A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kötés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kötés. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. szeptember 25.

Te rongyos élet, bolondos élet...

Ez a dalfoszlány zsongott a fejemben (nekem, Timinek) a Csárdáskirálynőből. Épp három zsáknyi gombolyagot szortíroztam, amit egy ismerős hozott át pár hete: meghalt egy rokon néni, és a rengeteg fonalat látva én jutottam eszébe. Hogy én ezekkel biztos tudok kezdeni valamit.
Örömmel fogadtam a szállítmányt, s nem hiába vártam: sok-sok szép, jól hasznosítható kötnivalót találtam a zsákokban. Igaz, bőven volt közte olyan is, amit laza mozdulattal a kukás zsákba hajítottam: mert nagyon műszálas, mert kibogozhatatlanul összegubancolódott, mert ennyire rikító színből soha semmit nem fogok kötni...aztán a kezembe akadt egy rémes gombolyag. Kék-piros sodrat, vastag 100% műszál, amit egykori gazdája érdemesnek talált arra, hogy gondos munkával a szakadt helyeken varrással megtoldjon! Nem is láttam még ilyet: színben tökéletesen passzoló vékony cérnával volt összeöltögetve, szinte nem is látszott. És nem ám 1-2 helyen, hanem sok-sok szétszakadt részen.
Nem győztem csodálkozni, ugyan mivel érdemelte ki ezt a kivételes bánásmódot? És akkor eszembe jutott a nagyi nővére, aki élete végéig gyűjtögette az apró szappanmaradékokat, sok-sok kilónyit, mert a háborúban nem volt mivel mosakodni, s ki tudja....
Hát ezért, talán ezért rakosgatott el féltő gonddal ez az ismeretlen néni is minden fonaldarabkát, mert ki tudja? Talán holnap nem lesz új, nem lesz bolti, talán sok minden nem lesz. Vagy nem lesz rávaló.

Akármi motivál is minket manapság, a végeredmény mindenképpen környezetbarát megoldás, hiszen újrahasznosítani, újragondolni és újjáalkotni valamit nem csupán remek érzés, de remek módja annak is, hogy ökológiai lábnyomunkat zsugorítsuk.

Így hát törni kezdtem a fejem mi lehetne belőle, s szinte azonnal eszembe jutott, hogy mosogatórongy! A műszál hamar szárad, durvább felülete jól tisztít, vastagsága miatt könnyű kötni. 
Így lényegültek át immár többszörös újrahasznosítás után mosogatórongyokká a bontott-varrott, toldott-foldott fonalak. S azt kell mondjam, jól szolgálnak.
Ajánlom nektek is, hogy készítsetek hasonlót, mert nem csak környezetbarát megoldás a maradékok hasznosítása, de a hírek szerint higiénikusabb, mint a szivacsok: néhány nap használat után mehet a mosógépbe, így a baciknak nincs idejük és módjuk elszaporodni.


A készítés menete olyan egyszerű, hogy kezdők is bátran beleköthetnek:
Szedj fel 15 szemet ötös tűvel, köss lusta kötéssel addig, amíg körülbelül négyzetet kapsz. Láncold le az utolsó sort, majd horgold körbe egy ráhajtásos vagy ráhajtás nélküli pálcákkal, és már mosogathatsz is!
Jó munkát :-)

2012. március 22.

Egy kötött sál útja

Sok, sok, sok évvel ezelőtti december volt. Lettországi télből még télebbi romániai télbe készültem. Egy szerelmi történet temetésére. Vagy, immár homokozósan fogalmazva, egy kapcsolat újraértelmezésére. Őszintén szólva nehezebb, mint a nejlonzacskó, kinyúlt póló vagy konzervdoboz újragondolása, de attól szép!
Lelkes is voltam, hisz arrafelé sosem jártam. Bevallom, kicsit féltem is. Teljesen egyedül, pár évvel a rendszerváltás után, két átszállás, három vonat, öt határ....Egy dolog biztos, az út hosszú lesz, a lelkiállapotom ingatag, valamivel el kell foglalni a kezem. Azt hiszem nincs jobb megoldás, mint a kötés...sál kötés. Kellően egyszerű, mégis kellően izgalmas tud lenni. Főleg, ha az életutunk egy szakaszát készülünk megkötni. 


Ez a sál valóban az a sál. Nagymamám által turkált fonalvégek és utazásom minden lelki rezdülése van benne. Életem két hete belesűrítve két méterbe. Hol külső, hol belső történések...majd egyszer elmesélem a dolgok láthatatlan oldalát, most viszont megmutatom hogy hatott egy-egy országhatár átlépése a sál színvilágára.


Még hazai pályán...Lettország, Litvánia...visszafogott földszínek, kopár téli erdők, téli hideg, otthoni meleg...


Lengyelország, nyolc óra várakozás Varsó központi pályaudvarán, idegen, hideg, kényelmetlen...


Valahol Magyarország és Románia között...közeledem a célhoz...a vonaton van társaságom, vidáman telik az idő...


És a fekete a színek között? Kis önsajnálat, végülis temetésre mentem. Eltemetni a nem túl régi szakítás maradványait. Helyén van a fekete...

Akkor, ott döbbentem rá, hogy a család, amelynél voltam nem románul, hanem valami számomra teljesen érthetetlen nyelven beszél. Kötöttem, szívtam magamba minden furcsa percet és kötöttem, szívtam Karpati nevezetű cigarettát és kötöttem, kötöttem, kötöttem. Eltelt a két hét, már konyhai szinten beszéltem románul (azt az érthetetlen nyelvet, amit magam körül hallottam még nem tudtam, hova tegyem, így feldolgozatlanul belekötöttem a sálba), hazaindultam és tovább kötöttem. Majd hazaérkeztem, leláncoltam, nyakam köré tekertem és folytattam az életemet. Az új sállal és mindennel, amit belekötöttem.

Nagyon szeretem ezt a sálat, tizensok évesen, foltozva...Egy ideje már nem hordom, csak van. A szinte más bolygóról származó nyelvnél már alig találok természetesebbet. Most azt érzem, elérkezett a pillanat, hogy a sálat történetével együtt újragondoljam, mássá alakítsam...vajon mi lesz belőle? Annyit elárulok, hogy még én sem tudom, de amint megtudom, Veletek is megosztom.

Találós kérdés: milyen nyelven beszéltek körülöttem?