Nem tűntem ám el...

...bár tudom, hogy úgy tűnik, ami nem is csoda. De készülnek azért a dolgok: kilenc üveg cseresznyebefőtt, hat üveg meggylekvár és tizenkilenc sárgabaracklekvár csücsül már a spájzban, nem beszélve a zöldségeltevésről - ami egyelőre borsó és zöldbab. Azt írtam, hogy kötni biztosan kevesebbet fogok a nyáron, ez így is van, de azért megint nekiálltam egy nagyobb lélegzetű dolognak, ami még nincs fotózható állapotban, viszont Ági (magnes 67, vatera) gyönyörű fonalaiból készül.

Az is lehet, hogy összeolvasztom az összes blogomat egybe, és akkor akit érdekelnek a gyerekeim, az olvasmányaim, a kertem, a konyhám és a kézimunkám, mindet olvashatja, és nem marad hetekig olvasnivaló nélkül :)

Kéééész!

Kicsit el vagyok késve, nem is most lett kész, hanem már csütörtökön :) Csak annyi minden volt, nem találtam az időt fotózni, feltenni, blogolni. De most íme:

Sajnos a szegélyei kicsit összehúzzák, de ez csak akkor látszik, ha simán ki akarja teríteni az ember, ami babatakarónál elég ritka. 80x72 cm lett, remélem, egy ideig elég lesz Janka babának, aki biztos tudta, hogy már kész a takarója és megszülethet, így aztán tegnap éjjel ki is bújt anyukája pocakjából. Isten hozott, Janka! :)

Nemsokára :)

Ígérem, nemsokára jövök egy hatalmas felkiáltással, miszerint kéééész! Mármint a szirmos takaró, már a szegélyét kötöm. Megint rájöttem, hogy nagyobb fába vágtam a fejszémet, mint előtte képzeltem, hiszen több, mint egy hónapja kötöm, az egyik lentebbi bejegyzés szerint március 20-án tartottam 20 négyzetnél. Azóta kész az összevarrás, a blokkok kitalálása, összevarrása és készül a szegély. Azért megmutatom az összevarrt állapotot, sokat agyaltam, hogy hogy legyenek elrendezve a színek, végül amellett voksoltam, hogy négy egyszínű négyzet adjon ki egy virágot, és a négy négyzetből álló blokkokat varrtam össze felváltva.

Ez az összevarrás előtti állapot, amikor kiraktam a mintát:

Ez pedig már összevarrt blokkokból kirakva:

Húsvétra méteres kalácsot készítettem, és most sül épp a répatorta. A tortát elég, ha belinkelem, itt találtam, ebben az oldalban bízom, találtam már egy-két finom tortát itt, jó leírásokkal és fotókkal. Annyit változtattam rajta, hogy durvára tört dió helyett mandulalapocskákat tettem a tortába, attól nem félek, hogy Regő esetleg nem tudja elrágni. A méteres receptjét viszont leírom, elég pepecsmunka, nagyon szeretem, de egy évben egynél többször eddig nem készítettem :)

Hozzávalók:

A tésztákhoz: 4 tojás, 26 dkg porcukor, 11 ek. víz, 7 ek. étolaj, 26 dkg (rétes)liszt, 3/4 cs sütőpor és 2 ek. kakaópor.

A krémhez: 2 csomag puncspudingpor, 8 dl tej, 25 dkg margarin, 20 dkg porcukor, mazsola ízlés szerint, esetleg egy kis rum

A mázhoz: 10 dkg étcsokoládé, 2 teáskanél étolaj

A tésztákhoz a tojásokat kettéválasztjuk, a sárgáját a porcukorral jól kikeverjük. A lisztet elkeverjük a sütőporral. Apránként a cukros tojáshoz adunk 10 kanál meleg vizet, az olajat, a lisztet és a tojások kemény habbá vert fehérjét. Elfelezzük a tésztát, az egyik feléhez hozzáadjuk a kakaóport és még egy ek. vizet. Mindkét tésztát 28 cm-s, kivajazott-lisztezett őzgerincformában tűpróbáig sütjük. Ha kihűltek, ujjnyi vastag szeletekre vágjuk őket.

A krémhez a pudingport tejjel simára keverjük, készre főzzük és kihűtjük. A margarint hidegen kihabosítjuk a cukorral, és a kihűlt pudinghoz keverjük. Mazsolát keverünk bele, amit előzőleg megáztathatunk egy kis rumban. 

