Új év - új lehetőségek

9 éve, amióta egy átszervezésnél elkerültünk, sokszor gondoltunk arra, hogy bár csak visszamehetnénk. Mára már csak kevesen maradtunk az akkori kollégák közül, de úgy alakult, hogy - ha még csak papíron is - de visszakerülhettünk a "régi" munkahelyünkre. Most sokkal több munka, de még is azt érzem, hogy végre. Azt mondják a jó dolgokra várni kell, a nagyon jókra még többet kell várni. Örülök, hogy újra rég nem látott ismerős arcokat láthatok. Igaz, hogy 9 év hosszú idő és sok minden, sok mindenki változott. Még is azt érzem, hogy ott dolgozhatok, ahol szerettem, ahol szeretek dolgozni, új lendülettel, új lelkesedéssel.

Nagyon fáradtan érek haza esténként, ez kellemes fáradtság. Hétvégenként továbbra is szívesen varrok. Nyugodtabb vagyok. Egy kedves ismerősnek készült ez a békuc, aki már a második. Felültettem a fára, hogy talán jelzi az időjárást. :o) Havat jelzett! Nagy-nagy havat, ami ma le is esett, de békuc biztonságban van már egy jó meleg szobában.

Ez a tolltartó Anitám osztálytársnőjének készült, némi tűzéssel és egy kis tavaszidéző virággal:

"Ne felejtsd el soha az álmaidat, mert az álmokból lesz életed hajtómotorja, 

reggeleid tőlük kapják meg a maguk ízét és illatát."

(Marc Lévy)

Minden belefért...

... ebbe a hétvégébe, amit csak szerettünk volna. Sokat varrtam, voltunk kirándulni az Állatkertbe, szüreteltünk és megvolt az évnyitó is a suliban. Holnap mindenkinek megkezdődik. Szerencsére Dávidomnak is sikerült az utolsó utáni pillanatban, pénteken munkát találni, így neki is megkezdődik egy izgalmas új korszak holnap reggel, a nagybetűs Élet a munkahelyen. Anita már 7. osztályos lesz, így lassan neki is el kell majd döntenie, hogy merre is menjen tovább.

"Dolgozz, hiszen dolgozni kell, de ne engedd, hogy az életed csak munkából álljon! Legyen az életed játék, legyen az az életed középpontja... a munka pedig eszköz ehhez a játékhoz. Dolgozz egy irodában, dolgozz egy gyárban vagy egy boltban, de csakis azért, hogy legyen időd és lehetőséged játszani! Ne engedd, hogy az életed a munka rutinjává alacsonyodjon le - az élet célja egyedül a játék. A játék azt jelenti, hogy valamit önmagáért teszel."

Osho

Tábor és ami még előtte készült

Még táborozás előtt készült egy újabb táska az Ikeás anyagból, vállon átvetős hosszú pánttal és füllel, valamint karabíneres záródással:

Varrtam még egy újabb levendulás neszeszert:

Két tolltartót:

Egy borosüvegnek való ajándékos szatyrot:

Egy nyuszit a néhány napos Leventének:

Egy muffint, amely tűpárnaként is működhet. Ez a tűpárna már a táborra való ráhangolódás időszakában készült, mert Magdi házi feladatnak adta, hogy mindenki hozzon magával egy tűpárnát becsomagolva, névjegykártyával.

Pénteken a megérkezésünket követően elfoglalhattuk a szobánkat, majd kiválasztottuk, hogy hol, melyik asztalnál fogunk alkotni a 3 nap folyamán és berendezkedtünk. Délután egy kézzel varrós technikát tanultunk, amelyben spárgával díszítettünk ki egy szabadon választott motívumot.

Az este hamar elérkezett és egyre kíváncsibbak lettünk, hogy Magdi milyen meglepetéssel készült az ismerkedési estre, mert azt láttuk, hogy nagy készülődésben és titkolózásban van. A süteménnyel megpakolt asztal köré gyűltünk, majd kiderült, hogy hamarosan egy vizsgának nézünk elébe. Magdi süteményt sütött nekünk, de minden egyes süti egy foltvarrással kapcsolatos kérdést rejtett, amelyet meg kellett tudni válaszolni. Nos, képzelhetitek... :o) Olyan zavarban voltunk, hogy ahogy egyik varrótársunk fogalmazott a nevét is hiába kérdezték volna tőle :o)) Elég hamar kiderült, hogy a foltvarrás gyakorlatát sokkal jobban ismerjük, mint az elméletet, de igen sok dolgot megtanulhattunk a blokkok nevéről, eredetéről.

A szombati napon a festésé lett a főszerep. Egy házak szigetelésére használható anyagból készítettünk sablont forrasztópáka segítségével. A forró pákával szépséges mintákat lehetett beleolvasztani ebbe az anyagba, amit aztán a festékkel bekenve nyomhattunk rá az anyagra.

Vasárnap mindenki kedvére varrhatott akár az elkészült festett, zsinóros anyagok felhasználásával, akár az ott egymástól tanult tárgyak, neszeszerek, táskák, pénztárcák valamelyikét.

Az idei táborozás is nagyon jóra sikeredett, de én még nem is hallottam soha egyetlen varrótársamtól sem, hogy rosszul érezte volna magát varrni szerető, jókedvű asszonytársai körében az ország bármely részében megrendezett varrótáborban! Remélem, hogy jövőre is részese lehetek majd ennek a fantasztikus élménynek!

Terápiás varrás

Az utóbbi néhány napban készültek ezek a neszeszerek ...

és egy tolltartó, a tavaly Faddon tanult fonalas, díszítő technikával:

Kedden a varrócsoportunkban vendégünk volt Dobray Zsuzsa, Kanadából. Járja az országot és lelkesen tanítja az általa kifejlesztett gyors-technikákat. Gyönyörű munkái vannak:

De ez a szépséges munka tőle...

most már az enyém :o) és befejezésre vár.

Nagyon kellett a lelkemnek a héten a varrás, az új technikák elsajátításának lehetősége, a sok varrniszerető varrótársam közelsége és kedves szava, Barátok bíztató érdeklődése, telefonja.

Kottafejek és levendula

Anitám gitár-tanárnénijének készült ez a hangjegy-mintás tolltartó, névnapjára:

A levendulás anyagokat még tavaly vettem. Most - így tavasszal - igazán öröm volt újra elővenni őket, hogy két kedves kolléganőmnek készüljön belőle neszeszer:

Aki kitalálja, hogy miből készülhetett ez a szivecske és perec... nos, annak vagy van egy 6. osztályos gyermeke, aki technikából házi feladatot kapott, vagy nagyon ügyes! :o)

A házi készítésű "műanyag" ugyanis tejből és ecetből készül. Nem gondoltam volna, de néhány nap alatt valóban teljesen megkeményedett a belőle formázott szivecske és perec. Azért ezzel a technikával elég hosszadalmas lenne pl. műanyag tányérokat vagy kerti széket készíteni. :o)