Marbushka

Szeretem reménytelennek t ű n ő dolgokkal "múlatni az id ő t". Bár eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy minden esetben a lehetetlent kell megcélozni, mert bármennyi is teljesül bel ő le, az a racionalitáson felül van. :-) Ez a baba tervezés is valami ilyesmi. Ha két lábbal állnék a földön, azt mondanám, hogy remény sincs a kivitelezésére, hát még a sorozatgyártásra, de mivel szeretem figyelmen kívül hagyni az ésszer ű séget és a korlátaimat, azt gondolom, hogy egy próbát megérhet... Túlságosan is belemelegedtem a tervezésbe, úgyhogy ha másképpen nem is, legalább papír öltöztet ő baba formában realizálódnak majd ezek a példányok a Marbushka játékok sorában. A játékmúzeumok világa nagyon inspiráló...nekem folyamatos karácsony. :-) A kedvenceim: A Tihanyi Babamúzeum és a Toy Museum Hracek Prágában.

Sokáig hiányoltuk a kit ű z ő ket, gondolom észrevettétek, hogy nagyon akadozik az utánpótlás. A gyártási részen volt a probléma, de végre megtaláltuk a mi emberünket: aki gyönyör ű en dolgozik, tartja a határidőket, ráadásul a nyomat tisztább, a végeredmény strapabíróbb, egyszóval dögösebb az egész. Mivel a kit ű z ő k a min ő ségi ugrásnak köszönhet ő en szép fém hátlapot kaptak újra kellett fotózni az összeset. Nem ártott...jaj és még egy fontos infó: már nem csak a weboldalunkon kaphatók!

Elkészült az els ő széria a marbushka bögrékb ő l! Na jó, már a Down Világnapra készen voltak, csak a nagy pörgésben nem volt id ő m elújságolni, hogy készülnek... Pedig jó ideje dolgoztunk rajta, nem is keveset. A gyártó felkutatásán kívül talán a makettezés volt a leghúzósabb, mert a mi bögrénk gyönyör ű en karcsúsodik minden irányban. Amikor az egyszer ű xerox papírra nyomtatott mintát próbáltam cellux-szal maradásra bírni a bögrén, akkor értettem meg, hogy miért preferálják a gyártók az egyenes falú mázas kerámiát... de hiába minden, annak a kivitelével sajnos többszöri nekifutásra sem tudtam megbarátkozni. Úgyhogy a mi bögrénk nem csak szép, karcsú, de igazi porcelánból van! :-P Ezt nem hagyhattam ki. :-)

Most rengeteg kép következik, úgyhogy igyekszem rövidre fogni: amint látjátok a hosszú hétvégét nem pihenéssel töltöttük, de ennek ellenére maximálisan feltölt ő dtünk. Túlzás nélkül állíthatom, hogy nagy veszteség lett volna kihagyni ezt az .....alkalmat. Most kicsit zavarba jöttem, hogy mit is írjak, mert azt hiszem a "rendezvény" szó (ahogyan korábban hívtam) illik rá legkevésbé. A hangulat fantasztikus volt a lelkes szervez ő knek és az önkénteseknek köszönhet ő en. Azoknak akik nekünk segítettek a Marbushka játszó-téren külön köszönet! Remélem ő k is annyira jól érezték  magukat mint mi! A hangulat kifejezetten családias volt, nagy öröm, hogy ha csak kicsit is, de mi is részt vehettünk benne. A gyerekek fotóit nem mertem feltölteni a szül ő k megkérdezése nélkül. Arra pedig sajnos a helyszínen nem gondoltam. Szóval meg kell elégednetek vele, hogy a fotókon csak mi vagyunk és az önkénteseink. :-) További fotókat a 0321. hu -n találtok!

A Charm elkészült végre... és ilyen érzés játszani vele: Holnap megy a hírlevél! Itt tudsz átlinkelni a weboldalra.

Minden grafikus aki pénzért dolgozik, tudja, hogy az ihlet olyan dolog, amit minden reggel kilencre produkálni kell és délután ötig fenn kell tartani. Legalább a látszatát. :-))) Mostanában azonban kezd kicsúszni a kezemb ő l az irányítás. Az ihlet akkor jön-megy amikor kedve tartja. Így született ez a kép is. Vagyis kett ő az egyben. Nem akar abbamaradni ez a "charm"-os életérzés. A legnagyobb hajtásban, amikor totálisan észnél kéne lennem és két lábbal ácsorogni a földön megindul a vetítés a fejemben... gyanús, hogy ezt nem én generálom...valahogy most nem id ő szer ű ez az egész, meg abszurd is, hogy olyan prózai körítés mellett mint pl. a vasalás ilyesmi pattanjon ki a fejemb ő l. Ezt a médium-létet elég nehéz elfogadni, de tény, hogy érdekes képeket eredményez, ez a neon-álom nem kifejezetten vall rám. Együtt ilyen:

Kezd a műtermünk egy raktárra hasonlítani. Idegbajt kapok, bármibe kezdenék, előbb egy raklapnyi cuccot kell arrébb varázsolnom. A hajdani letisztult, minimál tereknek annyi. Kiváló időzítéssel egyszerre készültek el az esztergályos munkák, a matricák, a papírszatyrok, a dobozok, a kitűző alapok, a Down világnapra a színezők, a Marbushka táblák és az új játék alkatrészei. Lépni sem lehet. ááááááááááááááááááááááá Ami azt illeti, a fotókon minden sokkal rendezettebbnek látszik... Annál azért pedánsabb vagyok, hogy egy távoli, "átfogó" képet feltöltsek ide.

"Amikor életemben először jelmezbe öltöztem, hercegnő voltam. Amikor másodszor is jelmezbe öltöztem, hercegnő voltam. Amikor harmadszor is jelmezbe öltöztem, hercegnő voltam. Egyébként, igaziból is hercegnő vagyok." (Vincent Cuvellier és Charles Dutertre: Amikor életemben először megszülettem). Nos, eddig valahogy mi is így voltunk a beöltözéssel. Idén végre megszakadt a sor és xy hercegnő helyett Bojána simán "csak" Éjszaka szeretett volna lenni. Kacskaringós úton jutottunk el idáig, de a lényeg, hogy beindultak a fogaskerekek a fejében. Nyilván egy készen kapható hercegnői jelmezzel jobban jártam volna, de ez akkora ötlet volt, hogy képtelen voltam csak úgy letudni a feladatot... a férjem meg is jegyezte, hogy hiányzik belôlem a túlélési ösztön. :-) Valóban...remélem nem öröklődik.(?) A jelmez anyagszükséglete minimális volt: egy fekete póló, széles fekete gumi fejpántnak, flitterek, drót, cérna, műfű, hőre keményedő gyurma és némi festék. Ahogyan ...

Nagyon szeretjük.... A rettentő görög vitézt (Zalán Tibor) jó néhányszor megnéztük és mi felnőttek önként jelentkeztünk sokadszorra is. Kétség kívül van a történetben valami varázslat, mert amíg Bojkának nehezére esik megjegyezni a Török és a tehenek-ből Mehemed nevét, addig a görög vitéz számos jelenetét fejből tudja és a szeme sem rebben olyan nevek kiejtésekor mint pl. Periphétész vagy éppen Prokrusztész. A múlt hét végén láttuk a Szamár a torony tetején -t, szintén a Stúdió K-ban, szintén Zalán Tibortól. Na tessék, mégegy kedvenc darab, amire többször is visszatérhetünk. :-)