Összeállítás: egy barna szeletet vastagon megkenünk krémmel, majd egy sárga szelet következik, ennek a másik oldalát megkenjük krémmel, mellé egy barna szelet és így tovább, amíg el nem fogy. Gőz felett megolvasztott, olajjal elkevert csokoládéval bevonjuk, és másnap ferdén szeleteljük. Az enyém még egyben van, de ha felszeleteltem, hozok fotót! :) Megjegyzés: nekem nem volt elég egy tábla csokoládé a bevonáshoz, hármat is elhasználtam.

Itt tartok

Hű, de eltűntem... :) Ritkaság nálam, hogy két hétig nem írok az egyik blogomba, azt hiszem, csak tél végén fordult elő a kertesbloggal. Most azért járt így ez a szegény blog, mert egyrészt lassan haladós munkám van, másrészt kitört a tavasz, a kert, a kintlét a gyerekekkel. És ez jó! :)

Azért beszámolok. A lejjebb látott szirmos takaró 24 fehér kockája kész, plusz azt hiszem, a 22. másik színűnél tartok. Rosszul írtam a lenti posztban, nem rózsaszín a másik szín, világosabbra emlékeztem, mint ami el volt téve erre a célra, valójában ciklámenszínű, vagy talán meggyszínű. Igen, leginkább meggyfagyira hasonlít. Úgyhogy mivel lassan kész a 2x24 négyzet, nemsokára várhatók a fotók az összeállításról. 

Közben a másik nagy fa, amibe a fejszémet vágtam, a húgomnak készülő női ruha, ez. Még akkor kezdtem el, amikor a kockákból olyan 10 darab körül volt kész, és azt gondoltam, unni fogom az egyforma kockák gyártását, meg kihívás is volt: sosem kötöttem még női ruhát, sosem kötöttem még körben és angol leírás alapján csak apróságokkal próbálkoztam eddig. De félretettem az első nagy mintaelem után, mert a kockák határidősek, és nem is unom őket :)

A konyhában a keksz óta is készült egy s más, például hétfőn egy isteni fahéjas kalács, nagyon finom lett és egészen egyszerű ahhoz képest, amennyire tartottam tőle. Ma pedig egy torta a párom holnapi születésnapjára, ezt majd mutatom, ha már az ünnepelt is látta :)

Féligkész

... vagy még félig se... :) Csak hogy ne higgyék kedves olvasóim, hogy mert olyan régen írtam ide, már nem is készül nálunk semmi, megmutatom, min dolgozom most:

Ilyen kis szirmos négyzeteken dolgozom, 24 darabra lesz szükségem, 20 van kész, épp az ölemben hever kötőtűstül a huszonegyedik, aztán még jön 24 darab rózsaszín is. Majd megmutatom, mi lett belőle! De valószínűleg a fehérek után kicsit félreteszem, mert van több terv is a tarsolyomban, ráadásul itt a tavasz, beindult a kertészkedés, szóval lehet, hogy kevesebb kötés fog kerülni a blogra, bár az estéket, esős napokat szívesen töltöm ezzel továbbra is.

ViDorka pulcsik

Tegnap elkészültem a Lina barátnőm kislányainak kötött pulcsikkal. Viki ötéves, Dorka másfél lesz hamarosan, innen a ViDorka név, Lina blogjának is ez a címe.

Először Vikiét találtam ki, jó kis meleg színekből akartam, és ezt a narancs-pink kombinációt találtam a fonaltartóban. A fonalaknak megvan a történetük :) a narancssárgát még Marcinak vettem a születése előtt, amikor meleg színű babatakarót kötöttem neki. Sokáig használtuk, aztán őrizgettem, majd elbontottam, de nem tudtam, mit köthetnék belőle. Most végre megtalálta a helyét :) Remélem, Viki szeretni fogja.

