A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kávészünet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kávészünet. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 4., szerda

Az történt, hogy...

...miután összekapartam az összes energiámat és sütöttem holnapra az iskolai Mikulás buliba ennyi sütit: (4 óra meló, 1 kg lisztből, a doboz is tele van)


akkor kitalálta Dávid, hogy mégsem érzi magát annyira jól, hogy holnap még suliba menjen. Tény, hogy 36,9 (ott drukkolt, hogy 37 legyen:)) és köhög, úgyhogy én is jobban örülök, ha addig van itthon, amíg én is itthon vagyok; ráadásul holnap nem is tanulnak, de akkor is!
Azért jó, hogy még együtt leszünk, mert olyan kis lököttke és annyira imádom!:D
Bár a városban csavarogni sem lett volna rossz, mert ma összeállítottam egy bevásárlólistát magamnak konkrét üzletekkel.:) Kinéztem egy jó kis arc- és testradírt, körömlakkokat, dekortapaszokat, könyveket és piros marcipánt is kellett volna szereznem, mert Mikulás sapkát szerettem volna gyártani a muffinok tetejére. Na ez mind elmarad ill. tolódik.

Annyit alszom...

...mint egy csecsemő. Már ott tartok, hogy délelőtt fél tízkor újra visszafekszem. Délben ebéd és utána újra szunya. Este kilenckor pedig már ismét ásítozom.:) Tényleg szerencse, hogy a héten itthon tudtam maradni betegszabin, különben minden nap Ceglédről vagy Szolnokról vonatozhatnék vissza.;-)

2013. december 2., hétfő

Újra itthon:)

Múlt héten keddtől péntekig kórházban voltam és megszabadultam egy jóindulatú daganattól. Viszont aludni gyakorlatilag semmit nem tudtam a hat ágyas kórteremben. Lett pár durva emlékem egy enyhén skizofrén néninek köszönhetően, viszont kaptam csodaszépeket is egy másik nénitől, aki totál hasonlít a 91 éves nagymamámra. Igaz, Marika néni még csak 74 éves, de totál ugyanaz az életszemlélet, gondolatok mint a Nagyimé és rengeteget beszélgettünk, nevettünk és sírtunk, mert nagyon kemény élete volt/van.
 
Nagyon jó újra itthon lenni!:) Eszméletlenül vártam ezt a hetet és elterveztem, hogy mennyi mindent fogok csinálni, készülődöm a Karácsonyra, esetleg végre újra varrok is, sütögetek és persze takarítok. Naná, hogy eddig semmi nem jött össze belőle, mert Dávid hétvégén elkezdett hurutosan köhögni. Délelőtt lementünk a dokihoz és a váróteremből gyakorlatilag csak a tanító nénijük hiányzott.:) Szerencsére semmi láz, jó közérzet, úgyhogy csütörtökön elvileg már mehet is újra suliba. Addig pedig együtt lógunk itthon.:) 

2013. november 23., szombat

Kérhetek...

...a kórházba is házhoz szállítást?:D
Annyira gyönyörű dekortapaszokat láttam a Rayherben és most nem rendelhetem meg őket  még egy hétig. Brühühü...

2013. május 11., szombat

Tanulok...

tanulok éééés tanulok....



2013. március 9., szombat

Welcome:)


Hogyan akasszuk ki a férjünket sorozatomat ezennel folytatnám, mert a jelek szerint a szükségesnél picit nagyobb tehetségem van ehhez a témához, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy valahol nem élvezem.:) Tehát ezt szigorúan tavasszal vagy nyáron szabad elkövetni, amikor világosban ér haza emberünk és mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül ezt találja a bejárati ajtó mellett. Garantált a hatás!:D 



2013. március 5., kedd

Vizsga

Az is bámulatos ahogyan vadidegen embereket egy pillanat alatt szuper kis csoporttá tud összekovácsolni az élet. Mondjuk egy vizsga előtti várakozáson. Főleg, ha pótvizsga...ott vannak az igazán jó arcok.;-) Reggel 7 óra előtt már elkezdtük ellepni a termet a 8-kor kezdődő vizsgára és mivel 16-an voltunk egy 120 férőhelyes teremben, ezért ezerrel gyártottuk a stratégiákat, hogyan is üljünk, hogy mindenkinek jó legyen.:) Persze, abszolút meddő próbálkozás volt, elvesztünk a teremben...

