Koszorú, koszorú, mért vagy olyan szomorú....

Hát, ha én magam vagyok a koszorú, akkor jelentem egyáltalán nem vagyok már szomorú.
Olyan kedvesek voltatok a legutolsó bejegyzésemre reagálva, hogy bizony néha elérzékenyültem.
Aztán jöttek a kollégák is, s ajánlkoztak, hogy szívesen átvesznek tőlem egy-két órát, vagy napközit, csak varrjak, varrjak, aztán majd egyszer visszaadom, de most csak koncentráljak erre.
De a másik nagy projektem is fut, igaz, az előbb beér a finisbe.
Úgy 90 %-os készültségben áll a nagy pályázatom.

Így ma örömmel jelentem, hogy haladok. Messze nem olyan jól, mint a hátralévő idő igényelné, mégis meg vagyok elégedve magammal.
Miután leírtam a bánatom nektek, megkönnyebbültem, s oly örömmel böködtem végig az eltelt napokat, még talán a munkán is látszik.

Szóval a hosszú bevezető után, a lényeg:
kinyílt az utolsó gyöngyvirág is, pompázik a hortenzia, s már előkandikálnak a cseresznyék, s megvillantják a szárnyukat a szitakötők is.
Én pedig ÉL-VE-ZEM készíteni!!

Ide kellene eljutnom....


.. s ennyit haladtam

S még: mi már a suliban fel is állítottuk a májusfánkat, s jól ki is táncoltuk azt az egész alsó tagozattal.

Próbatétel

Szeretem a kihívásokat, melyekkel feszegethetem a határaim, s megmutathatom mi van bennem.
Most azonban be kell látnom, hogy túl lőttem a célon.
Ezekhez már csoda kell.
És sok-sok csoda kellene.
De nem akarok pesszimista lenni, összeszorítom a fogam, lenyelem a könnyeim, s igyekszem ha már bevállaltam, a lehető legjobb módon megoldani.
(Csak hetekig nehéz összeszorítani, de túl leszünk ezen is.)

S ezek közül az egyik a tapasztalatlanságomból adódik, abból hogy nem tudtam felmérni egy ekkora munkához mennyi idő kell.
Annyira akartam, s akarom még most is, de a napok teltével, egyre kevesebb a remény.
Szóval még csak itt tartok a koszorúmmal. S május vége mintha futna felém, pedig most kellene, hogy kicsit lassabban haladjon.

Ezért az egyik próbatétel az, amit most becsülettel egy egész hétig ki is bírtam, hogy nem blogolok.
Alig pár percre nézek fel hozzátok, nem teszek sűrűn bejegyzéseket, mert ezzel sok időt meg tudok takarítani.
Ne haragudjatok hát, ha most kissé visszahúzódom, de hogy anyukám a szülinapjára megkapja a tervezett Dimensions koszorút, ez a legkevesebb.

A többiről majd legközelebb, ha úgy érzem jól haladok, s jöhet jutalmul egy újabb bejegyzés.

Mindenféle

Akkor sorban haladva:
A kolléganőm emailben küldött fotót a párnáról, amit a leánykájának a ballagására hímeztem. A varrás már nem az én művem, mert abban sajnos csapnivaló lennék.
Hát ilyen lett. Nagyon várom majd a visszajelzést, hogyan fog tetszeni a nagylánynak.


Húsvét délután, a fiúk mikor kilocsolkodták magukat, s megtettek a kis falunk férfi rokonai mindent azügyben, hogy mi, a leánykámmal és a nagyival el ne hervadjunk, útra keltünk Hévízre.
Már második alkalommal megyünk oda, de nem a tóban pancsizunk, hanem Kehidára átmegyünk, s van ott egy szuper termál-, és élménystrand.
Én maradtam a jó meleg pezsgőmedencénél, míg a gyerkőcök szinte mindent kipróbáltak.
Este nagy hamizások a közeli étteremben, kisvonatozás a leánykám kedvéért. S persze nekem a bökögetés.
Nagyon élveztük a nagy pihizést.

