Bevallom

férfiasan, hogy nem voltam tegnap szavazni. Mehettem volna ugyan, ha előtte egyszer beballagok a Rathaus-ba jelezni szavazási szándékomat, de egyszerűen hihetetlen, mennyire nem tudnak lelkesíteni az ilyen dolgok. Anyósommal ellentétben, - aki pontosan negyven évvel idősebb, mint én és apósommal, aki ötvenkettő évvel hamarabb született, és tényleg, kétszer is meggondolják, hogy elinduljanak-e valahova a fájós lábukkal - szóval beszéltünk velük telefonon, és elmondták, hogy kétszer is elmentek szavazni, mert először csak ott vették észre, hogy otthon maradt apósom személyije, és mikor másodszor is nagy nehezen elmentek ( ők igenis tudják még, mi az, hogy hazafias kötelesség ! :), akkor meg kiderült, hogy a személyi az le van már járva.
Viszont este meghallgattuk a magyarországi választási eredményeket meg a politológusok hozzászólásait, mert ez utóbbiakat nagyon szeretem hallgatni, nem tudom miért.
Ami engem nagyon meglepett, az a nemakarommegneveznimelyikszélsőségespárt hihetetlen előtörése...Nagyon szomorúnak tartom, hogy ez előfordulhat. És burkolják bármilyen demokratikus bugyolába a mondanivalójukat, nagyon nem tetszik, amit akkor látok, ha azt lefejtem. Na mindegy. Amin viszont meghökkentem, hogy kérlek, van egy olyan tömörülés az Európai Parlamenten belül, hogy eurószkeptikusok. (Az előbb említett nemkedvespárt is oda fog tartozni amúgy.) Ez a demokratizmus netovábbja tényleg, hiszen ezek a jóemberek pont azért fognak harcolni az európai uniós képviselőség adta jogaikat kihasználva, hogy a kenyéradójuk minél jobban szétessen. Hogymikvannak.

Igazán

jó kis szilveszterünk volt. A gyerekek persze nem bírtak fennmaradni éjfélig, fél tizenegykor játszottuk az utolsó römipartit, aztán irány az ágyikó. Még az éjféli tűzijátékok durrogó hangjaira sem ébredtek fel. Én éjfél körül a "Casablanca"-t néztem éppen...de abbahagytam, hogy meghallgassuk a magyar Himnuszt. Szóval jó volt. A lehetőségekhez mérten.
A tegnapi nap is olyan ünnepi volt, kicsit főztem, kicsit sétáltunk, kicsit varrtam, mert egyetlen újévi fogadalmam van, éspedig az, hogy jövő szilveszterre kész legyen végre a házikós varrásom. Igazából tervem az sokkal több van, mint fogadalmam, még akkor is, ha sajnálatos módon nem túl konkrétak, de remélem, hogy útközben majd azzá válnak.
Aztán meghallgattam Sólyom László rendhagyó újévi beszédét , és az igazságosság valamint kíváncsiság jegyében elolvastam Angela Merkelét is, meg azért elolvastam a Horst Köhler karácsonyi beszédét is, hogy tényleg senki se sértődjön meg. Ha a magyar miniszterelnök is nyilatkozott volna, akkor azt is meghallgattam-elolvastam volna. Amúgy igencsak hasonló alapra építették a szónoklatokat, ami mi más lehetne, mint a pénzügyi meg mindenféle válság, amiben éppen leledzik a világ...A hajszálnyi különbség mindössze annyi, hogy míg itt a válsággal kapcsolatban olyan kifejezéseket említenek, hogy jó alap, meg esély, meg múltbeli megvalósult reformok, addig a magyar szónoklat valami súlyosan legyengült állapotot, meg sürgősen bevezetendő alapvető változásokat említ - de távolról sem szeretnék cinikus lenni, mert ez nem vezet sehova, s amúgy is már régesrég nem lelem örömöm az ilyesmiben.

