Bédán

 

Szinte már hagyomány, hogy tavasszal a Barátainkkal egy hosszú hétvégét Bédán töltünk. Ez idén a Pünkösdi hétvégén történt. Az időre nem lehetett panaszunk, hisz ragyogó napsütés volt, még talán túlságosan is ragyogó és nagyon meleg. Persze a vízparton ez mindig elviselhetőbb, mint a városban. Szerencsére a lány szúnyogok sem voltak olyan éhesek, mint más években. (egy kis érdekesség: http://biokiskert.reblog.hu/12-dolog-a-szunyogokrol-bio-szunyogirtas) 

A gyerekeink már felnőttek, mostanra már mindenki a párjával csatlakozik hozzánk, így még nagyobb a kis "csapat". Nekünk "öregeknek" több idő jut a beszélgetésre, pihenésre, hiszen nem kell az apróságok után szaladgálni, figyelni minden lépésüket, szórakoztatni őket. (Aztán az unokák érkezésével ez majd újra változni fog... én már várom :o) Finomakat főztek a férfiemberek! 

Vasárnap délután Anitám, aki itt a töltésen tanult meg pár éve kerékpározni, kérte, hogy menjünk el egy kicsit tekerni, kettecskén. Persze én sem vagyok egy nagy kerékpáros, de egyenes úton azért még megyeget a dolog. Mivel a töltésen izzott a levegő a nagy melegben, inkább az erdei utat választottuk. Így utólag belegondolva, szerencsére. Már visszafelé jöttünk, amikor néhány szúnyog célirányosan a szemem felé repült. Egy darabig még tűrtem, de aztán gondoltam egy merészet és a jobb kezemmel elkezdtem hadonászni az arcom előtt. Hát, ezt nem kellett volna... Csekélyke kerékpáros-tudásommal ugyanis azzal a lendülettel az útszéli bokros felé vettem az irányt. Ha nem akartam teljes testhosszal elvágódni, a jobb lábamon ugrándozva próbáltam megtartani az egyensúlyomat. Végül is sikerült!! A bicikli is megúszta, szép óvatosan tudtam lefektetni a fűbe. 

Az ijedtségen kívül - úgy tűnt - nem történt nagyobb baj, így Anita óvó tekintetének kíséretében elindultunk vissza, a szállásra.

Valójában az, hogy még sincs minden rendben csak estefelé derült ki, amikor a térdem már kezdett bucira dagadni és nem hajlott, de kinyújtani sem tudtam teljesen. Azóta is fáj... borogatom. Behajtani és kinyújtani sem megy még... de javulóban van. Még szerencse, hogy a hétvége maradék részében azért varrni ülve is tudtam, félig behajlított térddel, így elkészülhetett a kolléganőmnek ígért farmertáska:

Babatakaró

Január 1. óta új (régi)  munkahelyen dolgozom. Most megint több időm marad a varrásra, sőt mivel az iskolát is befejeztem, megint a varrás maradhat a fő kikapcsolódás munka után. Szívesen teszek eleget a felkéréseknek is, amivel a kolléganőim megtalálnak. Egy születendő pici lányunokának készült el a héten ez a babatakaró. Könnyebbség volt, hogy a szín-összeállítást illetően konkrét elképzelés volt. 

Így várja most a kis Izabellát ez a menta-szürke színű takaró.

Varrónapi meghívó!

Kedves Varrótársaim!

Nagy-nagy szeretettel várunk benneteket ismét Pécsre a varrónapunkra!

Lesz sok tombola, finom sütik, remek  ötletek és 

persze az elmaradhatatlan árusok!

BÚÉK 2017!

Minden kedves olvasómnak ezúton szeretnék boldog új esztendőt kívánni, sikerekben, egészségben! Nekem egy nagyon régi vágyam vált valóra január 2-án és ezért hálás vagyok a sorsnak, a segítőimnek! Remélem, hogy sokkal több időm jut a varrásra is, ami már nagyon 

hiányzott az elmúlt év hétköznapjaiból!

Tábor - de most varrós :)

Tavaly volt az első alkalom, hogy a nyári mellett, téli varrótáborban is részt vehettünk Faddon Acélosné Solymár Magdi szervezésében. Bár a levegő már igencsak hideg volt a vízparton, azért a varrás mellett a séta is elmaradhatatlan, hiszen az elgémberedett tagjainkat meg kell mozgatni és a friss levegő sem árt.

A táj ilyenkor is gyönyörű. Sokkal kevesebb ember van a vízparton, a legtöbb nyaraló is már berendezkedett a téli álomra. A víztükör gyönyörű sima volt ezen az estén, csend és béke mindenütt.