Tegnap délután egy csodaszép, grandiózus virágot készítettem Pesten a Hobby-művész bolt tanfolyamán, amit hazafeléútban még beiktattunk.
Közben kicsi családom mozizott, s ott derült ki, hogy Dalmus bizony lázas. Mire hazaértünk, már lángolt, éjjel persze alig aludtunk, mert próbáltuk a lázát lehúzni. Ő így ma még nem ment suliba, tovább nyújtja a szünetét.Mára azért már sokkal jobban van, így a virágot persze büszkén tartja, még ha kicsit bágyadtan is.

S itt van mutatóba a koszorúm, amibe bekúsztak a szulákok, s lassan kinyílik a rózsa is.
Lassan.
Sajnos.
S még: Este azért csak felnéztem a blogokra, s láttam Nina játékát. Nagyon megijedtem, hogy lemaradtam róla, de aztán a bejegyzést olvasva megnyugodtam. Még bőven beleférek a határidőbe.
Akkor itt vannak az ollóim, amiknek elmondom gyakran, hogy ne haragudjanak rám, mert még nincs ollóőrjük, s igérem lesz, csak hát előbb még ezt, meg amazt, s utána majd ha ezzel is és azzal is kész leszek, akkor igérem.....
A szép ezüstszürkét Ritától rendeltem, s imádom!
A rószaszínkét az Évából vettem magamnak a színe miatt, s közel sincs olyan jó mint a kedvenc, de azért használom azt is.

Szamócázom, fészket rakok, ....

(Olyan gyönyörűek a virágzó barackfáink, hogy meg kellett, hogy mutassam.)

Lenne egy óriási kérésem.
Valaki nem adná kölcsön nekem a sokat emlegetett villámtűjét, mert látom, hogy szinte reménytelen vállalkozásba kezdtem??
Hogy leszek én kész ezzel a koszorúval?
Sietek, füstöl a kondenzcsík a tűm mögött (látszik a pilóta férj hatása), de elég lesz ez?
Ugyanakkor élvezem is, mert nekem nagyon tetszik. Szeretem a színes képeket. S szeretem közben ahol csak lehet már a kontúrt is "felrajzolni", mert úgy jobban él a kép.
Itt még tegnap este kontúr nélküli részekkel:

...s ma kora délután ahol csak lehet kontúrozva.

Az elkövetkező napokban sűrűn fogok öltögetni.
Olyan szerencsésen sikerült a tavaszi szünetünket leszervezni, hogy a családdal elutazunk egy kicsit pihizni. Holnap még itthon leszünk, de aztán legközelebb csak egy hét múlva pénteken tudom megnézni, mi szépeket alkottatok .

S még utoljára tojásfestés.
Gyimesi minta- a kedvencem, mert mutatós és könnyű. Hagymával és barna festékkel festettem, saját készítésű gicával mintáztam.

Ezzel a kis képeslappal kívánok mindenkinek kellemes ünnepeket!

Meglepetés

Azt hittem kiugrom a bőrömből, mikor a postás egy kis duci borítékot adott át ma, s rajta feladóként Márti-x.
Nem jutottam szóhoz, csak mutattam a férjemnek, hogy nézd, még egy ilyen nőszemély nincs, mint ő!
Már tegnap is, mikor az egyik kedves kolléganőm-barátnőm meglepett egy húsvéti csomaggal, annyira zavarban voltam, hogy jaj én nem készültem, s nekem illenék inkább, de ma végképp elszégyelltem magam.
Annyi sokkal tartozom ennek az áldott jó léleknek, akinek akkora szíve és lelke van, s csak szuperlativuszokban tudnék regélni róla, s még ő lep meg engem, mikor fordítva kellene. ( jaj, csak kevesebb dolgot terveznék, s utolérném magam végre)
Abból az édes nyuszis szivecskéből kaptam meglepit egy kedves képeslappal együtt. Elárulom, hogy élőben (s nem csak azért mert most már az enyém) még bájosabb, mint a képen láttátok Mártinál.
Köszönöm Drága Márti!
Fel is aggattam a leánykámmal a piros húsvéti fánkra ,ahol már sorakozott pár régi meglepi. Különösen kedvesek közülük még az előző osztályomból a gyerekek által készített keresztszemes kis függők.

