Egyszerűen nem lehet mostanában végig menni egy erdei úton sem úgy, hogy az embernek ne kelljen megállnia akárcsak pár percre, hogy magába szívja a látványt, az illatot. Nagyon szeretem ezt az időszakot. Emlékszem mennyire lenyűgözött a dolog, amikor először jártam a Mecsek ösvényeit. Az érzés mit sem változott az évek alatt, minduntalan előjön bennem, amikor csak látom a medvehagyma virágzását. (Csak félve, és zárójelben jegyzem meg. Nagyon remélem, hogy a manapság oly divatossá vált, már-már iparszerű gyűjtés nem válik majd kárára az állománynak...)
A fehér mellett a sárga is előtűnik helyenként. Kicsit elmélyedtem a zergevirágok rengetegében is. :)
