Gőzgombóc

Épp ideje egy ilyen gőzgombócot posztolni: őrült jó az idő, mindenki tavaszi zöldségeket eszik tavaszi zöldséggel a hosszú tél után, szénhidrátmegvon, macaronnap, zsenge spenót,sóska, spanyol eper, méregtelenítés, cukormentesség, zöldturmix délig, hajt a snidling, első retek, tessék, itt a gőzgombóc.

Igen, amikor ez készült, akkor még mínusz tizenötök voltak éjszaka, abszolút évszak-kompatibilis volt, csak azután voltam pár napot Finnországban, párat Szlovákiában, előtte-utána próbáltam minden előre és utólag behozni munkában és úgy általában az életben (például előre főzni olyan nem létező mélyhűtött ételeket, amit a család hajlandó megenni még kiolvasztva is..) és akkor észrevettem hogy már egy hónapja nincs poszt a blogon, ami nem nagyon fordult még elő, és nem is terveztem ilyen hanyagnak lenni.

Úgyhogy most ez a gőzgombóc, meg pár süti, azután lesz zöldség is, lehet.

És ez a gőzgombóc nagyon jó, cseppet sem bonyolult, évek óta csinálom így, szilvalekvárral-rummal, idén sima áfonyával is,tulajdonképpen szerintem sokkal-sokkal jobb is, mint a zöldturmixok.

 

Hozzávalók: (8 nagyobb gombóc,4 személyre)

40 dkg liszt
2 dl langyos tej
1,5 dkg friss élesztő
3 dkg cukor
1 nagy tojás
1 citrom lereszelt héja
csipet só
4 dkg olvasztott vaj

-a gőzöléshez:

7dl tej
7 dkg vaj
7 dkg cukor

-a töltelékhez:

6 evőkanál sűrű szilvalekvár
6 evőkanál rum

-a vaníliaszószhoz:

0,5 liter tej
2 tojás sárgája
4 dkg cukor
fél rúd vanília kikapart magja
1,5 dkg étkezési keményítő

A lisztet mély tálba szitáltam, , a közepébe mélyedést csináltam, beleöntöttem a tej felét, egy kávéskanálnyit a cukorból és belemorzsoltam az élesztőt. Hozzákevertem keveset a lisztből, és 15 perc alatt letakarva felfuttattam.
A vaj kivételével hozzáadtam a tészta többi hozzávalóját, 10 percig dagasztottam, majd beledolgoztam a vajat is. A lágy tésztát langyos helyen, letakarva háromnegyed órát kelesztettem.
Lisztezett munkalapon átgyúrtam, 8 egyforma méretű gombócra osztottam. A gombócokat kilapítottam, a közepébe tettem a rummal elkevert lekvárt, erősen összecsippentettem a széleket, ki ne folyjon majd a lekvár, ezután szép kerekded gombóccá gömbölyítettem, és 10 percig kelni hagytam.

Ezalatt a sütőt 175 fokra előmelegítettem, a tejet, vajat, cukrot összeforraltam egy legalább 22-24 cm átmérőjű, vastagabb aljú lábasban.

A tűzről épp levett, forró cukros-vajas tejbe (minimum másfél centi legyen a folyadékszint) először beleengedtem egy kör alakú sütőpapírt, majd belerakosgattam körben és középre a gombócokat, a tetejüket is meglocsoltam a tejjel, a lábast szorosan lefedtem, és 30 percre betoltam a forró sütőbe.
A vaníliaszósz hozzávalóit hidegen simára kevertem és addig főztem, pár percig kevergetve, míg a szósz besűrűsödött.
A gombócokat melegen, a szósszal leöntve, mákkal megszórva tálaltam.

VKF! XXIX. - Francia sajtpuffancsok - Gougeres

Gombócnak mondjuk a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetők, de talán a formájuk - legalábbis így kettesével - valamennyire emlékeztet Max kiírására. Bár volt egypár pillanat, amikor úgy gondoltam, jobb lett volna talán a jó kis túrógombócreceptemet - ami egyedülállóan és egyébként teljesen helyesen nem tartalmaz búzadarát, hiszen annak alkalmazása a túrógombócban az évszázad gasztrotévedése - felturbózni valahogy a gombóc-fordulóra, de akkor már késő volt.

A gougeres francia, burgundiai recept eredetileg, tulajdonképpen az égetett tészta sajtos változata, gruyere-i sajttal a tésztájában, szokás tölteni is ezzel-azzal, gombával, sonkával, ilyesmivel.
Mivel a tészta sütés közben szépen felfújódik, így a gömbölyűség követelményeinek elméletileg meg kellett volna felelnie, főképp, hogy annyira meggyőző volt a képük itt. Ehhez képest, mondjuk így, még van mit javítanom. Bár mindig is tudtam, hogy igazából sosem leszek teljesen precíz, de ahhoz hogy annyira precíz legyek, mint egy orosz származású vancouveri fogász, ahhoz reinkarnálódnom kéne, márha a karmám ezt majd lehetővé teszi. Híven követtem a recept utasításait, de a harmadik tojás után éreztem, gond lesz. Lehet, hogy a kanadai tojások kisebbek, vagy mittudomén, de a tészta már ekkor lágyabbnak tűnt a kelleténél. Így hanyagoltam a 4. tojást, és igazából a negyedik tepsitől kezdtek az elvárt formájúak lenni a fánkocskák,- ekkorra kicsit besűrűsödött a tészta - de még mindig útban a tökéletesség felé.