Dórinak már csak az volt a szempontom, hogy ne legyen fiús, és a fazonja, mintája ugyanolyan legyen, mint Vikié. Az övé ugyan nem lett olyan meleg színű, viszont elegánsabb és pihepuha. A fonalat pedig még a nagymamám tekercselte sok évvel ezelőtt, a nagypapám tartotta neki a két kezére tekerve, mint a karikatúrákon :) A pink és a fehér csak apró maradék-gombolyagok voltak. Vikiére hímeztem egy virágot, de mivel nem sikerült valami tökéletesre, Dorkának már nem mertem. Majd megtanulok horgolni, és küldök utána horgolt virágot rátétnek :)

A minta és a méret saját tervezés, tetszett ez a plasztikus csíkos minta, ahogy a fordított sorok kidomborodnak a simán.

A fazonhoz segítséget nyújtott egy réges-régi, talán 1986 körüli Fürge Ujjak magazin :) Remélem, a pulcsik tetszeni fognak a lányoknak és anyukájuknak, és szívesen fogják hordani.

Kis sál, végülis Regőnek

Ez a gyors kis sál két nap alatt elkészült úgy, hogy egyszer el is bontottam közben, és vékonyabbra vettem, na és persze nem az egész napomat töltöttem vele :)

Marcinak szántam, mert az a sál, amit a szezon elején kapott, már eléggé elnyűtt állapotban van, de csak a kettejük pulcsijáról maradt sötétkék fonalat akartam hozzá elhasználni, ami elég kevésnek bizonyult, így lett olyan rövidke a sál, hogy végülis Regő kapta. Sebaj, az ő sapkájához is megy :)

A maradék sötétkék Aldis nagygombócos fonal, egyszerű öt sima-öt fordított kockaminta.

Marci a pulcsiban

Nos, amikor Marci hazaért az iskolából, kiderült, hogy az elkészült nyakszegéllyel már nem fér át a feje a kivágáson :D béna anyja... :) Lebontottam a szegélyt, és ma gyorsan kötöttem rá egy másikat, rövidebbet, nagyobb átmérővel, és hogy jól nézzen ki, nem patentot, hanem kifelé pöndörödő simakötést. Ilyen lett:

Marci még mindig ott tart, hogy nem veszi fel iskolába, fanyalog, de egyszer ráveszem, és remélem, megdicsérik :) Vagy neki tetszik meg.

Marci pulcsija

Tegnap majdnem elkészült az első pulcsi, amit körülbelül egyéves kora után Marcinak kötöttem, és egyben az első, ami teljesen saját tervezésű. 

Mackókötéssel készült, így az ujja szaporítása nem volt egyszerű feladat, így egyenesebb lett, mint amilyenre akartam, illetve a karkivágásba illesztése sem tökéletes, de hordható, működőképes pulcsi. Tegnap felpróbálta Marci még úgy, hogy a nyaka szegélye nem volt meg. Úgy jó volt rá, most izgulok, hogy belefér-e még a feje :) Majd hazajön, és megpróbálja, de nincs oda érte, azt mondja, nem csinos benne, és iskolába nem fogja hordani. Pedig szerintem olyan csinos, nagyfiús, majd ráveszem, hogy üljön modellt benne :) Ma már kész a szegély is.

A fonalak: a kék és a fehér az Aldis nagy negyvendekás gombócból van, a zöld pedig egy még korábban vásárolt tízdekás török fonal. A kék ugyanaz, amiből Regő pulcsija is készült, és még maradt is belőle.

Jó lett a kardigán :)

Annustól megkaptam azt a képet, amelyben Iza az általam kötött kis kardigánt viseli :). Tényleg jó lett neki, úgy örülök, látszik a fotón, hogy a karja sem rövid, pedig ettől is tartottam, meg hogy a hossza is rövid lesz. Iza nem akart pózolni, úgyhogy olyankor készült róla fotó, amikor nem figyelt:

Átlapolós kardigán Izusnak

Izabel anyukája, Annus még nyár végén játszott nálam a Regőblogon (akkor ez a blog még nem is létezett) Pay it forward játékban. Csak most készült el az ajándéka, de a játékszabály szerint ez nem baj, mert egy év van rá. Ami jó hír, mert még Reginek is jövök egy ajándékkal :)

Szóval, Annusnak van egy 20 hónapos kislánya, Iza, és egy pici egyhónapos Nikije. Ez a kis kardigán Izának készült. Viszonylag régen elkezdtem, még Péter és Regő pulcsija előtt, ez volt az alibi, hogy Péter lásson kötni, amikor nem az ő pulcsiját csinálom :) de amikor a darabjai készen voltak, varrás előtt félretettem, és végül tegnap készült el teljesen.

