A legújabb kedvencek

 Már sok tűpárnát készítettem, de ilyet még nem. Ennek vannak oldalai is!

40-es newcastle vászonra hímeztem Atalie Petit losange blue mintáját. 

Nina Vintage Pearl selyemfonalát, Avocado selyemszalagját és egy régi piros selymet használtam hozzá. 

Az utóbbi időben újra és újra rácsodálkozom, hogy mennyire szépek Nina új színei, s hogy én mennyire vonzódom az általa kreált szürkés árnyalataihoz.

 

A 6*6 cm-es párnácska gyöngyházfényű tűdíszítést és a hátoldala egy kis szilikonos nyomdadíszt kapott. 

S persze jól megtömtem levendula virággal, hogy illatozzon is.

Hamarosan újabb tanár néni névnapja közeleg, ezért az idei könyvjelzős ajándéksorozat következő tagját mutatom. 

Ismét van benne szürke!

 40-es fehér vászon az alap, a fonalak egy csodás Iris, és s még csodásabb Clay szín.

Farkasfog szintén Nina festése.
Az egész csak 4,5 cm. 

Az épp most olvasott kedvenc könyvem is idecsusszant pózolni a könyvjelző alá. 

S végül papírmunkák. 

Bár még távol van, én azért már előrelátóan a félévi értekezletek idejére készülvén, elkezdtem a meglévő ballagási képeslapokhoz újabb verziókat gyártani. 

Levendula párnácska

Sub rosa blogján találtam ezt az egyszerű kis mintát, amibe én a monogrammok helyett, évszámot böködtem. A parasztingek közé helyezendő illatosító párna készült belőle.  

32-es vászonra WDW Pecan színnel hímeztem. Köszönöm a mintát Eszter!

Egy minta két arca

A szakkörben a hölgyek kérték, hogy hardangerezzünk újra egy kicsit. Lee egyik bájos kis mintájára esett a választásom. Két változatot készítettem, mindkettőt hardangeres vászonra. A rózsaszínt előre kihímeztem, a barnán ott mutattam az öltéseket.

 

(Kipróbáltam a kis pikókat is, s tényleg nem volt nehéz.)

Az első változat a virágminta miatt nagyobb lett. Ezt levendulával töltöttem meg, s illatosító párnácska lett belőle.

A másik kisebb, s tűpárnaként nyerte el végleges formáját. 

Restellem ám rendesen, hogy az elkezdett reticello mintaívem egyenlőre pihen a kosárkámban, de most legalább örült szegény vászon, hogy legalább alapnak elő lett véve, hogy kiemelje a szép őszi színeket a Lee-től kapott pot-pourri illatosító kíséretében.

 A hátoldalára selyemszalagos rózsák kerültek.

Levendulazsák

Végre a mai naptól elkezdődött a szünet. A tábornak vége, itthon vagyok újra, s most azt tehetek, amit csak szeretnék. Ma reggel pl. learattam egy bokor levendulát.

Szépen csokorba kötöttem őket, az apróbb szárakat pedig beszőttem szalaggal buzogánnyá.

Persze már egy ideje hímzés terén is készülök levendula zsákokkal, de a készre varrásukra csak mostanság jut majd idő. Itt az első variáció. 

Köszönöm a sok szép mintát, amit erre a témára javasoltatok, idővel a legtöbbre majd sort is kerítek.

Először egy rég lementettet mintát választottam,  amit letölthettek ti is.

Persze, mint szoktam, változtattam ezen is, hogy olyan "marcsis" legyen. 

Már oly nagyon rég meg szerettem volna megtanulni a bullion rózsák készítését, de az első "hurkák" után feladtam, mert nem tetszettek. Most viszont kitartóan próbálkoztam, s bár nem rózsa készült belőlük, kezdenek tetszeni.

Én ilyennek képzelem a bullion rózsás levendulafürtöket.

(Ha ti még nem sajátítottátok volna el ezt a technikát,  s kedvet kaptok hozzá, akkor itt és itt, (Kat blogján) sok segítséget találhattok.)

Zweigart Belfast opalescent

DMC 3041, 3042, és Anchor 101.

