Emlékdoboz

Ha kinyitod, kincsre lelsz..
Ez a tiéd. Titkom elárulom. A szeretetünk örök, mit elrejt e pár sorom.

Mikor megláttam ma délután, könnybe lábadt a szemem. Ha ránézek újra elérzékenyülök.
Gyönyörű lett! A kidolgozás, a repesztő lakk, a papírok, a szalag, a fotók, a versikém, olyan összhangban vannak, oly szépek! Köszönöm Angéla, hogy megvalósítottad, amit megálmodtam!
Egy meglepi már tutira elkészült a jövő heti szülinapra.

S persze miután elmeséltem milyen ötvösmunkás apróságra lenne szükségem a folyamatban lévő munkámra, Angi ismét telepakolta a markomat.
Már nem merek többet menni hozzá, mert annyira szégyellem magam, s ezerrel jár az agyam, hogy mivel viszonozhatnám, mert időm most tényleg nincs valami keresztszemest készíteni neki, de majd, talán pár hét múlva...

Manka kedves, tegnap játékra hívott.
Meséljek magamról 7 dolgot, hogy jobban megismerhessenek. Már régebben megtettem, de mivel ő most játszik ilyet először, s oly kedves és figyelmes velem, játszom vele.
1. Romantikus vagyok. Filmben, könyvben, s az életben is
2. Kedvenc íróm: Tracy Chevalier. Alig várom, hogy megírja a következő kötetét!
3. Szeretek kertészkedni, s imádom a virágillatokat. Most épp a loncét, amely még éjjel is bekúszik a szobámba.
4. Hajnalban kelek, s ha épp nincs valami határidős munkám, legszívesebben ilyenkor sétálok a közeli kiserdőbe, vagy olvasok. De most már hetek óta van ilyen munkám, de ez édes teher.
5. Színdarabokat rendezek felnőtteknek, s már jár ezerrel az agyam, hogy jövőre be merjem-e még ezt is vállalni.
6. Imádom a prüntyőkéimet. A sajátjaimat elsősorban, de a többi huszonegynehányból is többeket.
7. Azt a hivatást választottam, amire vágytam, s amit ma is nagyon-nagyon szeretek. Azt teszem, amihez a legnagyobb kedvem van. Tanítok, táncolok, rajzolok, kézműveskedem, s formálok, tudásom és erőm szerint.S olyan a munkám, hogy ebbe minden belefér.

Én tovább nem adom a játékot célirányosan, de bárki, akinek kedve van, s még nem tette, meséljen nekünk!


S még mindig írok.
Többször nekifutottam, de aztán mégsem mertem feltenni a rendszeres olvasókat a blogomra. Gondoltam, milyen ciki, ha nem lesz ott senki sem.
Aztán az elmúlt napokban, olyan sokan, oly kedveseket írtak a bejegyzéseimhez, olyan emberkék, akikről szinte semmit sem tudtam, hogy elszégyelltem magam.
Felkerestem a blogjukat, s láttam, ott én be vagyok jelölve az olvasottak közt, viszont én mint egy kuka, alig ismerem a másikat.
Így mától nekem is lesz rendszeres olvasók feltelepítve, még akkor is, ha kevesen jelölik be magukat. Szeretném, ha minél többőtöket megismerhetnélek, s igyekszem majd időt is szakítani rátok.

Meglepi

Az elmúlt hét és hétvége sajnos nem kedvezett a hímzésemnek.
Szinte folyton a pályázattal kellett foglalkoznom, de ma végre postára kerül.
Kerékpározást ösztönző 10 hónapos projekt szakmai felelőse voltam a team-munkában.
Még sosem írtam ekkora mélységű, ilyen volumenű pályázatot. Ha sikerülne nyernünk, akkor 10 millió ütné a suli markát, s az a rengeteg program a gyermeknek...!
Aztán a hétvégét a szüleimnél töltöttük, ahol persze nem öltögethettem.

Aztán vasárnapra begyulladt a torkom, így két nap pihenőre ma és holnap itthon maradtam.
(Csütörtökön már újabb fontos dolog, de majd mutatom azt is.)
S ma csak hímzés, pihi, és....