Abból a Lidl-es színátmenetes fonalból készült, amelyik annyira tetszett, ebből készült Detti lánymackója is, dupla szállal, úgy nem jött ki látványosan a színátmenetből adódó minta, de most látszik, és még mindig nagyon tetszik. Jó volt munka közben figyelni, ahogy maguktól alakulnak a csíkok, és fogyasztásnál szélesednek, szaporításnál keskenyednek :) A színe valahol a két kép között, az elsőnél élénkebb, a másodiknál tompább. A készítési leírás szerint 80/86-os, nagyon drukkolok, hogy ne legyen kicsi Izának! De megbeszéltük Annussal, hogy ha kicsi lenne, majd Niki belenő :)

Babasál kesztyűvel

Január 3-án, hétfőn útjára indult a Szeretetcsomag blog. Itt kézzel készített tárgyakra lehet licitálni, hetente egyre, és a bevételből beteg gyerekeket támogatunk. Az első felajánlást én készítettem, igaz, két részletben. Kötöttem egy kis rózsaszín babakesztyűt, életem első kesztyűje, de egyrészt az Egyszerű kötött holmik könyvben volt a leírás, tehát annyira bonyolult nem lehetett (Regő pulcsija ugyanebben a könyvben már a haladó kategóriába van sorolva, pedig az is egyszerű volt) másrészt Viki írásait a kesztyűkötésről annyira biztatónak és motiválónak éreztem! Így aztán elkészült ez a kis kesztyű:

Valahogy kevésnek éreztem felajánlásnak, annyira aprócska és jelképes, de azért feltettem hétfőn, hiszen azt ígértük, aznap indul a blog. Aztán gyorsan nekiálltam sálat kötni hozzá, tegnap lett kész, két nagy pomponnal a végén:

A kesztyűhöz horgoltam olyan összekötő madzagot is, amivel a kabátba, overállba lehet rögzíteni, hogy ne vesszen el. Ennyi a horgolótudományom, de most végre leírhatom, hogy horgoltam is valamit :D Nagyon szeretnék rendesen megtanulni horgolni, irigykedve nézem, hogy mások micsoda szépségeket készítenek.

Ezzel ez a rózsaszín fonal el is fogyott, hacsak nem találok még a fonaltartó alján egy kis gombolyagot. A Fonalfaló blogra is feltettem, így ott már 711 gramm maradék fonal elfogyasztásánál tartok, amivel eléggé a sor végén kullogok. De ha az új fonalat is számolnánk, nagyon ugranánk előre, Péter pulcsija önmagában valahol két kiló körül lehet! :)

Pulóver Regőnek

Ezt a pulcsit is karácsonyra szerettem volna elkészíteni, de az egyéb bokros teendők mellett nem sikerült. Nem bántam nagyon, nem ajándékba terveztem, Regő azt még úgyse értékelné, csak elképzeltem, milyen csinos lenne a kis világoskék ingével, kihajtott gallérral :) de ingben, pulcsi nélkül is csinos volt azért. Mára pedig el is készült a pulóver is, és itthon, melegítővel felpróbálva, ing nélkül is csinos :) Majd hozok olyan képet is, amin csak a pulcsi és a minta van, de a tulajdonos most épp magával vitte a nagypapájához :) 

A leírás az Egyszerű kötött holmik kicsiknek című könyvből való,amit egy-két hete vettem meg Pati ajánlására, ezúton is nagyon köszönöm neki, nagyon szép dolgok vannak benne, nemcsak ruhák! A fonalat pedig a legutóbbi Aldi akción vettem, vicces, hatalmas negyvendekás gombolyagban. Nem mértem meg, mennyi fogyott el ehhez a kis pulcsihoz (kb. 86-os méret) de jó sok maradt, fel fogom használni Marcinak is egy pulóverhez. Íme még két kép:

A színe inkább a felső képen láthatóra hasonlít, a másodikon csak a vaku műve :)

Péter pulcsija

Most már fel merem tenni, és nem baj, ha olvassa :) Az elmúlt hónap posztjai alapján úgy tűnhetett, a mackók óta nem is kötöttem, csak sütöttem-főztem, és tényleg több is volt a konyhai ténykedés, mint a kézimunka. De lopott percekben, titkos órákban karácsony előtt két nappal végre elkészült ez a pulcsi:

