

A négy virágcsokor helyett négy kosszarv került rá:

Itt meg kijavítgatjuk a mintát, miután két kutya átszaladt rajta:

Folyt. köv!

A fotókat Váli Csongor készítette, köszönet érte!

Tulipánok, napköziben

 Végy sok-sok vállalkozó kedvű gyereket, egy-egy csokitojás belsőt,

...színes gyapjút, némi melegvizet és szappant, csavargasd be a tojást gyapjúval, jól simogasd meg,

és kész is a nemeztojás. Aztán végy egy jó éles ollót, vágd fel, dolgozd el a széleket, és jól-jól gyúrd meg a nemezt.

Végy hozzá még egy vastag gyapjúfonalat,

húzd át a tulipánon, csomózd meg... és kész is vagy!!!

Kalap, macskával

Ezúttal is megkíméllek a mentegetőzéseimtől, hogy nincs időm nemezelni, mostanság nagyon sok egyéb dologgal foglakozom, úgy alakult, hogy kicsit másfele kell koncentráljam az energiámat. Viszont nagyon-nagyon hálás vagyok nektek, hogy kitartotok a blogom mellett, jól esik, hogy többen is tudtomra adtátok ebben az időszakban, hogy olvasgatjátok - jobb híján - a régi bejegyzéseimet. Azért lesznek majd újdonságok, megígérem, sort kerítek a bemutatásukra!

Ha én nem is nemezeltem az utóbbi időben- nemezelt más nálam szorgalmasan. A "tanítványomról" azt szeretném elmondani, hogy eddig még nem foglalkozott vizes nemezeléssel, illetve egyszer próbálta- de sehogysem állt össze a gyapjú.   No, ezt most már nem engedtük meg a gyapjúpajtásnak, születtek is olyan szép dolgok, hogy csuda. Ez a kalap az ötödik alkalommal készült, és a kalapkészítés rejtelmén túl az előnemezes mintázást is tanultuk. Készítettünk egy kis darab előnemezt, vagyis egy olyan lapocskát, amelyet csak egy picit nemezeltünk meg, annyira csak, hogy a szálak kezdjenek éppen összekapaszkodni, de még képesek legyenek az újabb rétegbe beépülni:

 Ebből kivágta Erika a cicaformát:

...amit aztán ráhelyeztünk a sablonra, a farkinca pedig gyapjúfonalból  készül:

Itt már fel van vágva a kalap, amelybe már bele is van épülve a minta:

A három óra végén ennyire lett kész a kalap, ami egyébként az Erika kisfiának készül:

Én nagyon kíváncsi vagyok a további alakulására!

Kiállítás

Megvolt a kiállítás és jól sikerült. A tavasszal, amikor meghívtak rá, még tele voltam tervvel, hogy mi minden fogok elkészíteni, de a nyár folyamán be kellett látnom, hogy most nem fogok tudni dolgozni. Azért sikerült még pár félkész dolgot befejeznem, és a régebbi munkáimat összeszednem.

Ilyen volt a kiállítás:

A figyelmes szemlélő felfedezheti a színes ruhás fiúbabát, no meg valakit, akit eddig a blogon még nem láthattunk.

És ilyen volt a nemezelés Kőrössy Erikával:


Köszönöm a Csíki Anyáknak ezt a szép eseményt!

Babakészítés Bécsben - beszámoló

Ilyen nagyon jó hangulatban fejeződött be a kétnapos bécsi babakészítő tanfolyam, amelyre Tátrai Mónika bécsi nemezművész hívott meg.

A tanfolyamot az ő nemezműhelyében tartottuk, amely méltán viseli a filzoase - nemezoázis nevet. Nagyon hangulatos, és legalább annyira praktikus: kényelmesen lehet benne dolgozni, ugyanakkor boltocska is, és kiállítóterem is egyben. Éppen ilyent szeretnék én is, ha egyszer nagy leszek. Aki Bécsben jár, feltétlenül kukkantson be hozzá (de a honlapjára mindenképp - http://www.filzoase.at ) : gyönyörű ruhákat, kalapokat és divatos kiegészítőket készít. Én is kedvet, no meg egy nagy adag bátorítást és útmutatást kaptam tőle, hogy errefele is kalandozzak... Többek között egy gyönyörű rózsagyűrű készítési technikáját tanította meg nekem, majd hamarosan be is mutatom, csak újabbakat kell készítenem, mert a tanulódarab nem is ért haza, útközben elkunyerálták :))).

