Birodalmi lépegetők

A júliusi telihold napján voltam először fotózni a tómederben. Megint telihold van. Eltelt egy hónap, és én megint a vízparton sétálok a sötétben. A legutóbbi közeli gólyatöcs fotók annyira felvillanyoztak, hogy minden lehetőséget meg akarok ragadni, nincs is erre jobb alkalom, mint a vasárnap hajnal. Bujkálós a hold, nincs olyan erőteljes holdvilág. 4:20 van mikor a sátorban végzek az előkészületekkel. Még messze a lővilág, van idő kicsit szunyókálni, és hallgatózni is. Sokat változtak a vízpart hangjai egy hónap alatt. Míg júliusban sötétben is hangzavar volt a madaraktól, addig most néma csönd uralja a vizet és a nádast. Halk csobbanások, könnyű léptek apró nesze, néha egy gyors szárnysuhogás jelzi csak, hogy azért a madarak itt vannak, csak elcsendesedtek. Jó hallgatózni, és találgatni, hogy vajon mi is mozog a közelben. Ilyen hangulatban várom a reggelt, és néha kikémlelek, hunyorogva lesem, hátha elkapok egy-egy sziluettet. Ilyenkor is érdemes azért a fotóval próbálkozni, mert ez az az időszak, amikor a nagyon hosszú záridő, és a napkelte előtti speciális fényviszonyok, vagy inkább fénytelenség miatt nagyon különleges képek születhetnek. 5:23-kor lövöm az első képet egy a közelben szedegető billegetőcankóról.

Nagyon szép, lilás színek jelennek meg a fotón. Pár percig előttem van, próbálkozok, a legtöbb kép használhatatlan lesz, de akad még egy, ami érdekes. A kattogó fényképező hangjára megáll a madár, de nevéhez illően, hevesen billegeti a testét. Csak a feje lesz éles.

A cankó továbbáll, még mindig nem kelt fel a nap, de már világos van. A sátor fölött kis kócsag repül át. Szépségéhez a legkevésbé sem illő recsegő hanggal száll le a vízre.

Kicsit nézelődik, majd elindul halászni. Nem marad előttem, csak óvatoskodó járását tudom fotózni. Nagyon szép madár. A sötét háttér csak kiemeli a tollazat finomságát.

Megint egyedül maradok. A nap lassan előbújt a horizont mögül, de szinte azonnal eltakarták a felhők. Elmaradt az aranyló hajnal. Nincs sok látnivaló, csak a billegetőcankó jön időnként, teszi megszokott köreit.

Kicsit később két madár száll le a szemközti szárazulatra. Vadgerlék. Szokatlan látványt nyújtanak a tómederben. Bár többször megfigyeltem már, hogy örvös galambok is bejárnak inni. A gerlék a száradó iszapon szedegetnek valamit. Elég idegesek, nem is maradnak sokáig.

Újabb szünet. Üres a víz előttem. Majd fél óra is eltelik, mire jobbról elkezd fodrozódni a víz, és besétál a látótérbe egy gólyatöcs. Na, mindjárt vidámabb lettem. :)

Jön-megy csipeget a vízből. Élvezem a látványt. Nem görcsölök már, ha közelebb jön jó, de ha nem akkor is. :)

A töcs nem marad sokáig egyedül. Rövidesen még három társa követi. Így már négyen cirkálnak előttem. Persze akad közöttük közeli is. :)

Szórt fény van, gyönyörűen exponálható a fehér tollazat. Imádom ezt a madarat! :)

Ekkor azonban olyan történt, amit eddig nem láttam. A napról-napra csökkenő víz miatt az előttem lévő vízfelület is kettéoszlott, és balról kialakult egy kis zárt pocsolya. Ezt célozta meg az egyik töcs, és az helyett, hogy átrepült volna, fogta magát, és átfutott a már szárazon álló részen.

