Mérföldkő

Mit is kívánhatna az ember, mint, hogy az álmai valóra váljanak. Talán azt, hogy a gyermekei álmai is valóra váljanak. Anitám kitűzött egy célt, a Leöwey-be felvételizett. Kicsit nekikeseredett, amikor kiderült, hogy "csak" a 64. a felvételi listán, hiszen 34 gyermeket vesznek fel. Aztán megértette, hogy ez még nem végleges lista, hiszen mindenki sok iskolát jelölt meg és csak egybe mehet. Persze izgultunk mi is vele néhány hétig, de kedden végre kiderült, hogy felvették. Nagy most az öröm és a lelkesedés. Remélem el tudja raktározni ezt a nagyon jó érzést és átsegíti majd egy-egy nehéz  dolgozat, felelés előtt.

Lezárul egy időszak... vége lesz lassan az általános iskolának. 16 évet "jártam" a Köztéri suliba a két gyermekemmel, nekem is furcsa érzés lesz, hogy elballagok. :o)

De minden vég, valaminek a kezdete is. Ez most nagyon igaz a munkahelyi változásokra is. Közel 10 éve, hogy az addig biztosnak hitt talajt egyszer csak kihúzták a talpunk alól. Azóta is szinte folyamatos a bizonytalanság. Mégis hinni kell, reménykedni, hogy jobb lesz, mert másképp nem is érdemes. Az én elvárásom magammal szemben kihozni mindig a lehető legjobbat az adott helyzetből. Nem is könnyű velem magamnak. :o) Viszont a jókedv sok mindenen átsegít. Hát jövő héttől újra... kalandra fel!

“A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és  nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.” (Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony)

Ötletek

Időnként elveszek az internet útvesztőiben. Azt gondolom, hogy majd visszatalálok a remek ötlethez, majd jól megvarrom és elkészítem ezt is, meg azt is... és elvész. Nem találom...

Most inkább idemásolom, amit találtam... Így talán... :o)

Macskosz:

innen: http://bibo.kz/neobichnie-veshi/692097-zabavnye-koto-podushki-.html

házi mamusz:

innen: http://www.liveinternet.ru/users/5162075/post314227064/

kilincs-macska:

Meghívó

Szeretettel várunk benneteket a 2014. évi varrónapunkra

március 15-én!

Új év - új lehetőségek

9 éve, amióta egy átszervezésnél elkerültünk, sokszor gondoltunk arra, hogy bár csak visszamehetnénk. Mára már csak kevesen maradtunk az akkori kollégák közül, de úgy alakult, hogy - ha még csak papíron is - de visszakerülhettünk a "régi" munkahelyünkre. Most sokkal több munka, de még is azt érzem, hogy végre. Azt mondják a jó dolgokra várni kell, a nagyon jókra még többet kell várni. Örülök, hogy újra rég nem látott ismerős arcokat láthatok. Igaz, hogy 9 év hosszú idő és sok minden, sok mindenki változott. Még is azt érzem, hogy ott dolgozhatok, ahol szerettem, ahol szeretek dolgozni, új lendülettel, új lelkesedéssel.

Nagyon fáradtan érek haza esténként, ez kellemes fáradtság. Hétvégenként továbbra is szívesen varrok. Nyugodtabb vagyok. Egy kedves ismerősnek készült ez a békuc, aki már a második. Felültettem a fára, hogy talán jelzi az időjárást. :o) Havat jelzett! Nagy-nagy havat, ami ma le is esett, de békuc biztonságban van már egy jó meleg szobában.

Ez a tolltartó Anitám osztálytársnőjének készült, némi tűzéssel és egy kis tavaszidéző virággal:

"Ne felejtsd el soha az álmaidat, mert az álmokból lesz életed hajtómotorja, 

reggeleid tőlük kapják meg a maguk ízét és illatát."

(Marc Lévy)

Lassan vége...

Lassan vége az évnek. Egy kicsit ilyenkor lelassítunk, visszanézünk, értékelünk. Mérleget készítünk, mi volt jó, mi volt rossz, mit szeretnénk másként. Nekem az idei évnek az az aranyigazság volt a jellemzője, hogy egyetlen dolog állandó a világunkban és az a változás. Sok mindenbe kezdtem, amiről kiderült, hogy nem volt jó döntés, de sokat tanultam belőle megint magamról. Sok idő ment el olyasmire idén, amire nem számítottam, ezért kevesebbet tudtam foglalkozni a hobbimmal, a barátaimmal. Sok volt a munka itthon a munkahelyen....

és még nincs vége!