Eszembe jutott, hogy

mindjárt ránk virrad a népszavazás fényes napja, amit a vizitdíj, napidíj valamint tandíj kérdésében fogunk megtartani, mi a magyar nép. Előrebocsátom, hogy nem szimpatizálok egyik párttal sem, úgyhogy az alapján fogok szavazni, ahogy azt kiokoskodom magamnak. Megmondom őszintén, én inkább a "nem" irányába hajlok, tehát, hogy ne töröljék el ezeket a díjakat. (Legalábbis azt hiszem, arra irányulnak a kérdések, hogy legyenek-e eltörölve, de nem biztos, mert itt hagyományosan úgy fogalmazzák meg a kérdéseket, nehogy kapásból tudjuk, mit is akarnak..)
Igen, népszerűtlen vagyok, azt hiszem, de szerintem igenis, kell egy bizonyos kapcsolatot teremteni a szolgáltatásokat igénybe vevők és a szolgáltatások között. Még akkor is, ha egy csomó pénzt fizetnek be így is a népek adó útján a közösbe. Persze, ki kell dolgozni a megfelelő szociális alapon nyújtandó kivételes eseteket, mert senkise akarja, hogy a szegény beteg ne gyógyuljon meg, vagy a szegény diák ne okosodjon ki.
Fura ez a fidesz is, mintha direkt az ellen dolgozna, hogy nehogy már a népek felelősséget vállaljanak magukért, merthogy majd az állam gondoskodik mindenkiről. Pont a szocialistákból nézném ezt ki, de valahogy az ellenzéki szerep megzizzenti őket, úgy látom.
Najólvan, most már, hogy tudom, hogy fogok szavazni, azt mondom, hallgassunk egy kis Jamie Winchestert. Mostanában nagyon bejön.

Mostanában

nem nagyon húzom fel magam ilyen-olyan politikai dolgokon, mert hogy minek az, meg aztán van nekem anélkül is elég dolgom...De ezt nem hagyhatom ki: szóval az úgy volt, hogy a német hírszerzés megvásárolt valami liechtensteini bankból ellopott listát (ez is elég vitatható amúgy), amely azon ( nemcsak német állampolgár) dúsgazdagok neveit tartalmazza, akik oda menekítették pénzeiket lakóországukból, természetesen az adózást megúszandó. Ennek következtében hatalmas lebukások vannak folyamatban, és állítólag sokan annyira kikészültek idegileg, hogy önként és dalolva mennek bevallani bűneiket a rendőrségnek illetve adóhatóságnak.
És az van, hogy a németek felajánlották a többi országnak, hogy ingyen odaadják bárkinek a listát, hogy vonják felelősségre, akit kell, ha úgy gondolják. A svédek és hollandok el is fogadták, de mit mondtak a mieink? Na mit? Hát azt, hogy :megvárják, amíg Berlin hivatalos értesítést küld arról, hogy átadná a liechtensteini listát, és akkor eldöntik, hogy kérik-e. (MR1-Kossuth Rádió)
Az én részemről ez no comment kategória. És tulajdonképpen nem is kellett volna megemlítsem, mert a blogjába az ember olyanokat írjon inkább, ami érdekes, és más, mint a megszokott, és szívderítő, és ez a hír valahogy most egyik sem az előbbiek közül. Inkább jól lemegyek a pincébe vajat csipegetni.

Olvasom a

fidesz honlapján, hogy plakátpályázatot hirdetenek "Így kormányoztok ti..." címmel, ahova "olyan vicces plakátokat, képeket, rajzokat, montázsokat, karikatúrákat várnak, amelyek görbe tükröt tartanak a kormány elé, bemutatva a magyar mindennapok abszurditását. " (Amúgy életemben először jártam politikai párt honlapján.) Az első díjazott laptopot fog nyerni, meg ilyeneket. Úgy tudom, tavaly is volt plakátpályázat "Mit kaptál Gyurcsánytól?" címmel.
Amúgy én szeretem a görbe tükröket, csak egy idő után az ilyen plakátizék elég unalmasak...és fidesz-plakátról nekem, míg élek, a rosszabbul élünk, mint négy éve-féle depresszív hangulatú remeklődések jutnak eszembe. Nem tudom, készült-e vajon felmérés arra nézve, hogy hozott-e a konyhára bár egy szavazót is az a plakátsorozat? Biztos, hogy igen, manapság már mindenféle felmérések vannak.
Hát igen, ez az, amit én nem értek, és már máskor se értettem, hogy miért úgy kell kampányolni, vagy akármit, hogy közben a másikat akarjuk befeketíteni mindenáron. Mintha attól mi fehérebbek lennénk, ha felnagyítjuk a másik foltjait. Ha csak egy olyan párt lenne, aki a saját dolgával törődne, és végre normális utat és célokat tudna bemutatni, biztos, hogy rászavaznék, még akkor is, ha Micimackó lenne az elnöke...
Najó, ennyi. Már rég nem írtam politikáról, és már hiányzott.