Nagyon mókás látvány volt. Most látszott igazán, hogy milyen nyakigláb ez a madár. :)

A jelenet többször megismétlődött, oda és vissza is. És a közben előbújó napfényben varázslatos dolog történt. A háttérben álló növényzetet a napsugarak csodálatosan megszínezték. Mintha lángolt volna a vízpart. Izgalmas képek születtek.

A szárazulaton mozgó gólyatöcsökkel kapcsolatban még egy érdekes dolog feltűnt. A víz és az iszappad szegélyén folyamatosan jöttek-mentek a billegetőcankók is, és amikor a töcsök kilépdeltek a vízből, akaratlanul is keresztezték egymás útját. Az egymás mellé kerülő madarak közötti méretkülönbség egyből szemet szúrt. Igyekeztem legalább egy olyan képet készíteni, ahol ez megfelelően látszik is. Bár nem vagyok egy nagy Csillagok háborúja rajongó, soha nem voltam képes végig nézni, de egyből a filmben szereplő birodalmi lépegetők jutottak eszembe a jelenetről. :)

Közben a vízen is volt mit nézni és fotózni. A gólyatöcsök nagyon aktívak voltak.

Nagyon örültem még egy momentumnak. A gólyatöcsnek nagyon szép, piros szeme van. Az eddigi képeken ez nem nagyon látszott, most viszont szerencsés irányból tudtam őket fotózni, és egyből feltűnt, hogy a piros írisz gyönyörűen látszik a szemükben.

Már ennyi történéssel is bőven elégedett lettem volna, de még nem ért véget a reggel. Ismét a sátor mögül érkezett a meglepetés. Füstös cankó huppant le a sekélyebb részre. Sokat szemeztem már vele az elmúlt egy hónap alatt, de mindig reménytelenül messze mozogtak, esélyt sem adva a fotóra. Gyönyörű fekete, nászruhás egyedeket is láttam, ám mostanra már átvedlettek nyugalmi tollruhájukba. Sebaj, most itt állt előttem. Nézelődött, majd tollászkodni kezdett, és egy gyors mozdulattal ki is húzta az egyik tollát, ami egy darabig ott lebegett mellette.

Szép csendélet volt, nyugalmat árasztó. A tollat aztán lassan elsodorta a víz, a cankó meg egy lábra állt és elszenderedett. Még az sem érdekelte, amikor egy fiatal szürke gém szállt le mellé.

A füstös csak szendergett, mialatt a gém, szépen elsétált mögötte,

és komótos halászatba kezdett. Nem volt túl sikeres, de amíg a cankó aludt, követtem a kamerával, és sikerült pár vízbecsapós pillanatot elkapni.

Míg a szürkével voltam elfoglalva, a füstösök megszaporodtak. Amikor felpillantottam a keresőből, már hárman voltak előttem, és egy negyedik pedig jobbról úszott be a képbe.

Meg is lepődtem a látványon. A partimadaraktól azt szoktuk meg, hogy hosszú lábukkal gázolnak a vízben, ez meg mint a récék úgy úszott be elém. De még jó, hogy lekövettem a mozgását, mert az egyik pillanatban gondolt egyet, és pár szárnycsapással a többi füstös mellé röppent. Így szépen meglett a felugró mozdulat.

Nagyon örültem a kis füstös cankó csapatnak, és szerencse, hogy volt még nálam memóriakártya is. Bajban lettem volna, mert gyorsan fogyott a háttértár kapacitása. :)

Amíg messzebb keresgéltek, többször felpillantottam, hátha történik valami közelebb is. Történt is. A billegetőcankó rendszeres időközönként trappolt el mellettem.

Sőt, egy gyönyörű portéval is megajándékozott. Az objektív közelpontja környékén megállt pár pillanatig. A portré lehetősége adva volt.

E rövid kis közjáték közben az egyik füstös már egészen közel matatott a vízben. Élvezettel néztem a keresőben egyre nagyobbá váló madarat, amint a táplálkozásba belemerülve közeledett.