A babakészítő tanfolyam jól sikerült, a résztvevők csodaszép babákat készítettek, olyant, amilyent megálmodtak... itt épp egy cicás pulóveres fiúbaba készül megszületni:

Mindenki szorgalmasan és nagyon elmélyülten dolgozott, hiszen a babanemezelés egyfajta terápia is: belső utazás a gyermeki én megtalálása fele, a csodák -gyermekek és babák- születésének földjén.

Én ezt a babácskát készítettem a tanfolyam alatt, rajta mutattam meg a technikát. Sokkal-sokkal kisebb, mint az eddigiek, a magassága csupán 20 cm körül van. Tündikének hívják, és Tátrai Mónikánál maradt, ajándékba :).

Babakészítés Bécsben

Véglegesítettük a bécsi workshop programját, felteszem ide is a szórólapot, hátha akad olyan blogolvasóm, aki eljönne :)

Hazajöttem

Vége lett a Minimum Partynak, újra itthon vagyok. A tábor nagyon jó volt, a környezet vadregényes, az emberek csodásak. A nemezműhelyben pedig nagyon izgalmas dolgok készültek, irtó ügyes tanítványaim voltak! Most csak egy pár fotóban foglalnám össze az elmúlt két hét eseményeit:

Ez volt a nemezműhely első helyszíne. Előtérben velem, és a boszorkánykonyhában festett gyapjúkkal.

Íme a boszorkánykonyha:
Mert a gyapjúfestést tanulni kell......

és annak elfogadását is, hogy nem minden sikerül úgy, ahogy gondoltuk:

De azért szépek lettek a gyapjúk:
A program egy kicsit másképp alakult, mint ahogyan terveztem, de ezt egy cseppet sem bánom, hiszen eleve nagyon tág témákat adtam meg, éppen azért, hogy ki-ki kedvére dolgozhasson. Annak ellenére, hogy tanítványaim szinte mind most ismerkedtek meg a nemezeléssel, csodálatos tárgyak készültek.
Pl. ezek bicskatokok:


Karkötők, amelyeket utólag festettünk:


Ez egérfüles cigarettatartó:

Ez egy gyönyörű övtáska (és ő is most nemezelt először!):


Labdára formázott kalap:


Lábon gyúrt papucs:

Ez a "postaláda" az íróműhely kérésére készült, ebbe gyűjtöttük a tábori "vétlen koincidenciákat":

Ezek a lepkefülszárnyak meg a filmes műhely kosztümjeként, a képen a készítőjével (szintén először nemezelt!):


Itt meg forgatás közben, a második szárny, immár a szereplőn:

Készül majd még egy kisfilm a tábor végi kiállításról, remélem, nemsokára bemutathatom azt is.

Minimum Party 2010, kézműves műhely

Hamarosan indulok a Minimum Partyra. Elkészítettem a nemezműhely programját, nektek is bemutatom. A tábori munkákat is hozom, amint lehet :).

Minimum Party 2010
Kézműves műhely
(nemezelés)

“A szivárványhíd az egyetlen, ahol angyalok és ördögök úgy járnak-kelnek, hogy alig lehet szétismerni őket”

Weöres Sándor: Metamorphosis

A nemezelésben a gyapjúszálak effajta szétismerhetetlensége fogott meg leginkább. Az az átalakulás, ahogy a gyapjúpamacsból erős, széttéphetetlen nemez lesz. És ennek folyamata. A szappanhabos simogatás és a forró vizes gyúrás. A forma születése. A kialakulás.

A kézműves műhelyben ennek a folyamatnak lehetünk részesei. Azt tapasztalhatjuk meg, hogy különböző anyagok (ritka szövésű textilek, fonalak, csipkék, gyöngyök, kavicsok, fadarabok) hogyan nemezelődnek a gyapjúszálak közé, szétismerhetetlenül. Hogyan adhatunk formát a gyapjúcsomónak, és hogyan készíthetünk burkot emlékeinknek, kincseinknek, álmainknak. Hogyan vetülnek a nemezre belső képeink, és hogyan alakít bennünket az alázattal kezelt anyag.

Tervezett technikák, formák:

1. nap: gyapjúfestés

2. nap: előpróbák, kísérletek: kő, fadarab benemezelése; anyagok benemezelése, kis nemezlapok és előnemezek készítése; zsinór sodrása

3. nap: tok készítése: rituális tartók, tokok (lélekőr, titoktartó, emlékburok; telefontartó, pénztárca)

4. nap: amulett, nyakbavaló

5-6. nap: zsák és zseb (táska, hátizsák)

7-8. nap: kompozíció, falikép

9. naptól: közös alkotás

Az egyes témák margójára további Weöres Sándor-szövegeket ajánlok, formaébresztőként.