Tábor és ami még előtte készült

Még táborozás előtt készült egy újabb táska az Ikeás anyagból, vállon átvetős hosszú pánttal és füllel, valamint karabíneres záródással:

Varrtam még egy újabb levendulás neszeszert:

Két tolltartót:

Egy borosüvegnek való ajándékos szatyrot:

Egy nyuszit a néhány napos Leventének:

Egy muffint, amely tűpárnaként is működhet. Ez a tűpárna már a táborra való ráhangolódás időszakában készült, mert Magdi házi feladatnak adta, hogy mindenki hozzon magával egy tűpárnát becsomagolva, névjegykártyával.

Pénteken a megérkezésünket követően elfoglalhattuk a szobánkat, majd kiválasztottuk, hogy hol, melyik asztalnál fogunk alkotni a 3 nap folyamán és berendezkedtünk. Délután egy kézzel varrós technikát tanultunk, amelyben spárgával díszítettünk ki egy szabadon választott motívumot.

Az este hamar elérkezett és egyre kíváncsibbak lettünk, hogy Magdi milyen meglepetéssel készült az ismerkedési estre, mert azt láttuk, hogy nagy készülődésben és titkolózásban van. A süteménnyel megpakolt asztal köré gyűltünk, majd kiderült, hogy hamarosan egy vizsgának nézünk elébe. Magdi süteményt sütött nekünk, de minden egyes süti egy foltvarrással kapcsolatos kérdést rejtett, amelyet meg kellett tudni válaszolni. Nos, képzelhetitek... :o) Olyan zavarban voltunk, hogy ahogy egyik varrótársunk fogalmazott a nevét is hiába kérdezték volna tőle :o)) Elég hamar kiderült, hogy a foltvarrás gyakorlatát sokkal jobban ismerjük, mint az elméletet, de igen sok dolgot megtanulhattunk a blokkok nevéről, eredetéről.

A szombati napon a festésé lett a főszerep. Egy házak szigetelésére használható anyagból készítettünk sablont forrasztópáka segítségével. A forró pákával szépséges mintákat lehetett beleolvasztani ebbe az anyagba, amit aztán a festékkel bekenve nyomhattunk rá az anyagra.

Vasárnap mindenki kedvére varrhatott akár az elkészült festett, zsinóros anyagok felhasználásával, akár az ott egymástól tanult tárgyak, neszeszerek, táskák, pénztárcák valamelyikét.

Az idei táborozás is nagyon jóra sikeredett, de én még nem is hallottam soha egyetlen varrótársamtól sem, hogy rosszul érezte volna magát varrni szerető, jókedvű asszonytársai körében az ország bármely részében megrendezett varrótáborban! Remélem, hogy jövőre is részese lehetek majd ennek a fantasztikus élménynek!

Sorsoltunk ...

Nagyon köszönöm, hogy játszottatok velem és külön köszönet azért, hogy nem csak a jelentkezéseteket, de a véleményeteket is olvashattam. Ismét Anitám volt a segítségemre a sorsolásban:

A szerencsés nyertes pedig:

(A képen meg kellett örökítenem Anita saját készítésű körömfestését is, tengerész-stílusban.)

Gratulálok a nyertesnek! Kérlek Gerti, hogy írd meg nekem a postacímedet ahová az ajándékodat küldhetem.

A táborról most gyorsan csak annyit, hogy ismét fantasztikusan éreztük magunkat. Már nagyon vártuk mindannyian, hisz van akikkel csak szinte egy évben egyszer, ilyenkor találkozunk. Ismét élményekkel és sok-sok új ismerettel jöhettem haza. Olyan ez, mint egy edzőtábor a kreativitásunknak! Kellemes fáradtság, de ezer új ötlet, sok száz fotó, szép emlékek, pozitív, alkotó energiákkal teli táska hazafelé :o)

Jövök még bővebb képes beszámolóval is, de még elég sok tennivalóm van így estére... :o)

Egy egész napot a festésnek szántunk, rengeteg technikát elsajátítva, ebből egy kis ízelítő:

Egyik büszkeségem

Olyan büszke vagyok rá!

A 600.

Néhány napja vettem észre, hogy ez lesz a 600. bejegyzésem a blogon. Nem tudom, hogy ez egy blog "életében" soknak számít-e, nekem hosszú időnek tűnik, ami eltelt azóta, hogy az internetes napló írásába kezdtem egy új hobbi, a foltvarrás miatt.

Ha végiggondolom, hogy milyen sok mindent tanultam a foltvarrás elsajátítása közben, egészen hosszú listát tudnék írni. Ha csak a legfontosabbakat említem:

- megtanultam, hogy egy elkezdett munkát nem kell, nem szabad összecsapni csak azért, hogy minél hamarabb elkészüljek vele, mert nem is a végeredmény adja a legnagyobb örömöt, hanem az alkotás folyamata

- ebből következik, hogy megtanultam minden másban is magát a folyamatot szeretni és teljes odaadással figyelni és nem már alkotás közben a végeredményre koncentrálni... pl. főzés, takarítás, kertészkedés. Nem kell, hogy miközben csinálok valamit már az járjon a fejemben, hogy "Atyaég... még mennyi minden mást is meg kell csináljak!" A "most"nak, a pillanatnak szentelem a figyelmemet, teljes mértékben átadva magam annak, amit épp csinálok. Ehhez is kellett a foltvarrás, hogy rájöjjek mennyire fontos ez, mert így lesz igazán szép, amit varrok, finom amit főzök... :o)

- megtanultam a pontosságot, a precizitást. Ha nem érzem jól magam azért, mert otthagyok egy jól látható hibát, akkor inkább visszabontom..., inkább újra nekilátok, hogy azt úgy tehessem le a végén, hogy most már kész, most már elégedett vagyok vele. Persze még így is akad egy-egy aprócska hiba, de mint minden foltvarró tudja: Tökéleteset csak Isten alkothat! :o)

- megtanultam, hogy a saját szememmel, megérzésemmel alkossak. Nem lehet mások elvárásai alapján, - a "Tetszeni fog neki?" "Mit fog szólni hozzá?" érzéssel nekilátni egy munkának. Ha nekem tetszik, ha én szeretem már miközben csinálom, ha benne van minden tudásom... akkor tetszeni fog a megajándékozottnak is, mert szívvel-lélekkel készült.