Pedig frankó kis feladatsor volt, ezért, ha lett volna időm rendesen tanulni, most örülnék. Próbáltam áttenni a vizsgát már egy héttel ezelőtt, mert a meló és a betegségek miatt totál nem volt időm és energiám tanulni, de persze nincs ilyen, hogy visszaadják a pénzt. Kedvesen mondta az oktatásszervező, hogy semmi baj, ha nem jössz, nem befolyásolja az eddigi vizsgáidat, értsd: nem veszik el az eredményem. Hát még jó! Szóval gondoltam, ha már húszezer így is úgy is ott van, akkor akár szerencsét is próbálhatok. Ha egy kis mákom van, akkor talán összehoztam, de inkább a „nem” reális, sajnos. Annak mondjuk örülök, hogy nem totál égő bukás lesz. Lehet, hogy szólok, hogy csapják az előzőhöz és akkor tuti megvan.:)

Ráadásul arra is figyeltem, amit a konzultáción mondott a tanár, hogy vannak a bosszúból vizsgázók. Akiken látszik, hogy semmit nem tanultak, de minden kérdésre lelkesen próbálnak válaszolni, aláhúznak, beikszelnek mindent (persze nincs szerencséjük), szóval elérnek bazi nagy melóval kb. tíz százalékot, de a tanárnak is rámegy egy csomó ideje a javításra és szerinte ez nem fair dolog. Mondjuk, amikor kiderült, hogy nem tehettem át a vizsgát, akkor én is elgondolkoztam a bosszúból vizsgázás varázsán.:) Viszont élőben már rendes voltam és nem írtam le minden kicsit is kapcsolódó dolgot, ami az eszembe jutott.

(amúgy ez már a szakmai vizsgám, ami 3 írásbeli doga és 3 szóbeliből áll; kettő írásbelim és az azokhoz kapcsolódó szóbeli már sikerült - ráadásul 100%-ot kaptam a szóbeliken:), csak ezzel az adózás rendjével szívok; na de majd legközelebb!)

2013. február 27., szerda

Vásárolgatok:)

 Összhatásában abszolút pozitív, de kicsit furcsa kiszolgálásban volt ma részem. Ákosnak próbáltam pizsamát venni, de ugye ahány márka, annyi méretezés és ezerrel hezitáltam, hogy M vagy L, amikor odajött hozzám egy 20-22 év körüli eladó srác, hogy segíthet-e. Hát beavattam a nagy kérdésbe, erre azonnal lekáderezte, hogy hány centi, hány kg Ákos,széles-e a válla és keskeny-e a csípője, majd megállapította, hogy ezek szerint deltás. Elégedetten hümmögtem és gondolatban kezdtem eltérni a tárgytól.:) Közben a gyerek elkezdte lökni a saját adatait (174 cm és 68 kg, de szerintem mindkét adatot megdobta egy tízessel:)) és magára simította a pizsifelsőt, hogy rajta mekkora és nézzem meg mennyire feszül, majd a csípőjéhez szorította a gatyát, hogy nézzem meg, még róla sem csúszna le éjszaka az L-es sem. Majd egy kis hatásszünet után hozzátette, hogy max. ha valaki lerángatná róla és vigyorgott. Na ugye abszolút vizuális típus vagyok és sajnos azonnal jött is a kép a külsőre totál szerencsétlen eladócsákóról és belül már némán visítoztam, miközben ő egyre csak mutogatta magán a szerkót. Ráadásul olyan típusnak tűnt mint akire rámosolyogsz egyszer és már véget is ért a móka (ha érted mire gondolok;-)) szóval teljesen kész voltam, mire kegyelemdöfésként még hozzátette, hogy „max., ha nem lesz jó a méret, visszajössz még egy körre.”
Ezek után odavánszorogtam a pénztárhoz, ahol kiszúrtam egy qrvajó csíkos anyagot, mint kiderült az is pizsi volt, de ingszabású felsőrésszel, ezért nem tetszett. Eladósrác viszont azonnal mellettem termett és kíváncsian várta a véleményem. Addig jutottam el, hogy nem tetszik, mert...mire közbevágott, hogy igazam van, öreges. Extragyorsan helyeseltem.:D