Fura nekem, ahogy

a világpolitikában mennek a dolgok. Mondjuk, ha valamelyik országban van valami gubanc, akkor azonnal megjelenik Amerika, meg Oroszország, nameg az EU, aztán mintha ők döntenék el, hogy mi legyen. Itt van mostanában ez a Koszovó-Szerbia ügy. Koszovó névleg Szerbia része, ám 1999 óta ENSZ fennhatóság alatt áll. De azt szeretné, ha teljesen független lehetne mindenkitől. (Hogy merészeli?) Persze, Szerbia ezt nem akarja. (Majd bolond lesz...)
És akkor jön Putyin, és "törvénytelennek" valamint "erkölcstelennek" tartja Koszovó törekvéseit. Nesze neked, Koszovó. Nem is értem...mi köze van hozzá? A szerbek viszont hálás népek: cserébe számtalan városban díszpolgárrá választották az orosz elnököt, tiszta Putyin-mánia van már kibonatkozóban. Ha így folytatják, Putyinnak több díszpolgári címe lesz Szerbiában, mint annak idején Titónak, és az nem semmi. Hát így mennek a dolgok mostanság Putyin körül.
Amúgy egy olyan könyvet olvasok, ami többek között az államférfiak kötelességeit, céljait írja körül...mert ők kellene legyenek mindannyiunk közül a legkülönbek. Még felénél se tartok, de annyit már meg tudok állapítani :), hogy naaaagyon messze vannak a mai államvezetők ezektől a normáktól.
És korábbi véleményemmel ellentétben mégiscsak azt hiszem, az is bőven lényeges, milyen erkölcsileg az elnök...és nemcsak az, hogy hatékony vezető legyen. (Mert azért mondom ezt, mert például egy jó könyvnél nem érdekel az írója magánélete, csak amit alkotott. ) Bár valahogy a hatalom megszédíti a legerkölcsösebb embert is. Sok szomorú példa van erre. De végülis én csak egy szavazatot jelentek, Putyin esetében még annyit se, úgyhogy nem kell engem figyelembe venni.

Már megint

hosszú cikket olvasok, Járai Zsigmonddal készült, az MNB volt elnökével. Nem kell végigolvasni, gondolom, van jobb dolgotok is...Azt mondja, hogy mikor még jegybankelnök volt, soha nem vette figyelembe a magyar gazdaságkutatók elemzéseit (csak a külföldieket), mert azok mindig az éppen uralkodó kormánytól függően készültek. Tehát, mikor a szocialisták voltak a főnökök, akkor például a GKI magas növekedést és alacsony inflációt jósolt. Mikor a fidesz, akkor fordítva. Pedig a gazdasági dolgok elég reális, objektív tények, mégis úgy működik itt minálunk, hogy a kormány hatáskörébe tartozó elit addig mondogatja, hogy minden rendben lesz, nagy növekedés, kolbászból kerítés és ilyesmik lesznek, hogy a végén még ők is elhiszik.
Aztán olyan is csak itt lehetséges, hogy az elvileg független monetáris tanács tagjait szinte egytől-egyig a miniszterelnök nevezte ki. Akkor hogy is lehetne elvárni tőlük független, konstruktív véleményt? Úgy sohase fogunk egyről a kettőre jutni, ha csak azok véleményét vesszük figyelembe, akik dicsérnek, és egyetértenek velünk...

A politikusok

mindig meg tudnak lepni. És sokat köszönhetek nekik, egyrészt mert meglepődni jó dolog, másrészt mert miattuk látom néha úgy, hogy nem is gonosz ez a világ, csak nagyon-nagyon esendő. Most kedves kormánypártunk van a soron, de nem különb náluk csöppet sem az ellenzék sem persze...Az van, hogy az MSZP frakciószabályzata szerint szankcióval, pénzbüntetéssel jár, ha egy képviselő eltér a frakció alapelveitől, azaz engedély nélkül a frakció álláspontjával ellentétesen szavaz. (Hírszerző) Konkrétan 100 000 forintot kell leperkáljon az a képviselő, aki merészel saját, a frakcióétól eltérő véleményt kialakítani. Azt nem tudom, ki a frakció, mert ezek szerint egyvalaki, mint például a gázolajpiacon a Mol, aki diktálja az árat, és az összes többi követi. Azt hiszem, nagyon nem figyeltem valamilyen órán annak idején, amikor a demokráciát vettük...