December.
És ez a recsegés olyan volt, mint egy könyörtelen számadás. Olyan volt, mint egy Ítélethirdetés, mint a fogcsikorgatós, távoli fejszecsattogás és kidőlt fák tördelő zuhanása.
Pedig csak írt a December. Igaz: jégplajbásszal írt és jégre, mulandó jeleket és titkokat, melyek megtörténtek abban az esztendőben. És nem hagyott ki semmit és felírt minden titkos történetet, amit csak az állatok tudnak, ők sem sokáig, mert elfelejtik.
De a December leírt mindent, feljegyzett mindent — és nem vette észre a leselkedő embert — az írót — aki lemásolta a titkos kalendáriumot, egészen addig, amíg a jégcsapceruza el nem tört s az utolsó szavak már olvashatatlanok lettek. Milyen kár, döbbent meg az ember, hátha azok között a szavak között volt a szó, a Szavak-szava, minden lét csírája és beteljesülése, az a szó, hogy Béke.
De azért ezzel a végtelen hiánnyal is fel volt jegyezve minden, hogy az emberek, akik ebben a pillanatban kívánnak egymásnak újra boldog újesztendőt, rádöbbenjenek, hogy e nélkül a szó nélkül nincsen semmi, és azt se mondhassák, hogy egy elhagyott budai kertben nem történik semmi. (Fekete István)
Az illusztráción az „elhagyott budai kertben”, ahol „nem történik semmi”: Fekete István Bogánccsal…
Annyira szeretem Fekete István regényeit! Ezzel az írásával szeretnék mindenkinek nagyon boldog BÉKÉ-s új évet kívánni erőben, egészségben! Nem maradhat ki Aranyosi Ervin verse sem a kívánságok sorából
.jpg)