A mostani tábor fő témája a férfi nyakkendő volt. A legtöbben már hetekkel ezelőtt gyűjtögetésbe kezdtek, de én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy kb. öt éve őrizgettem egy dobozban a szebbnél szebb nyakkendőket, amelyeket még Aranyosfodorka hozott el hozzám, hogy majd egyszer megtalálják a helyüket. Hát most jött el az "egyszer". 

Az első napon ágytakarót készítettünk. Az anyagcsíkokra felvarrtuk a nyakkendőket, majd ezeket kellett feldarabolni és újratervezni. 

Második napon gyönyörű táskák készültek Vidák Margit tanításában. Sajnos - bár mindent leírtam, lerajzoltam - nem is álltam neki, mert szerettem volna legalább a takaróm előlapját készen hazahozni, így én inkább azt varrtam.

Harmadik napon kisgyerekeknek való párnát készíthettünk angyalkaformában, de ezzel még megvárom, amíg majd lesz unokám. :)

Aranyosfodorka megérezhette, hogy az előzőleg hozott kincsek egy része felhasználásra került, mert a héten meglepett egy újabb csomag kinccsel. Szépséges fonalak és újabb anyagdarabok költöztek hozzám, hogy majd megtalálják a helyüket... talán épp a következő faddi táborban.

Változás

Nyár elején, június 3-án kezdtem el jógázni. Az azóta eltelt hónapokban a testemmel együtt sok minden más is változik rajtam, bennem. A jógához hozzá tartozik a meditáció, a bennünk zajló események jobb megismerése. Ahogy könnyebb és izmosabb lett a testem, úgy lett könnyebb a lelkem is. Már nem idegesítenek korábban "agyamramenő" dolgok. Másképp tekintek a "véletlenek" sorozatára az Életemben. Jobban figyelek az engem körülvevő természetre és a hozzám közelálló emberekre. 

Megtalálnak olyan információk amelyek mellett korábban csak úgy elmentem volna. Újra iskolába járok. Beiratkoztam egy OKJ-s tanfolyamra, amely 1 éves és leginkább a nyelvtanulásra van kiélezve, de mellette az informatikára és a vállalkozói ismeretekre is tanít. Nyitottabb lettem az emberi kapcsolatokra. Hiszem, hogy minden találkozás segítségünkre van és mi is fontos információkat hordozunk azoknak, akikkel összehoz a "sors".

Most épp Az elengedés szabadsága című könyvet olvasom, amely mélyen megérint. Mindig is hittem  - és boldoggá tesz, hogy nem vagyok ezzel egyedül - hogy minden történésnek az Életünkben pontosan meg van a miértje, még ha azt akkor épp nem is értjük. 

Kedvenc tanmesém:

Egy példázat egy szegény parasztról mesél, aki kicsiny földjét öreg, kiszolgált lovával művelte és ebből tartotta el, úgy-ahogy, magát és egyetlen fiát. Egy nap azonban elszökött a lova. Eljött minden szomszédja és sajnálatukat fejezték ki a szerencsétlenség miatt. De a paraszt nyugodt maradt és ezt válaszolta: “Honnan tudjátok, hogy ez szerencsétlenség?”

A következő héten visszatért a lova és tíz vadlovat hozott magával. Újra eljöttek szomszédai és gratuláltak szerencséjéhez. A paraszt viszont megfontoltan így felelt: “Honnan tudjátok, hogy ez szerencse?”

A fia befogta a lovakat és a legvadabbon kilovagolt. De a vad ló ledobta és a fiú eltörte a lábát. Minden szomszéd eljött és siránkoztak a szerencsétlenség fölött. De a paraszt most is nyugodt maradt és ezt mondta: “Honnan tudjátok, hogy ez szerencsétlenség?”

Nemsokára háború tört ki és minden fiatalt besoroztak. Csak a paraszt fia maradhatott otthon a törött lábával.

Tábor - de nem varrós

Pénteken délután, munka után indult a jógatábor Orfűn. Miután elhelyezkedtünk a szálláson, kipakoltunk, elosztottuk a szobákat, már indult is a játék. Kata szuper játékokat talált ki nekünk, amelyek egyaránt alkalmasak voltak arra, hogy magunkat és a társainkat megismerjük. Volt szójáték, páros ügyességi játék...

