Marbushka

Ő az első képem idén: This is my first painting this year: Ők még tavaly decemberben készültek: These pictures were made in last December:

Az elmúlt hetekben fantasztikus emberekkel ismerkedtem meg, akikkel már az első beszélgetésünk olyan nyílt és természetes volt, mintha évek óta ismernénk egymást. Eddig a szűk környezetemben reméltem megtalálni ezt az összhangot, ezért ez nagyon különös élmény volt. Ha az újonnan felfedezett világokra koncentráltam és az ezeket összekötő szálak mentén mozogtam, tudtam hinni benne, hogy a világ jó és igencsak misztikus. Megláttam azokat a fájdalmakat is, amelyek az emberek tetteit és szavait irányítják, és ettől kezdve felül tudtam emelkedni a sértettségemen. Rés lett a páncélomon: végre képes voltam befogadni a felém irányuló pozitív érzéseket. Nem vicc, ez eddig tényleg nem ment. Meg akartam osztani ezt az élményt másokkal, …mindenkivel! Valamit adni akartam....csak ez lehet a magyarázat, hogy belevágtam ennek a képnek a megfestésébe a postázásra váró csomaghegyek tövében. Tessék, átjárt a Karácsony szelleme. Tisztára mint a Scrooge történet. :-) A karácsonyi böngészőnk alapötle...

Felvettem a diplomáciai kapcsolatot ősellenségemmel: a vízfestékkel. Első találkozónk ígéretes volt, azt hiszem ki fogunk jönni egymással. I took on the diplomatic relations with my arch-enemy: the watercolor. I think we will get along.

Bojka születésnapjára kért egy képet tőlem. Ezt a történetet választottam: Prvicen nyaraltunk, amikor egy nap Bojka rosszul lett (a fagyi volt a ludas). Egész nap nem tudott felkelni, így mi is osztoztunk vele a szobafogságban. Kinyitottunk minden ablakot, hogy legyen valami kapcsolatunk a tengerrel: legalább érezzük az illatát és halljuk a morajlását. A szélben lobogtak a függönyök és akkor... berepültek a fecskék. Köröztek egy darabig Bojka ágya felett, majd huss. Bojka azt mondta, hogy hozzá jöttek megvígasztalni és egészen felvillanyozódott tőle. Látványnak sem volt utolsó, de ami a lényeg, hogy Bojka jobban lett a gyógyító fecskéktől. Bojka wanted me to paint a picture for her birthday. I choose this story what happed with us long time ago: We spent our summer holiday on Prvic, when Bojka became ill. We were locked in the hotel room for a day, due to her illness. We opened all the windows to be some connection with the sea: to feel the smell and hear the sounds of the sea. Th...

szülinapi ajándék / birthday present

A múlt hét emlékére. / in memory of the last week :-)

A családom kedves. A családom megvéd engem. A család megtartja a titkot nekem. A családom mindent odaad értem -értitek? A családom egyetért egymással. A család megegyezik egymással. A család okosan dönt el dolgokat. A család ha összeveszik, akkor ki is békülnek egymással. A család teszi, amit kell. Vége. (Bojána, 9) My family is nice. My family protects me. My family keeps my secret for me. My family gives everything for me –you see? My family agrees with each other. The family understands each other. The family decides things cleverly. The family, even if they fight, they make peace with each other. The family does what they have to do. The end.  (Bojána, 9)

Olyan, mintha az id ő k kezdete óta festeném ezt a sztorit Bojkának, de a képek tanúsága szerint csak két éve foglalkoztat ez a történet. Méghogy nem vagyok kitartó?! Lehet, hogy nem ez a jó szó, inkább fanatikus... ? A mostani sorozaton sajnos látszik, hogy a lelkesedésem elég ingadozó. Klassz lett volna befejezni a mesét mielőtt elkezdem a festést, hogy számomra is kiderüljön, hogy miről is szól. Sok felesleges kört megspórolhattam volna. Kezdek pánikba esni. It feels like I've been painting this story for Bojka since the beginning of time, but as the pictures show it, I've only been at it for two years. And you say I'm not persistent?! Maybe that's not the right word, rather fanatical...? Unfortunately it shows on the current series that my enthusiasm is pretty unbalanced. It would have been great to finish the story before I started painting, so I could know what this whole thing is really about. I could have spared myself lots of unnecessary rounds. I...

...hogy hogy kerülnek az angyalok ide, az ősz kellős közepébe? Remek kérdés...nos a történet a következő: évekkel ezelőtt megegyeztünk, hogy karácsonykor mi hárman olyan ajándékokkal lepjük meg egymást amit csak mi tudunk adni. (Az angyalok meg majd úgyis hozzák a többit...) Ez nagyobb áldozat mint amilyennek elsőre hangzik, ha az ember komolyan veszi a feladatot. Mert már ilyenkor el kell kezdeni, hogy valami normális dolog kerekedjen ki belőle. A férjem ajándékáról nem nyilatkozom, ő néha kelletlenül, de átfutja a blogot, Bojka szerencsére csak a képeket nézegeti. Idén újra nekifutottam egy általam kitalált történet illusztrálásának. Mint a legtöbb (szülő) ismerősünk én is éreztem magamban az erőt, hogy mesét írjak. Az idő és a történet előrehaladtával már nem az erőt éreztem, hanem azt a meggyőződést, hogy nem kell nekem mindenhez értenem. Az első bekezdésen nem jutottam túl, ezért kénytelen voltam kompromisszumot kötni: csak képes könyv lesz. Mivel az első két képet Bojka megtal...

Az első kép a neon álmok kezdő darabja volt és februárban készült. Most "leporoltam" egy kicsit. Aztán folytattam a sort, mert tetszett, hogy mindenki mást tud mesélni belőle. A kedvencem persze - ezúttal elfogultság nélkül- Bojána bölcsessége volt, amit harmadik kép ihletett. Így hangzik: "Az értetlen fiú elment és a semmit hagyta maga után." Hoppá- Uraim, jó lesz vigyázni! + megjegyzés: a harmadik képet nagyobban töltöttem fel, klikk rá!