Egész évben erre várok, hogy eljöjjön a szeptember, mert akkor irány Tunézia. A tavalyi, majdnem rosszul sikerült választásunk után megfogadtam, hogy ha Tunézia, akkor csak El Mourádis szálloda jöhet szóba. Mivel csak három szállodát akcióztak, úgy döntöttünk hogy most ide megyünk, mert Skanesben még nem voltunk, a másik kettő szomszédságában jártunk már. Még egy dolog szólt mellette, mégpedig a Soussehoz és Monastirhoz való közelsége, mivel erre a két helyre szándékoztunk csak elmenni most. A medina látogatását nem lehet kihagyni még akkor sem, ha pihenni indulunk.
Az indulás kicsit rosszul indult, másfél órás késéssel indultunk el Enfidára. Az út szépen, gyorsan eltelt.
A felhők fölött
Részlet a modern, új reptérről
A reptéren percek alatt átjutottunk az ellenőrzéseken, és máris a transzferes buszon voltunk. Itt megint volt egy kis kalamajka egy éppen gyakorlatát töltő "idegenvezető" miatt, ami megint majdnem egy órás késést jelentett. A mi szállodánk volt az utolsó, de a hosszú transzfer úton egy kicsit jó is volt megnézni a régi ismerős környéket, és akár egy buszos városnézésnek is felfoghattuk az egészet.
Nagyon izgultam hogy milyen lesz a szálloda, mivel elég kevés beszámolót találtam róla, azok is elég régiek voltak. Amikor megérkeztünk üdvözlő itallal vártak bennünket, ami nagyon jól esett a hosszú várakozás és utazás után. Megkaptuk a szoba kulcsát, a 333-as számút, ami a régi épület felső szintjén volt. Megnéztük, de a csomagokat nem vittük fel. Egy kis euró után kaptunk két kulcsot, hogy válasszunk belőle. Az új épületben lévő 543-as szoba mellett döntöttünk. Hatalmas, táncteremnek is beillő szobát kaptunk, aminek az ablaka, erkélye a főbejáratra nézett, na és nem utolsó sorban egy rendezett kertre.
Még ki se csomagoltunk, rögtön elindultunk felfedezni a szállodát. Először az éttermet néztük meg, mert már jócskán a vacsoraidő vége felé jártunk. Itt aztán rögtön meg is nyugodtunk. A szállodaláncra jellemző ellátást találtunk, bőséges kínálattal, a megszokott tisztasággal. Éppen ezen az estén volt sajtkóstolás, ahol 8-10 félét kínáltak, ami éppenséggel nem jellemző a tunéziai szállodákra.
A vacsora kínálatából egy kis ízelítő:
A kedvenceim a kenyérfélék, nagyon ízletesek.
Kezdjük egy kis levessel! Aztán válogathatunk kedvünkre a következőkből:
A híres arab lecsó(ojja), amivel nem tudok betelni, sokkal finomabb mint a miénk.
Akinek még nem lenne elég a választék, annak sütnek egy kis pizzát, és a következőkből választhat rá feltétet.
Vagy választhat roston sült halat is ezek közül:
Ha fér még, akkor egy kis desszert!
Vagy inkább egy kis fagyi?
Mondanom se kell, hogy a vacsorát feltétlenül le kell sétálni, irány a felfedező körút! Elindultunk kifelé a kertbe, le a partra, mert engem azért a tenger izgatott legjobban. Nem jutottunk messzire, mert a nagy medence mellett lévő színpadon éppen egy szuper élő zenekar játszott világslágereket, az énekesük is nagyon jó volt.(először azt hittük, hogy csak imitálja az éneklést) Többen táncoltak is előttük, de a sokaság inkább csak üldögélt a maga kis itókája fölött és hallgatta a zenét. Mi is leültünk egy kicsit, mert nem volt kedvünk otthagyni. Aztán mégis erőt vettünk magunkon és lesétáltunk a partra is. Erre vártam egy évig! A tenger illata, a hullámok halk csobbanása, a napernyők fölött kukucskáló hold...... Szó, ami szó, elérzékenyülten bámultam bele a végtelennek tűnő tájba.
Visszafelé még nézelődtünk kicsit, de elég fáradtak voltunk ahhoz, hogy visszamenjünk a szobánkba. Ez sem volt könnyű feladat a girbegurba ismeretlen folyosókon, de sikerrel vettük az akadályokat. Azon az estén nem kellett altatódal az elalváshoz!
Reggel aztán izgatottan mentünk az erkélyünkre, ahonnan az ébredő nap fényében is megcsodálhattuk a nem mindennapi látványt.
Kivülről a mi épületszárnyunk. Az erkélyünk a 8. balról az első emeleten.
Első napi reggelink így nézett ki, de a kávét már kint kortyolgattam el a nagy medence mellett, ahol rajtunk kívül még nem volt senki. Itt, ilyen környezetben még a kávé sokkal jobb ízű!
Kell a virág az ebédhez és vacsorához való díszítéshez, időben be kell szerezni a hozzávalókat (ez a pincér is így gondolta)
Egy kis bepillantás a szálloda belsejébe:
Ez a csodálatos szőnyeg mindig kifogástalanul tiszta volt.
A recepcióval egy szinten lévő térség
A recepció elől ilyen kilátás nyílik a fenti és a lenti bárra
Itt szerettünk üldögélni, kávézgatni, csodálni a le nem írhatatlan szépséget. Volt itt minden, ami varázslatossá tette az itt töltött nagyon rövid hetet: pálmafák, tenger....
Korán reggel a medencebár és környéke
Napközben egy kis finom pizza, már aki még bírt enni
Kijárat a hátsó medencéhez
Hátsó medence
Az elmaradhatatlan napkelte:
Ilyen a szálloda a tenger felől
Mivel a célunk csak az volt hogy pihenjünk és ne utazgassunk, ezt be is tartottuk. Csak egyszer mentünk át Sousseba, de akkor is inkább csak az út során megismert kedves ismerőseink miatt, akiknek ez volt az első tunéziai útjuk.
A soussei tengerparti sétányról egy friss kép. Itt szerettünk bele Tunéziába:
A szálloda nagyon jó volt, de a tengerparttal annál elégedetlenebb voltam. Az eddigi útjaink közül ez volt a legrosszabb, a legkoszosabb. Emiatt nem ajánlom senkinek sem ezt a partszakaszt, mert még a kitűnő szállodai szolgáltatás sem tudja kompenzálni annak, aki a tenger miatt utazik ide. Ennyi meduzával sehol nem találkoztam még, az utolsó napon már szinte félve mentem be a vízbe. Mégis, most is úgy érzem, hogy a következő tengerpati pihenésemet is Tunéziában szeretném eltölteni, máshová már nem vágyódom.
J