Úgy látom, hogy a tojásdíszítés egyre több blogban megjelenik. Még a múlt héten Nina blogján két évet lapoztam vissza, s hosszú keresgélés után ráleltem a színátmenetes fonallal precízen betekert tojásaira. Aztán este Mártinál nézelődtünk a leánykámmal. S ma, mivel nálunk már tanítási szünet volt, Dalmuskával tojást festettünk. Ő mindenképp olyat szeretett volna, mint Márti leánykája, ezért filctollal rajzolt. Megmondom őszintén, hogy piszok nehéz erre a gömbölyű felületre alkotni.Ezért is minden elismerésem a Micimackós darabokért.

Én pedig barnahéjű metszett tojást készítettem. Anno én még úgy tanultam, hogy egy órán át főzzem a tojást, jégkocka közt hűtsem ki, s akkor szépen összezsugorodik a belső tartalma.
(Egyszer már sikerült nekem is. )
Írókával forró viasszal rajzoltam fel a mintát a két tojásomra.
Az egyikre németkalapos mintát, a másikra hagyományosat. Aztán be az ecetes lébe, s hagytam ázni őket. Ott ahol a viasz nem volt, az ecet felmarta a tojást egy leheletvékony rétegben.
Letörlés után gyertyaláng fölött leolvasztottam a viaszt, bezsíroztam, s vittem a kertbe fotózni.

Elkezdtem...

... a Dimensions Wreath of all seasons kitemet.
Háááát.... hosszadalmas lesz ez is! S izgulok, hogy elkészülök-e majd vele időre.
S itt vannak az első részletfotók kollázzsá szerkesztve.


S próbálkoztunk az osztályban a tojásberzseléssel is.
Legjobban a hagymahéjjal sikerült megfesteni őket.
( a kosár sk.)



Rita kommentjét olvasva kedvem volt a bejegyzéshez hozzáírni.
(Dehogy vagyok én jó tanító néni! Ma is elég nyűgös voltam.)
De:
Próbálkoztunk kurkumával (sáfrány) illetve lilakáposztával. De azok nem adtak szép színt, csak a kezemnek, mert bizony a gumikesztyű lefelejtődött a bepakolt cumók közül.
De a hagymahéj az igen. El is tettem a főzetet, mert holnap itthon a leánykámmal próbálkozunk, de mi már viaszolni szeretnénk pár tojást.
S mellékelek egy-két képet még, amik nem túl impozánsak, de válaszok a kérdésekre.
(Benedvesítettük a leveleket, s nylon harisnyába kötöttük a tojásokat. )

Szerelem, szerelem ....

Tegnap szinte a nap nagy részét a kertben töltöttem. Most már nem csak szemetgyönyörködtető a nárcisz-virágtenger, hanem egy valódi illatorgia is.

Napok óta nem jelentkeztem, s oka volt.
Szerelem.
Amikor Ninánál megláttam a SWAP ajándékba küldött The Sweethart Tree mintát a dobozkán, napokig visszajártam hozzá, s csodáltam.
Nekem is kell készítenem egyet!!

S ha már Ninánál láttam, adta magát, hogy a csodaszép kézzel festett vászonjára készítsem el.
S mivel az barackszín, s mivel a kék nem éppen az első számú kedvencem, rögtön variáltam, s a mintán és vásznon túl a másik nagy szerelmemet egy régebben már megvásárolt DMC 4210-es fonalat használtam-használom.
A vászon 32 ct-s, s időm mostanság kevés, mert egy egy éves (10 milliós) projekthez írok munka mellett pályázatot - a hozzájáruló iszonyú sok megbeszéléssel, szerződéskötéssel, s így a kevés időben,amit éjjel a lámpa melletti öltögetéssel töltöttem, megjártam,.... kikészült a szemem.
Két napig alig láttam ismét.
De mivel nagy a szerelem, ezért a Sweetharttal elbeszélgettem, s megegyeztünk, hogy minél tovább akarjuk egymás társaságát élvezni, ezért naponta csak fél óra és természetes fénnyben való randit engedélyezünk egymásnak.

S végül:
Ha innék, akkor pezsgőt bontottam volna tegnap. De mivel antialkoholista vagyok, csak kiöblítettem, kivasaltam, s holnap viszem a megrendelőmnek a macikámat.
Kész vagyok vele. Kíváncsi vagyok tetszik-e majd a leánykájának a belőle készülendő párna?