A fokhagymás-petrezselymes vajba forgatás nagy ötlet, ad egy plusz sikkes ízt a rágcsálnivalónak, ami igazából langyosan a legjobb, bár egész pici méretekkel készítve - úgy mint én - lesz vagy 6 tepsinyi tészta, és nehezen tudom elképzelni, hogy azt aközben sütjük, míg vendégeink az első adagokat csipegetik a vacsoraasztalnál.

Miután így feldicsértem a receptet, hát jöjjön, ha még bárki kíváncsi rá, viszont aki küld nekem arról linket, hogy hol található a neten reszelt sajt/cup/gr konverter, annak esküszöm, sütök egy adagot.

Hozzávalók:


2,4 dl tej

55 gr vaj

1 csésze (236 ml) liszt

1 tk só

1/4 tk bors

3 tojás

7 dkg reszelt sajt (lemértem)

1 tk. dijoni mustár

1/4 tk. cayenne bors

3 dkg vaj

1 gerezd fokhagyma


A tejben felolvasztottam a felkockázott vajat, felforraltam és belezúdítottam a lisztet, sót és borsot. Ezután a tűzről fakanállal lehúzva nagyjából simára kevertem, majd még kb. két percig a tűz fölött kevergettem, míg a tészta gombóccá állt össze, és a lábas alját vékony, bőrszerű rétegben be nem vonta.

Ekkor hűlni hagytam, majd robotgéppel egyenként, alaposan belekevertem a tojásokat a sajtot, a mustárt és a cayenne-borsot.

A még langyos tésztából sütőpapírral bélelt tepsire pici - alig 1 cm átmérőjű és legalább annyira magas - gombócokat nyomtam habzsákból, a kis csúcsukat is vizes kézzel elsimítottam, és 200 fokos sütőbe raktam, aminek az aljába fémformát raktam vízzel, hogy gőz keletkezzen. A picike méret miatt jó 5 perc elég volt ahhoz hogy megnőjenek, és a hőmérsékletet 170 fokra csökkentve ( ehhez ki kellett résnyire nyitni a sütőajtót) még további 10 perc kellett, hogy a fánkocskák kiszáradjanak. Melegen forgattam őket a fokhagymás-petrezselymes vajba, és a gombócszerűbb megjelenés érdekében sima krémsajttal ragasztgattam őket össze.

Ha valaki nagyobbacskákat készít, akkor az eredeti recept szerinti, kb. 2x10 perces sütési idő érvényes, de figyelni kell, nehogy megbarnuljanak, viszont ki is száradjanak kellőképpen.


Recept a Baking Obsession blogról, bár lehet legközelebb Orsiét próbálom ki.


Gombóc még errefele :

Túrógombóc ohne búzadara


Aszalt sárgabarackos-mogyorós gombóc


Mandulás-aszalt meggyes gombóc


Húsgombóc


Szezámos-mézes-pisztáciás gombóc


Sárgabarackos gombóc

A jó anya sárgabarackos gombóca

Jóanya süt palacsintát, (sőt meg is fordítja a levegőben, ha kérik, mint Tigris, és NEM esik Füles fejére, pedig az nagyon vicces), csokis kuglófot meg rizsfelfújtat, főz paprikás krumplit(de virslivel,anya!!!) meg sóskát (de virslivel, anya!!!), és gombócot is, persze. Évente kétszer, a vadashoz. Az is milyen...jó, hogy elborítja a sűrű tejfölös szósz, egyébként meg még mindig jobb, mint makarónival enni a vadast.

Mert a gombóc... a gombóc először is kicsi. Csinos. Kompakt. Nem egy, de nem is két falat - valahol a kettő között. Mert mifelénk a nagy gombócokat csak megvetően a "gölődin" szóval illetik. Ezen túl a gombóc nem kemény, és nem is akar szétfőni sem a vízben. Persze a képpel illusztrált szakácskönyvekben a gombóc tésztája mindig makulátlan tiszta konyhapulton nyújtózik, szabályos egyenlő oldalú háromszögekre van felvágva, amelyek a tér-idő görbület máig meg nem fejtett titkos egyenletei eredényeképpen mégis egyenletes és vékony bevonatot képeznek a tökéletesen gömbfelületű bevonnivalókon - azaz a gombóc is tökéletesen gömbölyű. Kívülről viszont diszkréten, és semmiképp sem hatalmas, vajtól fénylő darabokban vonja be az aranyszínű zsemlemorzsa.