- megtanultam elfogadni a kritikát, hisz az nem ellenem szól, sőt, inkább jószándékú segítség lehet, vagy egy más vélemény, mint az enyém... De hát olyan sokfélék vagyunk, ugye?

No, de elég is a felsorolásból... biztos vagyok benne, hogy sok száz, sok ezer foltvarró van még a világon, aki ugyanezt éli át a hobbiját művelve. De továbbmegyek... talán nem is csak a foltvarrókra igaz, hanem minden emberre aki naponta alkot, létrehoz valamit (legyen az akár egy zöldbabfőzelék vagy egy almáspite) és azt olyan odaadással, teljes figyelemmel teszi, ahogyan csak lehet, egyszerűen azért mert jólesik!!! Mert amíg alkotunk, addig megszűnik a világ körülöttünk, addig eltűnnek a problémák az életünkből.

Én 3 hete - konkrét, igen megrázó munkahelyi élmények hatására - úgy döntöttem, hogy nem nézek tévét és rádióban is csak zenét hallgatok. Nem engedhetem meg magamnak, hogy esténként a világ összes baját a nyakamba zúdítsák... amikor van megoldandó gond és baj mindenkinek épp elég a saját közvetlen környezetében is. És tudjátok?? Nem hiányzik! Lehet azt is mondani, hogy ó boldog tudatlanság... vállalom! Azóta esténként varrok vagy olvasok!

Pl. ezt:

Anitának hoztam el a könyvtárból, aztán beleolvastam és nem tudtam letenni. Könnyed, szórakoztató, ifjúsági irodalom. Mostanra már mindketten a 2. részét olvassuk és még van legalább 4 !

Nos, ha ennyi hablaty után még maradt itt velem valaki :o)) akkor a 600. bejegyzés méltó ünneplése kapcsán szeretnélek megajándékozni benneteket! Aki szeretne velem játszani, csak annyi a dolga, hogy hagy itt nekem egy megjegyzést 2012. július 1-ig! Aznap este fogok hazaérkezni a 3 napos Faddi varrótáborból és sorsolok... kipihenten, feltöltődve!

Legyen olyan a hétvégétek amilyennek szeretnétek!

Küldj egy virágot!

A felhívás részleteit itt olvashatjátok!

Hétvégi programok

Az elmúlt hétvégén több, igen kellemes programon is volt szerencsém részt venni.

A "Varrjunk a szabadban" program keretében csoportunk a pécsi Sétatéren varrt. Itt még a "kora reggeli" készülődés látható. Nem voltam ott túl sokáig, mondhatnám épp csak... :o) de minden perc öröm, amit a varróslányok társaságában tölthetek.

A másik, szívemnek kedves program a Baranya Táncegyüttes 45 éves fennállásának ünnepi műsora volt a pécsi Harmadik Színházban. Egy aprócska részletet itt láthattok belőle. Hogy miért is olyan kedves nekem ez a fellépés? Nagyfiam barátnője táncol az együttesben. A videón a legszőkébb, legmagasabb lánykát keressétek a szemetekkel. :o)) Óriási sikerük volt, a teremben iszonyatos meleg, vastag, sok réteg ruhában! Hatalmas élmény volt 3 és 1/2 órán keresztül.

Ez a táska pedig 2 napja készült:

Azt hiszem ebből az anyagból, más színűvel párosítva ez már a 4. darab. Viszont ez az első, amely cipzárral készült. A dupla fül továbbra is nagyon praktikus megoldás, viszont a napokban fedeztem fel, hogy az Ikeás szatyrok is épp így vannak kitalálva. :o))

Terápiás varrás

Az utóbbi néhány napban készültek ezek a neszeszerek ...

és egy tolltartó, a tavaly Faddon tanult fonalas, díszítő technikával:

Kedden a varrócsoportunkban vendégünk volt Dobray Zsuzsa, Kanadából. Járja az országot és lelkesen tanítja az általa kifejlesztett gyors-technikákat. Gyönyörű munkái vannak:

De ez a szépséges munka tőle...

most már az enyém :o) és befejezésre vár.

Nagyon kellett a lelkemnek a héten a varrás, az új technikák elsajátításának lehetősége, a sok varrniszerető varrótársam közelsége és kedves szava, Barátok bíztató érdeklődése, telefonja.

Hálózsák

Benedeknek készült egy hálózsák, hogy a forró nyári napokon is legyen rajta valami kis könnyű, puha "takaró".

A maci Anita rajza alapján került rá, a patentokat pedig Dávid bűvölte a helyükre, így lett családi összefogással a kicsi Benedeknek hálózsákja.

Az egyik oldalába cipzár került, hogy könnyebben bele lehessen bújtatni a kis örökmozgót.