Érdekes a füstös cankók táplálkozási stratégiája. Szinte megállás nélkül, sokszor futva közlekedtek, és gyakran fejüket a víz alatt tartva próbáltak elkapni valamit.

Egyszerűen csodálatos ez a madár. Nem tudtam betelni vele, főleg, mikor már majdnem a teljes képmezőt kitöltötte.

A füstös aztán elhaladt mellettem. Egyből visszanéztem a képeket, és a jóleső megelégedettség mámorában kezdetem el pakolni, mára ennyi elég is volt. Pakolás közben láttam, hogy a billegetőcankó megint elém ért. Na jól van, veled kezdtem a napot, veled is fejezem be. :)

Hát nem semmi egy reggel volt. 10 gigányi anyaggal mentem haza, nálam ez rekord. :)

Napi hőstett

Természetvédelmi munkánk során gyakran előfordul, hogy lakott területre keveredett állatokat kell befogni, menteni. Ez még egy nagyvárosban sem ritka, hiszen számos állatfaj nagyon jó táplálkozási lehetőséget, vagy búvóhelyet talál itt. Így sokszor volt már rá példa, hogy hazai kígyófajokat, siklókat kellett befogni, amelyek udvarokban, fatárolókban találtak menedéket. De a most történt esetre még nem volt példa. Jött a telefonhívás, hogy egy pécsi udvarban narancssárga kígyó fekszik a kerti bútor alatt. Hát ugye a hazai faunában nincs narancssárga kígyó, így már lehetett sejteni, hogy nem mindennapi befogás lesz a mai. A helyszínre érve aztán meg is bizonyosodhattam róla, hogy ez az állat tényleg rikító narancs színű.

Na ennek fele sem tréfa! A hazai kígyófajokkal nincs problémám, ha befogásról van szó, de az egzotikus, akár házi kedvencként tartott kígyókat nem ismerem. Nem tudtam, hogy vajon mérges kígyóval van-e dolgom, vagy valami egyéb ártalmatlan jószággal. 

Sajnos a telefonos segítségek sem vittek előrébb, bár Norbi készséges iránymutatása megadta a kezdő lendületet, amit ezúton is köszönök! :) Egy életem-egy halálom, megpróbálom befogni a rettenetes vadállatot! A ponyva elmozdítása után, egy rögtönzött befogóeszközzel (festőrúd) megpróbáltam a vödörbe tessékelni. Persze ezt ő nem akarta, így elkezdtünk kergetőzni. A kígyó nem támadott, inkább menekült volna, így én is felbátorodtam, és pár percnyi hajsza után, és a házigazda segítségével sikerült a fedeles vödörbe tessékelni a kígyót.

Na nem mondom, hogy közben nem vert le a víz legalább ötször, de a hőstettet végrehajtottuk! :) A Pécsi Terráriumban aztán készségesen fogadták a jövevényt, és ott meg is tudtam, hogy gabonasiklóval van dolgunk. Egy É-Amerikai, ártalmatlan faj, mely kis rágcsálókkal táplálkozik, és nem eszik embert. :)

Odútelep

Cinegés odútelepeimen már nyár közepére lezajlottak a költések, de egy beszámolóval még tartozom ez ügyben. Olvasóim számára az utolsó információ az volt ezzel kapcsolatban, hogy egy odúban a másodköltések idején egy búbos cinege pár ismét odút foglalt, és az akkori ellenőrzés alkalmával már öt tojáson kotlott az egyik szülő.

Nagy volt az öröm, hiszen a 2011 óta tartó búbos cinege telepítési projektem alatt ez volt a harmadik fészekalj, amit az odúkba raktak a madarak. És adódott még egy érdekesség is. Annak idején, az első költések alkalmával az összes fiókát, és a szülő madarakat is meggyűrűztük. Tettük ezt azért, hogy a későbbiekben minél inkább nyomon követhető legyen a madarak mozgása. A mostani költésnél pedig egyértelmű volt, hogy az egyik szülő madár gyűrűt viselt. Már csak azt kellett megtudni, hogy vajon ki ő. Erre a fiókák gyűrűzésénél nyílt lehetőség. Az öt tojásból három fióka kelt ki. Ők szerencsésen ki is repültek.

