Nem, nem őszi kép! Ott a dátum is! Azóta még csak rosszabb a helyzet! Kémlelem az eget..... de jó, borul! Reménykedem, hogy most talán mi is kapunk egy kis esőt. 😌😏 Semmi! Bezzeg a belváros kapott bőven! Ugye, megbocsájtható, hogy irigykedem? Nézem a radarképet, jó nagy felhőtömb közeledik, de megint elkanyarodik! Ez van! Rossz helyen vagyunk. Néhány km-re tőlünk megteltek az esővízgyűjtő edények, én meg hálózatról locsolok hajnalban órákig. Csak azért, hogy életben tudjuk tartani a növényeket. Van olyan, amelyiknek így sem sikerült! A málna egyszerűen megsült a bokrokon, az almafák alja terítve hullott gyümölccsel, a datolyaszilva az utolsó szemig a földön van, a szeder telistele terméssel, de ha így megy tovább, akkor attól is elbúcsúzhatunk.

A füvet már nem is locsolom, nagy terület ahhoz, hogy ekkora luxust megengedjünk magunknak. Várunk, de mire?

Ők se úgy teremnek, mint ahogy a gondozásuk megkívánná! Mégis csináljuk minden évben újra, minden fogadkozás ellenére. Az ízük nem hasonlítható a piacon vagy boltban vásároltakéhoz, vegyszermentesek, csupán csak ezért foglalkozom velük. 

Lassan a liliomok is elhagynak bennünket! Azt az illatot, amit napokon keresztül árasztottak, nem tudom eléggé megköszönni nekik! Lassan átveszik a helyüket a hortenziák, aztán ki tudja. Szerencsére mindig van újabb, akit várni, dédelgetni lehet!

Egy kis ízelítő a hortenziákból. A vödör csak a viszonyítás miatt van ott. Óriási feje van az Annabellenek, lógatja is rendesen, ha naponta 2-3-szor nem kap inni.

Őt ősszel rendeltem, kicsi csenevész vesszőcskéi voltak. Nem mintha most olyan vastagok lennének, alig bírják el a hatalmas virágokat. Ő egy csoda nálam! Remélem, hogy ő már végre Phantom lesz! Mindegy különben, mert nagyon kedvemre való! Bezzeg a másiknak esze ágában sincs virágozni, pedig biztatom rendesen őt is.

Olyan szépséges tud lenni!

Sajnos megjelent rajta az amerikai lepkekabóca, csak a fotón vettem észre😥

Nem unatkoztam cseppet sem a nagy melegben. Nagyon szeretem fonni őket! És az az illat!

 

"Amikor reggel felébredek, elmosolyodom. Mert élek, vagyok. Már nem gondolok világmegváltásra, nem akarok embereket megítélni. Tudom, hogy nem javíthatok más hibáin, hiszen az ő útjukat én nem járhatom végig. Elfelejtem, ki szép, ki csúnya, ki kövér, ki vézna, csak érezni akarom, hogy jó élni.

Látni akarom a poros ablakot, a bosszantó legyet, a hangyákat, amik megtámadták a tegnap este elejtett morzsát. Már nincs szükségem állandó bizonygatásra, mert megtanultam, hogy felesleges. Élek, levegőt veszek, és a tükörből visszanéző arcot is lassan felismerem. Talán nem sima, nem feszes már, mégis én vagyok minden fintorban, szarkalábban, és le nem mosott szemfestékben. Ha szeretem, ha nem. Élni akarok, és szeretni azt, akivé lettem az észrevétlenül múló évek folyamán." (Imre Hilda) Ezt is a fb-on találtam, és most nagyon, nagyon időszerűnek érzem.