Fáradt vagyok most írni. És nincs is nagyon miről. A húsvét békés nyugalomban telt. Volt tojásvadászat, vendégeskedés, evés, ivás, sétálás, játék. És most mindenki megy aludni, mert holnap újra suli. De ezt a pár fotót vagy most rakom fel, vagy örökre elvesznek - pedig kár lenne értük!
Bíborka húsvéti arcfestése. Nekem hosszú idő óta a kedvenc képem róla. A zöld szemei csak úgy világítanak. Ezt az apjától örökölte a mázlista.
Bíborka ezt a kis kosarat kapta az utolsó tanítási napon a suliban. A kiscsirkét a tanárnője anyukája kötötte. Minden gyereknek egyet. A reggelire főtt tojást lehet beletenni, és akkor meleg marad. Engem teljesen meghat, hogy ilyen személyre szóló kézzel készült ajándékot kaptak.
Nálunk ezeket a plüssbabákat tojta a nyuszi. Mindenkinek egy Disney mesehőst. Borsikának Csingilinget, Bíborkának Mary Poppins-t, Bendének Pán Pétert. Merthogy babázni mind szeret. Bende kifejezetten imádja ölelgetni a plüssöket, azért kapott ő is babát. Fiút azért, de babát.
Aztán jött a tojásvadászat a kiskertben. Kosár híján idén Bende szülinapi dömperébe gyűjtötték a csokit. Bende meglepően hamar ráérzett a játék ízére, igaz amikor elfogyott az összegyűjthető tojásmennyiség azt játszotta, hogy újra kidobálta és visszarakta a tojásokat. De aztán elég hamar rájött arra is, hogy ez ehető, és nagyon ízlett neki. (Igaz, nem tudnék olyan ételt mondani, ami nem ízlik a kis belesnek, talán csak a sajt az egyetlen kivétel.)
Az idő gyönyörű volt egész hétvégén. Átruccantunk Birminghambe is, ahol olyan meleg volt, hogy egy csomó gyerek rohangált a főtéri szökökút lépcsőin. Az enyémek se hagyhatták ki az alkalmat. Aztán megszavazták ezt a pillanatot az egész húsvét legjobb részének.
Szóval jól éreztük magunkat ebben a nagy tavaszi szünetben, amely fényeivel és melegével a nyári szünetet idézte. Tisztára úgy érzem magam, mintha épp egy nagy vakáción lennénk túl, és holnap kezdődne az új tanév. Kicsit hűvösebb is lett. Egyesek szerint ennyi volt az angol nyár idén. De én bízom benne, hogy még jönnek napfényes napok, amikor együtt lehetünk.
[ Read More ]
Bíborka húsvéti arcfestése. Nekem hosszú idő óta a kedvenc képem róla. A zöld szemei csak úgy világítanak. Ezt az apjától örökölte a mázlista.
Bíborka ezt a kis kosarat kapta az utolsó tanítási napon a suliban. A kiscsirkét a tanárnője anyukája kötötte. Minden gyereknek egyet. A reggelire főtt tojást lehet beletenni, és akkor meleg marad. Engem teljesen meghat, hogy ilyen személyre szóló kézzel készült ajándékot kaptak.
Nálunk ezeket a plüssbabákat tojta a nyuszi. Mindenkinek egy Disney mesehőst. Borsikának Csingilinget, Bíborkának Mary Poppins-t, Bendének Pán Pétert. Merthogy babázni mind szeret. Bende kifejezetten imádja ölelgetni a plüssöket, azért kapott ő is babát. Fiút azért, de babát.
Aztán jött a tojásvadászat a kiskertben. Kosár híján idén Bende szülinapi dömperébe gyűjtötték a csokit. Bende meglepően hamar ráérzett a játék ízére, igaz amikor elfogyott az összegyűjthető tojásmennyiség azt játszotta, hogy újra kidobálta és visszarakta a tojásokat. De aztán elég hamar rájött arra is, hogy ez ehető, és nagyon ízlett neki. (Igaz, nem tudnék olyan ételt mondani, ami nem ízlik a kis belesnek, talán csak a sajt az egyetlen kivétel.)
Az idő gyönyörű volt egész hétvégén. Átruccantunk Birminghambe is, ahol olyan meleg volt, hogy egy csomó gyerek rohangált a főtéri szökökút lépcsőin. Az enyémek se hagyhatták ki az alkalmat. Aztán megszavazták ezt a pillanatot az egész húsvét legjobb részének.
Szóval jól éreztük magunkat ebben a nagy tavaszi szünetben, amely fényeivel és melegével a nyári szünetet idézte. Tisztára úgy érzem magam, mintha épp egy nagy vakáción lennénk túl, és holnap kezdődne az új tanév. Kicsit hűvösebb is lett. Egyesek szerint ennyi volt az angol nyár idén. De én bízom benne, hogy még jönnek napfényes napok, amikor együtt lehetünk.
