Fehér chilis bab

Vannak férfias vagy nőies (csajos/pasis) kaják? Vagy ez csak a hétköznapi szterotípiák ételekre vetítése? Ha mégis ebben mozgunk, tegyük fel, helytelenül, akkor ez a chilis bab inkább nőies, mégha ördögien csípősre is lehet hangolni; marhahús helyett egy kis csirkemell, csini gyöngyszerű kis borlotti babok a vörös vesebab helyett, semmi tolakodó vörös, sűrű szaft, csak a csípősséget enyhítő fehér tejföl, na és az összkép a kellemes törtfehér...ez egyébként is illik a télhez, a forró és csípős cucc meg nagyon jól tud esni a szánkózás után...


Hozzávalók: (4-6 személyre)

30 dkg aprószemű fehér bab

1 egész csirkemellfilé

4-5 ek. olaj

1 vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

2 tk. kakukkfű

1 tk oregano

1 fél kk. őrölt kömény

3 tk. chilipehely

1 egész chilipaprika

100 gr tejföl

2 tk. só


A babot 2 órára áztattam be, mert előző este elfelejtettem - így is puhára főtt alig másfél óra alatt.
Egy nagyobb fazékban az olajon megdinszteltem a felaprított hagymát és a fokhagymát. A leszűrt, megmosott babot ráöntöttem, hozzáadtam a fűszereket és felöntöttem annyi vízzel, hogy három ujjnyira ellepje. Hozzáadtam még az egészen vékonyra szeletelt krumplit (sűrítésnek szánva), és fedővel lefedve másfél órán keresztül főztem- egyszer kétszer még pótolni kellett a vizet, de már csak egyujjnyi magasságig. Ekkor már majdnem teljesen puha volt a bab, a krumpli eltűnt a szaftban, így hozzáadtam a kockákra vágott, és egy evőkanál olajon pár perc alatt átpirított, kockákra vágott csirkemellet is. 20 percnyi további főzés után elkevertem bele a tejfölt, és épp csak összefőztem a sűrű szafttal.
A pohárnyi tejföl másik fele jólesett már a tányérban hűsíteni a chili forróságát. Kipróbáltuk egy kis plusz reszelt Pannónia sajttal is, nem rontott rajta.

Ha jól meggondoljuk, ez egy liszt nélküli főzelék, csípősre hangolva, a húst nem csapjuk a tetejére, mint a napköziben, nem mellé esszük, mint egyébként jobb esetben, hanem összefőzzük vele.

Innen jött az ötlet.

Chilis bab (nálunk)

Pontosabban chili con carne y fréjolos rojos. ( Mintha valami előkelő spanyos család sarja lenne. ) Pedig leginkább a marhapörkölt rokona. És semmi köze a spanyolokhoz vagy Mexikóhoz; nagyon tetszik, amit Váncsa szakácskönyvében olvastam: "az 1959 -ben kiadott Diccionario Mejicanismos ezt írja róla: utálatos étel, Texastól New Yorkig mindenütt árulják és azt hiszik róla, hogy mexikói"
Egyébként bár nálunk a férfinépség mindennap megenné, szerintem abba a kategóriába tartozik, mint a gulyás, halászlé és társai: valahogy minél nagyobb mennyiséget főz belőle az ember, annál jobb lesz. Most 14 emberre főztem a hétvégén, el is fogyott szinte teljesen, de egy négyemberes leírás következik:



Hozzávalók:

60 dkg darált marhahús
40 dkg bab (vörös/vese vagy tarka)
15 dkg zöldborsó
15 dkg csemegekukorica
15 dkg sárgarépa
2 nagy fej vöröshagyma
6 nagy gerezd fokhagyma
4-6 thai chilipaprika
1 db 140 grammos sűrítettparadicsom-konzerv ( nálam Aranyfácán)
2 tk. szárított kakukkfű
1 tk. őrölt kömény
2 tk.. szárított oregano
1 tk. pirospaprika
olaj
só

A babot egy éjszakára beáztattam. ( Mint a fotón látható, a helyben elérhető boltokban csak a sima tarkabab volt hazai. A zöldségesek esküdözésében meg nem hiszek. Nem akarok én ellenállni a globalizációnak, de kínai babot és fokhagymát enni itthon mégiscsak értelmetlen - a bambuszrügy jöhet. Arról nem is szólva, hogy nincs is ízük. ) Na de térjünk vissza a lényegre.

Egy kellemes méretű lábasban az olajon üvegesre pároltam a hagymát, hozzáadtam a sűrített paradicsomot, átforgattam rajta a babot, felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje, belenyomtam a fokhagymákat, hozzáadtam az összes fűszert - a chiliket felkarikázva, részben magostul - és 2 tk. sót, és fedő alatt főztem addig, míg a bab majdnem teljesen puha lett - ez kb 1,5 óra volt most. A leve ekkorra már szépen besűrűsödött a hagymától, de mindig pótoltam az eredeti szintre.
A darált marhahúst kevés olajon fehéredésig pirítottam, kicsit megsóztam, hozzáadtam a babhoz a borsóval, a csemegekukoricával és a kis kockáékra vágott sárgarépával. Még jó fél órát kaptak a tűzön együtt.

Persze szoktam konzervből is, de így az igazi. Ha még türelmesebb vagyok, kockákra vágott marhahúst teszek bele, csak akkor módosul az időzítés: a babbal együtt kell elkezdeni a húst főzni. A végén mindig után kell fűszerezni: a chilinek pl. szerintem teljesen elmegy a végére az ereje, és a többi fűszerből is kaphat még, tehát ezek a mennyiségek nagyon ízlésfüggőek.

Ui: (a legkevésbé rémes fotó)

A fűszerezésnél egy csilis csirke receptjét vettem alapul, ami a Kiváló receptek szakácskönyvsorozatban (amerikai) található. ( Rick chilis csirkéje) Azért a Worchestershire szószt és a sáfrányt kihagytam.