Marcipános-mákos keksz

A Népek -  egyiküket kivéve, aki magában enné kilószám -  nem szeretik igazán a marcipánt. Még soha nem rágták a fülem mákos péksütiért vagy  hogy csináljak mákos süteményt - és a gőzgombóc  nem számít annak. Szóval ennek a keksznek el se kellett volna készülnie nálunk, ehhez képest pedig az adventi időszak legnagyobb sikerű sütije lett. Ezért nem kell foglalkozni igazából a Nép ízlésével, mert fogalmuk sincs róla, mi a jó nekik.

A mandula/marcipán magas olajtartalma  a vajjal együtt tartósan puhává varázsolja a kekszeket,  és simán kibírják minden különösebb babusgatás nélkül hűvösön pár napig. Ha nem akar valaki vacakolni (azért nem olyan vészes) a csigás formával, a barackdzsem és a narancslé passzolásával sütheti simán a mákot a tésztába keverve.

Hozzávalók: (kb. 30-35db.falatnyi kekszhez)

10 dkg marcipánmassza
5 dkg vaj
7,5 dkg (nád)cukor
1 tojás
15 dkg liszt
3 gr (csapott kávéskanál) sütőpor
csipet só 

5 dkg darált mák
2dkg cukor
2 ek barackdzsem
fél narancs leve

A marcipánt és a vajat felkockáztam, a cukorral és a tojással késes robotgépben homogén masszává kevertem.Az elkevert száraz hozzávalókat – a lisztet, sütőport, sót – hozzászórtam és addig pörgettem a a robotgépben, míg el nem kezdett a tészta összeállni. (Ha valaki kihagyja a csigaformát, itt adja hozzá a mákot és a cukrot is.)
Munkalapra borítottam, kézzel gyorsan összegyúrtam,elfeleztem, és két ujjnyi vastag téglalapot formáztam a tésztából.Folpackba csomagoltam, fél órát a hűtőben pihentettem.
Lisztezett munkalapon, gyorsan dolgozva egy-egy 15x25-ös vékony téglalappá nyújtottam a tésztatömböket, vékonyan megkentem barackdzsemmel és megszórtam a cukorral elkevert mákkal.
Kissé megnyomkodtam, és rácsepegtettem a narancs levét, épp hogy nedves legyen a mákréteg.
Szorosan felcsavartam a tésztát, és nagyon éles késsel kisujjnyi vastag szeletekre vágtam.
175 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben 10 percig sütöttem - sütés után közvetlenül még kicsit puhák a sütemények, de hűlés közben tovább szilárdulnak még!

Ha valaki kihagyja a csigaformát, adja hozzá a tésztához  mákot és a cukrot is, és  2 centi átmérőjű rúddá formázva csak fel kell majd szeletelni a pihentetés után, és már lehet is sütni.)

Citromos-vörösáfonyás keksz

Már le se merem írni, hogy Meyer citromos :D. De nem is ez a lényeg benne egyébként, hanem a búzadara. Igen, egy kicsi trükkel nemcsak ropogós textúrát lehet bevinni egy omlós vajas kekszbe, hanem a keksz állagának lerontása nélkül szuper aromákat is, bármilyen folyadékkal. Csináltam már búzadarás  kekszeket, ilyet és ilyet,  de a beáztatós ötlet a Meyer citromoktól jött: mivel nem olyan erős az ízük, mint a sima citromnak, ezért úgy gondoltam több citromlevet kell bevinni a sütibe, hogy a finom, lágy aroma előjöjjön, de úgy, hogy közben ne tegye tönkre  a vajas keksz állagát. És mivel (meyer) citromlével működött, szerintem működik más folyadékkal is, a hétvégére tervben van egy whiskys-tejcsokis-karamellás keksz, majd tudósítok...

Hozzávalók: (kb 25 darabhoz)

12 dkg puha  vaj
8 dkg cukor
15 dkg liszt
2 ek. búzadara 

2  Meyer citrom lereszelt héja 

2 ek. Meyer citromlé ( vagy 1-1  kanál citrom és  mandarinlé,  sima citromból elég a fele)

5 dkg aszalt vörösáfonya
negyed kk. só

A búzadarát elkevertem a citromlével, és hagytam állni. Kézi mixerrel 3 perc alatt habosra kevertem  a vajat és a cukrot, belereszeltem a citromok héját, majd kanállal hozzákevertem a lisztet, a beáztatott búzadarát, sót és az áfonyát. A puha masszát kétfele osztottam, és 3 cm átmérőjű, kb 10 cm hosszú rudakat formáztam belőlük folpackba csavarva. 2 óra hűtés után éles késsel jó fél centi vastag szeletekre vágtam a tésztát és 180 fokra melegített sütőben 12 perc alatt megsütöttem. ( Jó ujjnyi helyet kell hagyni a sütik között, mert megnőnek sütés közben.) Ha a korongok széle már  pirulni kezd, akkor jó, bár puha még, de a tepsin kihűtve lesz tökéletes.