Ezért aztán Jóanya 35 fokban elindul a piacra, hogy beszerezze a Tökéletes Gombócnak Való Krumplit. Ez eleve lehetetlen, hiszen minden elsőosztályos tudja, hogy gombócnak csak öreg krumpli jó. Nem baj. Kell aztán még picike, érett sárgabarack. Az akció sikeres, sőt sikerül az össztársadalmi elégedettségi szintet is növelni, mikor Jóanya az árus kérdésére - hogy milyen barackot kér - csak lazán azt válaszolja: a legeslegkisebbeket!!! Gombócnak lesz??, kérdezi az árus, és körülötte a többi árus meg az összes vevő elismerően néz Jóanyára; már ezért megérte az egész gombócprojekt.

Hazaérve Jóanya előveszi az összes szakácskönyvét, amiben gombóc szerepel, bennük a felháborítóan hazug képeket letakarja egy szalvétával. Telefonos segítséget is kér - nem, kislányom, ne tegyél bele tojást, mert kemény lesz, igen, M.néni is itt van, ő is ezt mondja - szinte hallom a bólogatást a telefonban.

Ezután Jóanya krumplit főz - nem héjában, mert ez majdnem újkrumpli. Lisztet mér, mégis tesz bele egy tojást, meg még lisztet, meg még, meg még, a konyhapulton meg lehetne rendezni a téli műlesiklóversenyek nyári selejtezőjét - fehér, fehér kupacok amerre a szem ellát, a tészta meg csak ragad, egyenlő oldalú háromszögekre esély sincs, nem baj, lágy még, de akkor elcsúszik a szalvéta - jé, ezek is csak úgy ímmel-ámmal vágják, meg oszzuk tizenkét részre...??? Akkor jó ez így, barackocskák kimagoz, kis vaníliás porcukor betölt, tészta csíp, burkol, kifőz, vaj, zsemlemorzs...anyaaa...ehetjük kakaóval???????


Hozzávalók:

1 kg főtt krumpli(valamilyen)

kb. 25 dkg liszt

1 tojás

só

5 dkg vaj

10 dkg zsemlemorzsa

A krumplit sós vízben megfőztem, áttörtem és langyosra hűtöttem. Összedolgoztam a tojással és a liszttel. A lágy, ragadós tésztát jól kilisztezett munkalapon hengerré formáltam és késsel 16 részre osztottam. A kimagozott, kicsi, egész sárgabarackokba vaníliás porcukrot töltöttem és lisztes kézzel a tésztába csomagolgattam őket. Forrásban lévő vízben, óvatosan megkavarva a felszínre emelkedéstől további kb. öt percig főztem a gombócokat.

A legnagyobb teflonserpenyőmben vajon, folyton kevergetve kicsit megfuttattam a zsemlemorzsát, belepakoltam a gombócokat és gyengéden rázogatva-forgatva bevontam őket az aranyló morzsával.

Szezámos-mézes-pisztáciás bonbon

Amikor Doki bedobta a a májusi GBT Piknik témáját, a szilvásgombócon kívül semmi nem jutott eszembe. Könnyűnek találtatott.
Egy héttel a buli előtt még mindig a túrógombócnál meg a kókuszgolyónál tartottam csak. Szerénytelenség nélkül, a túrógombóc, amit anyukámtól tanultam, (ő meg az övétől) a legjobb a világon, mert szakít a túró és a búzadara megbonthatatlan egységéről széles körben elterjedt téveszméjével. De a túrógombócok - mit gombócok, felhők!! - szintén nem bírják a szállítást. A kókuszgolyó unalmas. Van itt a blogon pár golyóbis, de nem akartam ismételni.
Ekkortól már egyre kétségbeesetten lapozgattam a szakácskönyveimet, és így találtam rá erre, ami csak színében tavaszi, ízben inkább tél, karácsony, lobogó tűz meg ilyesmi, viszont csupa egészséges hozzávalóval vihetünk be egy gombóccal 200 kalóriát. Á nem, csak százat.






Hozzávalók:

7 dkg megtisztított pisztácia

10 dkg szezámmag

8 dkg hársméz

3 dkg vaj

reszelt narancshéj

4 összetört babapiskóta

A natúr pisztáciát lehéjaztam, a belső héjától pedig úgy szabadultam meg , hogy serpenyőben megpirítottam, és konyharuhában ledörzsöltem többé-kevésbé a héját. Állítólag lehet blansírozni is, úgy mint a mandulát, de erről már utóbb olvastam. 25 szemet kiválasztottam, a többit mozsárban megtörtem. A szezámmagot nagyon rövid ideig pirítottam, mert könnyen megég, azután 2/3át mozsárban kicsit megtörögettem, a mézet meglangyosítottam, hozzákevertem a vajat, hogy összeolvadjanak, majd minden hozzávalót összekevertem. Kiskanállal- vizes kézzel golyósítottam.

A sós pisztáciát a kemény héjából megtisztítva tényleg vizben kell forralni, akkor elveszti a sósságát, és ezek szerint leszedhető könnyen a héja is.

A babapiskóta egyéni kezdeményezésre került bele, mert szokás szerint meg voltam csúszva, így nem tudtak a golyók egész éjjel szikkadni, hiszen pár órán belül délutáni jelenésük volt a pikniken. 23 db lett pontosan belőle.

"Házi sütöde - Egészséges finomságok" Burda-szakácskönyv a forrás.