...összegyűjtöttem a tervezett fotókat, s elvittem Angélához. Ő fogja a képekkel az anyu egyik meglepi dobozát kidíszíteni. Láttam már Angi munkáit, de most, hogy nála jártam....
A lakása egy kincsesbarlang! Ennyi szépséget! A papírok, a dobozok, az albumok, a képek, a szalagok, a csipkék! Csak kapkodtam a fejem. S előkerültek a kütyük, a charmok. Azt hittem elájulok! S Angéla csak belemarkolt s a kezem nyomott egy maroknyit ajándékba. Van még ilyen ember a Földön? Először lát, s ekkora meglepit ad nekem!
S itthon a fotózáskor jutott eszembe, hogy még a Ritától vásárolt kis díszeket sem mutattam meg.
Azért a képen látszik, hogy azok apróbbak, s nem oly testesek, de az újak is eszméletlenül szépek.
S ha láttátok volna még a többit! S hány és hány doboz rekeszkéje volt velük teli!

S igen, azért ma böködtem rendületlenül, s holnap is folytatom.
Keret már kiválasztva, megrendelve a paszpartu( krémszín, és zöld- fehér maggal), csak most már nekem kell haladnom.
Megyek is vissza varrogatni. :-)

Hol az olló komámasszony?

Már nálam!! Már nekem is van!!! Még akkor, mikor freeblogom volt, s ott próbálkoztam, nézegettem hogy a nagy keresztszemesek, mily szépségeket alkotnak, vizslattam, hogy mi a különbség vászon, és vászon között, hogy mennyi minta létezik, s milyen csodálatos kiegészítőkkel díszítenek, s csak csendben anélkül, hogy írtam volna bárkinek, észrevettem azokat a csodálatos ollókat, amik a képeken imitt-amott feltűntek.
S mától nekem is van egy. Az első. Rendeltem Ritától, s ma jött a csomagban. Egy kicsi időt kérek tőle még, s kapni fog a drága kis ollóm is egy ollóőrt.
Rita meg ezer és egy puszit, hogy beszerezte nekem. Köszönöm.

S a fenti darab egy kis Valentin-napi dísz.
Bevallom nem vagyok vele megelégedve. Valahogy az összeállításnál elfogy a türelmem talán, nem tudom. De lehet hogy az a baj, hogy varrni-szabni nem tudok, nem próbálgattam még, s azt sem tudom, hogyan kellene egy ilyen szív formához kezdeni, vagy hol érdemes befejezni.
Keresgéltem a linkek között, s azt tudom biscornut hogy kell összeállítani, s láttam több dolog részletes, fotóval illusztrált összeillesztését, de szív formáét, amiben nincs semmi merevítés, olyat nem . Ha valaki tud ebben segíteni, nagyon megköszönném, hogy a következő szebb legyen.

Rózsa

Azt hittem tovább bírom, mert terveim szerint csak egy hét múlva, már készen szerettem volna megmutatni, ehelyett ahogy az utolsó öltést megtettem, szaladtam a fényképezőért.
Annyira meg akartam mutatni, hogy nézzétek el nekem a türelmetlenségem.
Egy rózsát öltögettem, s készen lett tegnap este.

.. de a színeit nem igazán találtam el. Túl közel álló színárnyalatokat választottam, s nem lett megfelelő, a leveleinek formájáról nem is beszélve.
Gondoltam majd ma délelőtt van másfél órám, s akkor szaladok s beszerzek valami szép rózsaszínt a meglévőekhez.
De addig is varrogassunk valamit. S bevillant, hogy mi lenne, ha kipróbálnánk az emlegetett minit, minden lukba, egy szállal. Aztán jöhet hozzá az új rózsaszín is.
Hát nem egy új rózsaszínt vettem, hanem többet, így nem egy mini lesz, hanem több is.
Az egész csak 3 centi.
De annyira tetszik, hogy nem tudtam kivárni, hogy elkészüljenek a színárnyalatok!
Hű, de jó volt öltögetni, s akarok még belőlük!
Örülök, hogy kipróbáltam!