Itt a mintája közelebbről:

Középen egy kelta fonás, kétoldalt egy-egy egyszerű fonás, a karján is ugyanilyen fut végig. A pulóvernek története van. Még valamikor októberben volt a Lidl-ben fonalakció, ott láttam meg ezt a sötétszürke, nagyon vastag fonalat 60 dekás egységcsomagokban. Akkor már terveztem, hogy jó lenne Péternek egy pulóvert kötni karácsonyra, és lecsaptam erre, két csomaggal is vettem, gondolván, hogy 1200 grammnak elégnek kell lennie. Aztán ahogy készült és fogyasztotta a fonalat, aggódni kezdtem, hogy mégse elég. Visszamentem a Lidl-be, és már nem volt! Körbekérdeztem mindenfelé az ismerősöket, barátnőket, Budapesttől Szigetszentmiklóson át Nyíregyházáig és vissza, hogy másik városban van-e esetleg, és persze közben én is kerestem, sőt még a Lidl vevőszolgálatot is felhívtam :). Egy héttel később teljesen más miatt jártam Fehérváron, és valami isteni sugallatra bementem a harmadik Lidl-be... és ott volt a fonalam! Gyorsan pótoltam a készletet, és így már elég is lett, két gombolyag maradt végül.

Az elejét és a hátát egy meglévő pulóver alapján terveztem, a kelta fonás a Szép kézimunkák című könyvemből van, elsőre bonyolult, de könnyen belejöttem. Az ujját nem mertem magam kitalálni, kerestem egy hasonló méretű pulóvert egy újságban, és az alapján kötöttem, de mivel az ott leírt pulóver nem ilyen vastag fonalból készült, az ugyanazzal a leírással kötött ujjak hatalmasak lettek, körülbelül 10-12 centit kell majd lebontanom az ujjából :) Láttam ezt már, amikor elkészültem, de meg akartam várni, amíg Péter felpróbálja. Nagyon örült neki, és mindennap mondogatja, hogy csináljam már meg az ujját :)

Mackótestvérek

Tudom, az utóbbi pár bejegyzés arról tanúskodott, hogy inkább a konyhában éltem ki kreativitásomat, és nem kézimunkáztam, pedig de, csak hát az hosszabb lélegzetű. De néhány perce végre elkészültek Detti mackói, még a sáljuk is, és addig nem akartam megmutatni őket, amíg mindketten, mindkét sállal teljesen kész nincsenek. De most eljött a pillanat:

Mindketten a már mutatott Aldiban vásárolt fonalból készültek, dupla szállal, az arcuk kivételével tiszta lustakötéssel, a sálak itthoni maradék fonalból mackókötéssel. A fiúmaci arcát kétféle barna, a lánymaciét bordó osztott hímzővel hímeztem. Körülbelül 30 centi magasak. Nevet nem adtam nekik, a gyerekekre bízom, de a lányka nekem annyira Rozis :)

Vidámak, és alig várják, hogy Dettiékhez kerüljenek. Az már aztán a jövő zenéje, hogy a kisfiúé lesz a fiúmaci és a lánykáé a lánymaci, vagy fordítva :)

Aktuális kedvenc

Gyönyörű ez a fonal. Sajnos a képen nem látszik olyan jól, sokkal melegebb az összbenyomás élőben, és ahogy közelről a színek keverednek...

Aldiban vettem már egy jó bő hónapja, csak mert olcsó volt és nem kér enni, majd jó lesz valamire. Tetszett a sok színe, kíváncsi voltam, mi jön ki belőle. Valószínűleg a fenti mintánál szabályosabb is tud lenni, mert ez duplaszálas, és két gombolyag színei keverednek más-más sorrendben, de így is nagyon tetszik, én nem is bánom, hogy nem szabályosabb. Azt már inkább, hogy a családban nincs kislány, akinek köthetnék belőle :) A képen látható darabból mackó lesz, de még marad a fonalból jó sok, valamelyik ismerős kedves kislány kap majd valami szépet belőle :)