2013. február 22., péntek

Nőnapi készülődés


 Gyorsan ugrom is egyet időben, mert fejben már a nőnapnál tartok. Na nem mintha annyira odalennék ezért a napért, csak ugye tavaly is megnyertem a suliban mint fiús anyuka és gondolom „a bevált csapaton ne változtass” alapon, idén is rám számítanak. Ennek örömére tegnap két órás kemény munkával és google képnézegetővel ki is szenvedtem valami ajándékféleséget a kiscsajoknak. Szóltam Kristófnak, hogy hagyja jóvá, erre totál kiakadt, hogy csak nem gondolom, hogy idén is ő viszi az ajándékot, mert mennyire kínosan érezte magát már tavaly is miatta. Na miután magamhoz tértem, hogy a gyerek már milyen frankón kifejezi az érzéseit, totál kiakadtam, hogy mi az, hogy nem??? Erre kifejtette, hogy azért kínos, mert így pár lány tuti azt hiszi, hogy szerelmes beléjük. Cukipofa.:) Megnyugtattam, hogy ez nem Valentin nap és mivel mind a 14 lány kap, ráadásul nem tőle, hanem az osztálypénzből, ezért biztosan senki nem gondolja ezt. Annyira nem győztem meg, főleg mivel a végén még olyan tipikus pasis stílusban odavetette, hogy „Különben is ők nem nők, hanem lányok!”. Pont ezért nagyon meglepődtem, amikor tíz perccel később magától közölte, hogy majd később még beszélhetünk erről a kérdésről, ha átgondolta. Átgondolta?:) Furcsa, hogy már ekkora Kristóf.:)

2012. szeptember 1., szombat

Hihetetlen módon fel tudom szívni magam, amikor azt veszem észre, hogy hirtelen hat gyerekre vigyázok és ebből kettőt még soha az életben nem is láttam és a szüleiket sem ismerem. Ráadásul ez a kettő a legkisebb, azaz 2 és 4 éves. Hogy a francba lehet úgy elmenni vendégségbe, hogy kicsapom a kölykeimet az udvarra a többi gyerek közé, mert úgyis láttam ott egy csajt, aztán csak lesz valami?!

.

Mindig lenyűgöznek az okos emberek, akik egyben jó előadók is. Annyira tudnak ösztönözni! Persze, be is pánikolok tőlük, hogy „jesszusom, mennyire messze vagyok még” de valahogy elhitetik, hogy oda fogok jutni.
Ma is ilyen élményben volt részem. 8 óra nonstop nemzetközi adózás után úgy jöttem ki a suliból, hogy „Igen, ez az!!! Jó irányba haladok!”:)

2012. június 12., kedd

Varrás


 Hú, nehéz fél órán vagyok túl! Majdnem jöttem a blogra SOS jelzéseket küldeni varrógép ügyben. Úgy másfél - két éve varrhattam utoljára és basszus elfejetettem, hogyan kell felhozni az alsó szálat. Majd miután ezt 15 perc alatt összehoztam, ott szenvedtem, hogy hol is megy az alsó cérna és hol a felső. Elkezdtem varrni és nem találtam a visszafelé menetet.:( Utána rájöttem, hogy nem szabad gondolkozni, csak érzésből. Rögtön jó helyre nyúltam!:)
A motivációm egyébként rendesen megvolt, mert Dávid holnap ballag és persze, hogy hosszú neki az a nadrág, ami Kristófnak jó volt ennyi idősen. Mivel kézi varrásra nulla affinitást éreztem így este 9 körül, ezért összerántott a majré.:)

