Az adventikoszorún ma meggyújtottuk a 2. gyertyát is, ami a remény gyertyája. Talán még soha nem volt szükségünk ennyire a reményre, mint a mostani időkben. Reménykedünk sok mindenben, áthatja az egész életünket. Mindig találnunk kell egy reménysugarat, hogy tovább tudjuk élni az életünket. Reménykedünk benne, hogy túléljük a pandémiát, hogy a családunkban mindenki egészséges marad, hogy még tölthetünk együtt felhőtlen, boldog időket, reménykedünk hogy a gyermekeink, unokáink egy boldogabb, jobb időszakban élhetik az életüket, reménykedünk abban hogy képesek vagyunk jó döntéseket hozni, hogy nem bántunk meg senkit..... még ezer dolgot sorolhatnék. Nem hiába mondják, hogy a remény hal meg utoljára!
Az ezotériában úgy tartják, hogy ezen a napon egy pirosruhás angyal érkezik közénk az égből. Kezében serleget hoz, amelyben összegyűjti az emberek őszinte szeretetét. Ezután visszaszáll az égbe, ahol a nemes érzésből az angyalok fényes csillagokat készítenek, hogy a földi halandóknak, ha rájuk néznek, boldogság költözzön a szívébe. Ámen!
Úgy legyen Mancoka! maradjon egészséges a család, boldog, gondtalan idők következzenek, múljon el a félelem ideje.
VálaszTörlésAz a piros ruhás angyal meg gyűjtse csak össze a sok szeretetet, hogy minél fényesebb legyen az a csillag.
Köszönöm szépen Orsikám! Nektek is ezt kívánom teljes szívemből! Ölellek!
TörlésNincs mit hozzátenni, szépen írtál.
VálaszTörlésKöszönöm szépen Anikó!
VálaszTörlés