Sál kötött falevelekből

Ez a sál nagyon sokáig készült, aprólékos munkával. Az eredetit a Praktika magazin októberi számában láttam, majdnem minden őszi színű fonalam volt is itthon hozzá és nagyon tetszett, így nekiálltam. Háromféle méretű, kötésmódú falevélből kötöttem összesen 35 darabot. Ez még viszonylag könnyen ment is. Aztán, ahogy az nálam lenni szokott, az összeállítással bajlódtam nagyon sokáig. Elkezdtem a sötét narancssárga fonallal összevarrni, mert azt gondoltam, milyen jól fog mutatni az elütő színű fonal. Nem nagyon jött be, az első 2-3 levél után abba is hagytam, és folytattam cérnával. Sok estét töltöttem vele, és sokszor félre is tettem, mást csináltam, és szidtam a Praktika magazint, amiért olyan lazán leírják, hogy "a leveleket összevarrjuk" pedig írhatták volna, hogy figyelem, pepecsmunka! :D Azt is írták, hogy a kész sál szélei egyes helyeken pöndörödhetnek, ott körbehorgoljuk. De én nem igazán tudok horgolni, illetve még ha össze is hoznék néhány rövidpálcát, körbehorgolást még sosem próbáltam. Azért megpróbáltam, de hamar fel is adtam. 

Szerencsére ekkortájt történt az, hogy Pati barátnőm, aki gyönyörűen horgol, feladta a pomponsál kötését - így jött az ötlet, hogy cseréljünk. Elpostáztuk egymásnak az alapanyagot, én megkötöttem a pomponsálat, ő pedig körbehorgolta a faleveleket, és még a hátulját is eltisztázta! Így már egész más :) Akkor még nem tudta, hogy a sál az övé lesz ajándékba, még augusztusban nyert a Regős blogomon egy Pay it forward játékban egy kézzel készített ajándékot, ez lesz az. Megy a Fonalfaló blogra is, mert nagyrészt maradék fonalból készült. Még két kép:

Marci sálja

Végre elkészült Marci sálja, egy nappal lecsúsztam a névnapról, de nem is arra volt tervezve. Egy-két hete vettem neki új téli sapkát, olyat, aminek a kötését nem tudtam volna bevállalni, de amikor az árus mutatott hozzáillő sálat, mondtam, ugyan már, ilyet én is tudok :) A sapka fekete és különböző kék csíkos, ebből indult a sál is, különböző kék árnyalatokkal, egyre keskenyedő és világosodó csíkokkal, de amikor a kékek elfogytak, még rövid volt, így jött hozzá a zöld és végül a narancs, mind maradék fonal, és egyszerű, de jó meleg, vastag mackókötés. 110 centi hosszú és 16 centi széles, rugalmas lett a mackókötés miatt. Szerencsére nagyon tetszik neki, remélem, hordani is fogja :). Végülis gyorsan készült, csak közben medvét is varrtam, sütöttem, meg minden. Ennél is a szálak eldolgozása volt a legnagyobb feladat a végén, azt  szívesen halogatnám akár napokig :) A következő projekt a két újabb mackó lesz, remélem, hamar elkészülnek majd! 

A Nagy Kék Medve

Íme a negyedik medve, aki a Segíts Daninak! blog kapcsán készült. Őt Detti kérte az első, a blogra készült mackó alapján. Jó vastag sötétkék maradék fonalból készült, így elég tekintélyes is lett: 37 centiméter hosszú. A sálja is maradék fonal, mégpedig Opera, erre emlékszem, egyszer vettem belőle sokat vagy nyolc-tíz évvel ezelőtt. Kék medve úr nyersszínű sállal, hímzett szürke orral, szemekkel, szerintem igen komoly és elegáns :) úgy értesültem, hogy Detti egy kisfiúnak szánja ajándékba, remélem, örülni fog neki! 

Hosszasan készült, a kötéssel két nap alatt megvagyok, de utána a varrás, az arc hímzése, a tömés olyan macera nekem... Viszont amikor készen van egy-egy mackó, az nagyon jó érzés :) 

Még tervben van kettő, szintén Detti kérésére, immár a saját kisfiának és kislányának, aztán még egy, a blogra, licittárgynak. Huhh...

Zöld pomponsál

Pati barátnőm küldte ezt a szép zöld fonalat, nem boldogult vele, de szeretett volna egy ilyen sálat a kislányának. Megkötöttem neki, körülbelül 18 centi széles és 120 centi hosszú lett. Kettő is készült, az egyik ugye Rheának, ő Pati kislánya, a másik meglepetés :) Remélem, majd kapok fotót a viselőjükkel együtt is :)