Este átmentünk Abaligetre, a barlangba. Ezt a programot vártam leginkább a hétvégéből és nem csalódtam. Megvettük a belépőket, majd egy kisebb baráti társasággal élvezhettük a barlang szépségeit. A bennünket kísérő "barlang őrzője" történetekkel szórakoztatott bennünket, amíg beértünk a nagyteremig. Ott aztán a másik csapatot visszaengedte, majd velünk együtt jógázott. Nagyon hamar - már a bemenetelnél - érezhettük a barlangi levegő jótékony hatását a tűdőnkre, amit csak fokozott, hogy légzőgyakorlatokat végeztünk. A jóga közben azt figyeltem, hogy milyen elképesztő csend van bent. A cseppkövek csepegésén és a saját légzésünkön kívül semmi sem hallatszott. Nem volt utcazaj, kutyaugatás, fűnyírőzaj.... semmi. Erre az élményre mindig úgy fogok emlékezni, hogy micsoda béke, megnyugvás volt a föld belsejében, biztonságban lenni.

Szombaton reggel korán keltünk és jó néhány Napüdvözlettel köszöntöttük a felkelő Napot. Ezután reggeli, majd újabb önismereti játékok és szabadprogram következett. Nagyon finom bográcsos ebédet főztünk :) és igencsak éhesek is voltunk mire elkészült. Ezután sétálhattunk egyet a környéken. Az egész hétvégén nagyon kegyes volt hozzánk az időjárás. Csodálatos napsütéses idő volt.

Séta után masszírozás, beszélgetés, közös ének, zenélés volt a program. Sötétedés után még a tábortűznél beszélgettünk, sütögettük a szalonnánkat.:)

Vasárnap reggel újra jóga és mint utólag kiderült a hétvége legnagyobb érzelmi hullámvasútja következett egy erdei túra kapcsán. Kata olyan gyakorlatokat talált ki nekünk az erdei sétányon, melyekben a bizalom, az egymásra utaltság, a teljes elcsendesedés minden fázisát megélhettük.

Olyan összetartó kis csapat jött létre 3 nap alatt....hogy az szavakkal leírhatatlan. 

Könnyek között búcsúztunk el egymástól a közösen megélt és saját magunkkal megismertető élményektől feltöltekezve.

Szerencsére nem sokára újra találkozunk, mert szerdán, ugyan már csak 75 percre, de újra együtt fogunk jógázni, mert kell a testünknek és a lelkünknek egyaránt.

Katának csak megköszönni tudom ezt az életre szóló élményt. Nagyon jól éreztem és érzem :) magam.

Számvetés

http://school.coloringcrew.com/12=3.html

Időnként az ember megáll és számot vet. Hol tart, hová szeretne még elérni. Ez a mai nap ilyen. Megint eltelt egy év, immár az ötödik, amit úgy élek meg, hogy megint idősebb lettem egy évvel, idősebb, mint amilyen korban Édesanyám elment. 

Amikor elértem a 43 évet, akkor éreztem csak igazán, hogy mennyire fiatalon halt meg.

Szerencsés vagyok, én  már 48-at is megértem. Szerencsés vagyok, mert olyan emberek közt élhetek, akik 99 %-ban kedvesek nekem, a maradék 1 %-on pedig már megtanultam mosolyogni.

Szeretem a családomat, szeretem az otthonomat, imádom a hobbimat  - amelyből mostanra már több is van, de azért a varrás marad a "szerelem". Fantasztikus Barátaim, Kollégáim vannak!

Három hónapja megtaláltam azt a mozgásformát, amit mindig is kerestem. Június elején szembe jött velem az utcán a lehetőség és nem lehetett nem észre venni, ez pedig a jóga. Ráadásul ezzel is egy szuper kis közösség részese lehetek.

Újra elragadott a tanulásvágy, keresem a lehetőségeket... tanfolyamok, képzések!

Ahogy így leültem ma este, rá kellett jönnöm, hogy egyetlen dolog hiányzik az életemből. A szüleim ölelése... annak a két embernek a közelsége, akiknek a földi létemet köszönhetem. Hiszek abban, hogy itt vannak velem, vigyáznak rám, segítenek nehéz időszakokban még ha nem is érinthetem őket. Köszönöm nekik, hogy Élek!

Ami kimaradt...

A Karácsony szorosan összefügg a jótékonykodással is. Az év minden napján nagy szükség lenne  a rászorulók segítésére, de ilyenkor még is jóval több ember érzi úgy, hogy  a szeretet ünnepe közeledtével neki is segítenie kell, amivel tud.

A varrócsoportunk is felajánlotta egy beteg gyermekeket segítő alapítványnak, hogy a karácsonyi vásárukra készítünk apróságokat.

Neszeszerek, kiscsizmák készültek. Én egy lányos és egy fiús neszeszert varrtam.