Nagyon szeretném tudni, hogy az Életem új irányt vehet... hogy sikerül megtalálnom a helyemet, hogy többet foglalkozhatom azzal, amit igazán szeretek, hogy még több időt tölthetek azokkal, akik fontosak nekem.

Kívánom minden kedves Olvasómnak, hogy következzen olyan éve, amilyet csak szeretne magának és sikerüljön minden aggodalmunkat, kétségünket félretenni az elkövetkezendő néhány napban. Legyen velünk a békesség, hit, remény és SZERETET.

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!

Blogajánló

Egy újabb blog az ifjú bloggerinától, aki nem mellesleg a lánykám: itt

Majdnem ikrek

Az elmúlt hetekben a tanulás volt a legfőbb tevékenység, mivel egy - a munkahelyem által előírt - vizsgán kellett túl lennem, sikeresen. Mivel a vizsgám sikerült jöhetett a jutalomvarrás!

Készült egy e-book-tartó, romantikus stílusban. Ez a tartó hozta a következő kérést is. Mivel a bélése egy vidám kis pöttyös anyagból készült, ami nagyon megtetszett a gazdájának, már az általa kért neszeszer az e-booktartó bélésanyagából készült.

Így lettek hát a majdnem ikrek. Kettő kellett, de én nem szeretek egyforma dolgokat varrni, ezért némi kis változást hozott a díszítő szalag után a csipke.

A bélésük egyszínű sötétebb és világosabb rózsaszínű lett... Lehet, hogy a következő kérés anyagai? :o))

Búcsú

Már jó néhány hete készülök megírni ezt a bejegyzést, de minden alkalommal amikor hozzáfogtam volna, elbizonytalanodtam, hogy tudom-e szavakba önteni mindazt, amit érzek. Rá kellet jönnöm, hogy ez lehetetlen. Ha elmegy valaki, akit tiszteltünk és szerettünk, a bennünk keletkező űrt nem lehet betűkre formálni. Fájó szívvel búcsúzunk egy kedves varrótársunktól. Egy csupaszív, mosolygós, segítőkész Hölgytől, aki már hónapokkal ezelőtt ajándékul hozta nekünk legféltettebb kincseit, anyagait, fonalait, cérnáit, mert úgy gondolta, hogy neki már ezekre nem lesz szüksége. Titkon reméltük, hogy van kiút a betegségből, hogy meg fog tudni küzdeni a gyilkos kórral. Nem sikerült....

Itt hagyta nekünk mosolyát, bátorító szavait.... Csodás munkái őrzik a két keze nyomát. Én már csak azzal vigasztalódom, hogy ahol ő van, ott már nincs fájdalom, nincs szenvedés, nincsenek könnyek. Most már mindörökkön örökké varrhatja a szebbnél szebb takarókat és párnákat odafent az Angyaloknak! Sohasem feledünk el! Nyugodj békében Jolika!

Emlékezzünk!

Csak a munka

Ez a nyár alig-alig szólt varrásról, pihenésről. Sokkal inkább munkáról. A munkahelyen, itthon.... a házban, a ház körül, reggel és este, hétvégén és hétköznap. Most már jólesne egy kis lazítás, varrás, alkotás, az igazi feltöltődés. De már csak néhány nap és újra varrhatok!

Addig is egy idézet:

"Ha naponta 6 órát alszol, akkor 18 marad. Ebbe bőven belefér sok munka, tanulás és még a szórakozás is. Tudom, hogy ilyenkor sokan felszisszennek, hogy hé, én 8-9 órát alszom. Hát javaslom, aludjanak gyorsabban."

Arnold Schwarzenegger

Varrónapon Székesfehérváron

Szombaton egy fantasztikus napot töltöttünk Székesfehérváron, varrónapon. Gyönyürű kiállítást szerveztek a foltvarró lányok, csudaszép ajándéktárgyakat készítettek a tombolába és természetesen sok hasznos dolgot is tanítottak nekünk. Engem leginkább a szalaghímzés és a Waldorf-baba készítése érdekelt és megérte megtennem ezt a hosszú utat hozzájuk.

Persze azért a sok munka mellett maradt még időnk az árusokat is végigjárni, hogy megcsodáljuk a portékáikat és kielégíthessük a gyűjtőszenvedélyünket. :o) A hazaút előtt még egy kicsit sétálgattunk a belvárosban és fagyiztunk is egyet.  További fényképek itt  és Cseva blogján! 

Köszönjük a vendéglátóink munkáját és a kedves fogadtatást, jól éreztük magunkat!