A gyűrűzés alatt az öreg madarat is meg tudtuk fogni, így a gyűrűszáma alapján kiderülhetett, hogy ő az egyike azoknak a madaraknak, melyek két évvel ezelőtt már leköltöttek itt. Vagyis úgy tűnik, hogy ezek a madarak egy-egy adott élőhelyhez nagyon ragaszkodnak. Bízzunk benne, hogy a mecseki fenyvesekhez is minél hosszabb ideig hűségesek lesznek! :)

Töcs parádé

Legutóbb arról számoltam be, hogy levonultam a tómederből. Hát jelentem, ismét felvonultam. :) Abbéli nagy bánatomban, hogy a víz lassan elfogyott a a tómeder azon részéből, ahol július végén fotóztam, még akkor kicsit szétnéztem. És rá kellett jönnöm, hogy a madarak nem tűntek el, csak a terület azon részére húzódtak, ahol még kitartott a víz. Már akkor tudtam, hogy mi lesz a fő csapásirány augusztusban. Nos ez az idő is eljött. :) A recept már bevált. Sátor ki a placcra, aztán hajnalban lehet próbálkozni.

Az első kérdés, hogy milyen idő lesz hajnalban, hamar tisztázódott. Gyönyörű, csillagfényes éjszaka volt a tóparton, még egy szép hullócsillagot is láttam, mikor a sátor felé igyekeztem. Időben érkeztem. Lássuk mi lesz! Mint egy látomás a víz fölött, úgy érkezett az első madár. Gólyatöcs volt. Alig láttam valamit, a helyzet viszont egy ilyen "szellemképes" fotót eredményezett.

A látomás hamar elillant, de a tudat, hogy a sátor előtt gólyatöcs volt, már jó érzéssel töltött el. Ezt csak növelte, hogy a szomszédos iszappadon feltűnt két billegetőcankó is. Már sokkal világosabb volt, de a nap még nem kelt fel. Próbaképpen készítettem pár képet. Csak később, a számítógép monitorján vettem észre azt a különleges színhatást, ami a fotókon megjelent. A kék árnyalatokban játszó iszap, a háttér zöldje, és a növényzet vörösbe átcsapó foltjai egészen különleges összhatást adotak.

Az izgalmas dolgok viszont kicsit később történtek. A sokáig üres vízfelületre egy gólyatöcs szállt le.

Hát erre vártam. A madár egyből táplálkozni kezdet, jobbra.-balra cirkált a sekély vízben.

Szép látvány volt, és egyből feltűnt, hogy a helyválasztás is jól sikerült. A vizet nem taglalták kiálló nádtorzsák, mint az előző helyszínen, sokkal tisztább környezetben tudtam fotózni a madarat. Persze egyből megfogalmazódott a gondolat, csak jönne közelebb!

Így lett. :) A gólyatöcs ahogy járkált fel-alá, egyre közelebb került hozzám. Amit pedig a keresőben, aztán később az LCD-n is láttam, egyre jobban tetszett. A háttér foltjai kezdtek szépen egybeolvadni, a fotókon lassan megjelent az az atmoszféra, amit annyira szerettem volna.

Pár méterre volt csak tőlem, a kereső megtelt a gólyatöccsel.

Gyorsan telt a memóriakártya. De hogy ezt még fokozni is lehessen, megérkezett egy másik gólyatöcs is.

Innentől ketten cirkáltak már előttem. Csak ki kellett választanom a jobb pozícióban lévő madarat.

És hogy az ember milyen telhetetlen! De jó volna egy portré is róluk! :)

A töcsök aztán lassan elsétáltak a sátor mellett. Újra kiürült a víz előttem. Már csak a kicsit távolabb halászó szürke gém szórakoztatott az egyre jobban emelkedő nap ellenfényében. Ideje volt mennem...