Idén ősszel olyan szerencsések voltunk, hogy Faddon a nyári után, őszi tábor is megrendezésre került. 

Az első napon csíkvarrással készült takaró készült. Ez egy igen gyors és látványos technika volt, így az előlappal elkészültünk helyben, itthon már "csak" hátlapozni, szegni kell majd.

A táborokban mindig tanulunk egymástól is, így második napon a "tananyag" helyett ezt a táskát varrtam:

Az elmúlt napokban már ajándékok készültek, ez a tűzoltó is nem sokára otthonra lel...

az utolsó pillanatban sisakja is készült, de azt nem fényképeztem. :o(

Babatáskák...

Korábban már készült egy babatáska egy kedves ismerősöm lánykájának:

 Ez az újabb babatáska Erzsi kolléganőm unokájának, Zselykének készült nagy-nagy szeretettel. Benne, bár nem fotóztam, cumisüveg és pelustartó.

Így készülnek a táskák - nálam

Amikor sikerült eldöntenünk, hogy milyen anyagokat használunk a táskához kiszabunk belőle 2 db 38 x 30 cm-es darabot az aljához és 2 db 38 x 16 cm darabot a felső részéhez. Én ebben az esetben alulra tettem az egyszínűt és felülre a mintásat, de ez szabadon választott.

 Egy pár centivel nagyobbra szabjuk a közbélést és a bélés anyagát is, szintén 2-2 darabot.

 

A közbélést a táska külsejéhez fogva jöhet egy kis díszítés, amelynek rávarrásával már a vliest hozzá is dolgozzuk a színoldalhoz.

A táska külsejét - színt színre fordítva -  összevarrjuk a két oldalt, majd kialakítjuk a csücsköket. Ugyan így elkészítem a bélést is - amelyre előzőleg belső zsebeket is varrtam, de nem varrom minden oldalát teljesen össze, az egyik oldalon szabadon hagyok kb 15 cm-t a kifordításhoz.

Ennél a táskánál csak színben hozzá illő hevedert használok fülnek, amelyet egy kicsit "hozzáigazítok"  a zöld szalaggal, 72 cm hosszúra szabtam őket.

A táska külsejére - szintén színt - színre fordítva - ráhúzom a bélést és a kettő közé illesztem a füleket, mindkét oldalon egyenlő távolságra.

Ezután a táska szájánál teljesen körbevarrom, a füleknél oda-vissza többször is, hogy biztosan jól tartson.

Most jön a jelentősége a bélésen hagyott nyílásnak, hisz azon keresztül tudom kifordítani a táskát.

A nyílást összevarrom, majd befordítom a táskába. Ezután még a táska száját így is körbevarrom. Záródásnak készülhet hozzá cipzáros rész is, de ebben az esetben felvarrható mágneszárat kapott.

Kedves Gabi! Kívánok neked jó öltögetést, remélem tudtam segíteni a leírással.

Körökből...

A mázai közös varráson vásároltam Gombócz Ágitól egy új sablonját. Az általa készített mintadarab rögtön megtetszett és az elmondása alapján nem tűnt túl bonyolultnak a használata sem. Gondoltam ezzel - viszonylag - gyorsan tudnék igazán mutatós takarót varrni. Persze a hetedik érzékem most is működött... szerencsére. Nem árt, ha nem mindjárt egy takarón próbálom ki, hogy megy-e a varrása.
Amit el lehetett követni hibát, mindent sikerült! :o)

Először is az első néhány kör összeillesztésénél jöttem rá, hogy a kifordító nyílást nem a visszáján, hanem a színén kellett volna vágnom. Kibontottam, újragondoltam... talán felhasználhatóak a "hibás" darabok. Amikor átvasaltam az új összeállításhoz darabokat - kiderült, hogy a hőre eltűnő filcem helyett alkoholos filc került a kezembe, amikor bejelöltem a varrandó négyzetek csücskeit. Persze az új összeállításnál a színére kerültek az eltüntethetetlen jelölések.

Tegnap este végül összeállt a terítő. Nem keveset küzdöttem vele. No, ennyit arról, ha hirtelen felindulásból könnyűnek tartok egy feladatot, valószínűleg a figyelmemet is sikerült elaltatni ezzel a kijelentéssel. :)

De! Most már jöhet a takaró... a tapasztalatok és hibák szem előtt tartásával! Köszönöm Ági a remek sablont!

Tás-ka-valkád

Az utóbbi időben szinte csak táskák készültek. Ezt a formát szeretem varrni és ezért többféle anyaggal is kipróbáltam.