Apróságok

Egy kedves varrótársunktól tanultuk ezt a négyzetekből - kézzel varrt - technikát, amivel már sok-sok hasonló kis szütyő készült a varrócsoportunk. Most már nekem is ki kellett próbálnom és nagyon tetszik, már készül a 2. is!

Apró madárkákkal népesült be a tujánk az udvarban igaz, hogy csak rövid időre, mert repültek is tovább a gazdájukhoz.

Drága Móni Barátnőm ilyen szépségekkel lepett meg, a csomag ismét Kanadából érkezett. Ráadásul mindezt úgy időzítette, hogy a névnapján ért ide. Eszméletlen egy csajszi.... akár egy jótündér, a saját névnapjára képes engem meglepni ajándékokkal a messzi távolból. Egyszerűen imádom... :o) és persze nem csak ezért, hanem mert hosszú-hosszú ideje vagyunk már Barátnők és tényleg mindig is segítettünk egymásnak és megosztottuk bánatunkat, örömünket. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen Barátaim vannak - ha már úgy adódott, hogy szüleim, nagyszüleim már nincsenek.

Főleg az Anyáknapja olyan nap az évben, amikor nehéz elfogadni, hogy a temetőbe kell kivinnem a virágot Édesanyámnak. Az én gyermekeim ilyen szépséges, szívhezszóló ajándékokkal leptek meg engem. Hát persze, hogy potyogtak a könnyeim itthon is ... és a temetőben is....

Repül az idő

Amikor időnként "ide-idetévedek" mindig meglepődök, hogy megint mennyi idő eltelt az utolsó bejegyzésem óta. Már én is érzékeltem magamon, hogy túl sok mindent szerettem volna egyszerre. Egyre fáradtabb és kedvetlenebb. Át kellett értékelnem magamban a célt, a hovát és a miértet is. 

A varrás nekem mindig is egy olyan tevékenység marad, amely tudja azt a tudatállapotot, hogy értékeljek, átgondoljak. Sőt, ilyenkor jönnek a "csak úgy" gondolatok, amelyek aztán igen pontos iránymutatások a nehézségek közepette, akár belátom, akár tiltakozni próbálok ellene. Nem érdemes. Biztos vagyok benne, hogy nem szabad a múlton tépelődnünk és nem szabad a jövő összes lehetséges problémáját magunkkal hurcolnunk, mert aztán egyre több súlyt cipelünk a vállunkon észrevétlenül. Jöhet a hátfájás, a vállfájdalmak, a fejfájások...

Idéznék egy könyvből, amely ugyan más apropóból - de véletlenek ugye nincsenek - került a kezembe és minden oldalán van olyan mondat, amelybe beleborzongok.

"Buddha azt tanítja, hogy a változáshoz tudásra van szükség, és a tudás addig nem érkezik meg, amíg meg nem állunk és irányítjuk arra a figyelmünket, ami az orrunk előtt történik. Ez a megállás, vagyis shamatha  a test és az elme többi részéhez enged hozzáférést. Amikor lenyugtatjuk magunkat, továbbléphetünk, hogy elmélyüljünk a jelenlegi helyzetünkben. Ki kell lépnünk életünk taposómalmából, hogy ne tegyük tudattalanul újra meg újra ugyanazokat a dolgokat, amelyek rossz érzéseinket okozták. Meg kell állnunk, meg kell pihennünk és építő módon reflektálnunk, hogy véget vessünk azoknak a szokásoknak, amelyek a jelenlegi problémákhoz vezettek. Teljes mértékben tudatában kell lennünk annak, ami mindennap életünkben történik. Csak akkor kezdhetünk neki a változtatásnak." (Dr. Lilian Cheung: Zamat)

Túl nagy, hosszantartó munkákba belevágni mostanában nem volt kedvem, így ilyen kis apróságok készültek még Húsvét előtt:

 

 

Az idő múlását persze nem csak kizárólag a blogbejegyzéseim dátumán érzékelem. Anitám ma 14 éves. Mintha még csak néhány éve született volna. :o) Szerintem akinek gyermeke van kétszer olyan gyorsnak érzékeli az időt. Gyorsan felnőnek... A régi játékai már felkerültek a padlásra, a szobája falát egy fiúegyüttes plakátja díszíti és őket kérte a szülinapi tortájára is (ostyaképen), hiszen már nem Barbie vagy Hamupipőke a nyerő. :o)  Maholnap a pályaválasztás is aktuális lesz. Egy újabb izgalmas időszak... hogy jöhessenek az elmélyült pillanatok varrás közben.Hálás vagyok a sorsnak, hogy egy ilyen hobbit hozott az életembe!