Álomsüti


Van egy megállapodásom a dokimmal. Ha változtatok az életmódomon és szeptember elejére újra szép lesz a laboreredményem, akkor nem kell gyógyszert szednem. Mondjuk, ő rögtön felírta volna a bogyót, de meggyőztem, hogy nem eszem édességet, mire azt válaszolta, hogy ez kevés, ezért nagy sóhajjal hozzátettem, hogy rendszeresen sportolok is. Akkor azt mondta, hogy rendben, próbáljuk meg. Szerintem tuti jó lesz, mert a sok szénhidrát felcseszte a triglicerid szintemet, az pedig a koleszterint, de most beparáztam és gyakorlom az önuralmat. A 13. napon tartok, a 10. cukor-, tészta- és édességmentes éjszakámon tortáról álmodtam és akkora önfegyelmem volt, hogy még álmomban is ellenálltam. Én hülye!:) Majd rájöttem, hogy alszom és legalább akkor ehetek, de mire ez tudatosult, addigra nem tudtam újra tortát álmodni. Szívás. Tegnap a 12. napon jött el a kritikus pont és nagyon nehezen álltam ellen a csokis keksznek. Így ma kontrollált szénhidrát napot tartok.:) Rájöttem, hogy 10 naponta egyszer ehetek tésztát és sütit mint a 90 napos diétában. 
Egyébként sokkal jobb a közérzetem, amióta zöldség és gyümievő lettem.:) Azért drukkoljatok!

2011. december 31., szombat

Boldog Új Évet...

...kívánok Mindenkinek!

2011. december 24., szombat

Karácsony!

Boldog, békés karácsonyt kívánok Mindenkinek!

2011. december 21., szerda

Karácsonyi idegbaj:)

Igazán szép dolog gondosan és előrelátóan időben elkezdeni a karácsonyi vásárlást, úgy augusztus magasságában. Ám ezt csak briliáns memóriával tegyük. Ugyanis qrvára idegesítő három nappal karácsony előtt olyan dolgokat keresgélni, amelyekről nem tudjuk, hogy mik, hányan vannak, hol lehetnek és egyáltalán kinek vettük!

2011. december 17., szombat

A konyhám:)


Mivel a jelek szerint december nagy részét a konyhában töltöm, ezért mindenképpen fel kellett dobnom némi hangulatjavítóval. Mondjuk a jolly jokeremet nem fényképeztem le. Hiszen remélhetőleg mindenki látott már Baileys-es üveget.;-)



Maflás:)

 Tegnap mégis a maflás lett volna a jó választás, mert ma közölte Kristóf, hogy reggel új levelet írt a Télapónak.
Természetesen a srácok összes ajándékát megvettem már alapvetően az első lista alapján. Ezért gyorsan és határozottan közöltem vele, hogy nincs ilyen opció. Határidőn túl vagyunk. Különben is, mi van akkor, ha a Télapó már beszerezte az ajándékait?! Kristóf enyhén sajnálkozó pillantást vetett rám és felvilágosított, hogy semmi gond, azokat majd másoknak adja...mármint a Télapó.
Ezek után meg is mutatta a levelet:

„Kedves Télapó,

az előző listámban nem volt benne minden. Itt van a kiegészítés:
- itt 10 db játékot felsorolt még

Kristóf 2.b”

Az üzleti levelezés legalább menni fog neki.:D

2011. december 16., péntek

Kristóf és a Télapó

Kristófnak egyre gyanúsabb ez a Télapó téma és az előbb is tök komolyan megkérdezte tőlem, hogy tényleg a Télapó hozza-e az ajándékokat. Nem mondom, hogy nem volt egy kis erkölcsi dilemmám, de mivel Dávid is a közelünkben volt és különben is jó hinni ezekben, ezért pár másodperc késéssel rávágtam, hogy persze. Majd ismét elbizonytalanodtam és visszakérdeztem, hogy különben ki hozná. „Hát ti...báááár a karácsonyfát tényleg nem tudnátok!”

Így kerültem újabb dilemma elé: maflást adjak vagy örüljek, hogy megdönthetetlen bizonyítékot talált a gyerek.

2011. december 15., csütörtök

Diótörés:)

Erőteljes hasonlóságot vélek felfedezni a diótörés és a vizsgaidőszak között. A kezdeti lelkesedést gyors hanyatlás követi, majd folyamatos újratervezés. Azaz a hátralevő időt osztogatjuk az elvégzendő feladattal és kezdetben, amíg még ésszerű eredményt kapunk, legyintünk, hogy ezt még simán. Majd eljutunk egy lélektani határig, ahol érezzük, hogy kezd kihívás jelleget ölteni a feladat, de nem hátrálunk meg, hiszen az életre vagyunk nevelve. Majd nem vesszük észre, hogy pontosan hogyan is történt, de másnap már itt a határidő. Viszont még mindig van egy egész éjszakánk! Egy nagyon hatékony éjszakánk! December 23.: a diótörés éjszakája.:)
 

Made by Lena