Tűpárna, farsangi szemüveg

Pénteken egy véletlen folytán megtudtam, hogy egyik kedves kolléganőmnek szülinapja van.
Mivel nagyon szeretem és tisztelem szerettem volna valamit adni neki. Péntek után ugye az első nap ma reggel volt, s ezért elhatároztam, hogy magam örömére is, böködök egy tűpárnát.
Persze az új szivárvány színű fonalammal, ami nem volt túl nagy ötlet.
A halvány rózsaszíntől a mély bordóig terjedtek a színek, s nehezen rajzolódott ki a kívánt betű a sok girland között. Több bontás után, egy kicsit már jobban figyeltem arra, hogy a fonal azon részével böködjem a betűt, ami a sötétebb árnyalathoz tartozik. Jó későn jutott csak eszembe, hogy megnézem újra, karácsonykor Rita milyet készített, mert amikor az övét megláttam, már akkor befészkelte magát a fejembe, hogy ilyet ki kell próbálnom nekem is.
Hát igen! Szebb lett volna csak a betűt egy színnel, a díszeket egy másikkal. Megint saját káromon tanultam, de ez aztán biztos jól bevésődött.
Azért remélem Katika így is örült neki, mert én munka közben oly nagy szeretettel gondoltam végig rá.



Aztán a mai napon a suliban is alkottunk, s ez a blog egyrészt azért is jött létre, hogy az ottani dolgokat is megoszthassam kollégákkal, szülőkkel.
Az elején: Beneveztem az osztályomat egy hagyományőrző pályázatra, melynek során április végéig csupa temészetes anyagból kell készítenünk használati tárgyakat, játékokat.
Még ősszel leszedtem a férjemmel a gyékényt, s mostanra tervezem a beáztatását, s abból gyékényalátét szövését.
Ehhez előbb fel kellett elevenítenünk a szövés alaplépéseit. Papírfűzőcskével kezdtük.
Egy lapot felszeleteltünk azonos szélességű csíkokra. Ügyesebbek hullámosat, cikk-cakkosat készítettek. Aztán két különböző színű papírcsíkkal ellentétesen vezetve beszőtték a gyerekek a lapokat.
Hátoldalát vastag celluxal jól leragasztottuk.

Aztán a kész papírhoz a mai napra vittem farsangi szemüveg sablonokat, azt körberajzoltuk s ollóval kinyírtuk a gyerkőcökkel. (A közepén a szemnyílást sniccerrel én vágtam ki.)

Most már jöhet a gyékényalátét? Hű, de félek tőle! Tud valaki használható ötletet, mert tanultam én pár éve, készítettem is itthon már mintadarabot, de még nem az igazi?!

Biscornu

Elszállt minden amit ide beírtam, s most kezdem újra bepötyögni.
Szóval:
Kevés dolgot készítettem még xszemmel, s akadt aki kérésemre segítségemre sietett.
Tanító nénim Szentpyr lett. S az első lecke egy monokróm minta, vászonra, színátmenetes fonallal, s próbálkozzak belőle egy biscornut készíteni.

S hogy milyen drága tanítóm akadt, az látszik abból, hogy a kérdéseimre válaszolgatott, és segített.
Előbb nem tudtam mi is pontosan a biscornu, aztán pedig nem kaptam vásznat a városban.
Elkeseredtem, mert azokban a napokban nagyon akartam böködni.
S jött a csoda:
Én akartam meglepni, s tőle kaptam meglepit. Postán elküldött a Drága mindent, ami kellett a tűpárnámhoz.

Aznap későn értem haza, de mikor kibontottam a borítékot, nem tudtam örömömben összefogni a szám.
Azonnal mintákat kerestem, s éjjel egyre kihímeztem a főoldalt.
Annyira szép volt az a terrakotta szivárványos barna fonal, hogy ne nem tudtam abbahagyni a vele való munkát.

S Rita még mindig segített. Adott egy címet, amit az összeillesztésnél tudtam használni.
S ilyen lett a végeredmény:
Köszönöm Drága Rita!

Mondanám, hogy kérek még hogy ajánljatok még, hogy mi legyen a következő amit a sorban érdemes megtanulni, de ezek után nem merek.
Szakdolik esetében szokták a konzulensek azt mondani, hogy nagyon nagy újítást kevesen találnak ki. De mások gondolatait új szemszögből megvilágítva, "összeollózva" alkothatunk újat, s hozzátehetjük a magunk véleményét, stílusát.
Akkor most figyellek benneteket, próbálkozom, s hátha előbb-utóbb kialakul az én stílusom.




S miközben bepötyögtem látom, hogy egy újabb játék indult:

Edelweissnél próbálok szerencsét, ahol ezt a csodás karkötőt lehet megnyerni. Nézzetek be hozzá!