ne nézd a fogát. Főleg, ha Tokióból, aranyáron került ide. Európán kívül vannak Ladurée szalonok Bejrútban ( ezt elég nehéz elképzelni, mondjuk, de van) valamint Japánban mindjárt három is. Itt, és itt lehet bekukkantani hozzájuk, és élvezni kicsit a burzsoázia diszkrét báját.
És most következik a vallomás. Ami teljesen helyénvaló lenne, ha soha nem kóstoltam volna más macaront, csak a dicshimnuszokat olvastam/hallottam volna róla, és főképp, ha soha nem csináltam volna. És akkor most könnyű szívvel leírhatnám, hogy bizony, nekem ez csalódás volt. Így viszont van az a bizonyos savanyú-a-szőlő-effektus. Meg hogy ez azt képzeli magáról, hogy az ő macaronjai bezzeg... Pedig nem. Biztos mellényúltak azok a cukrászok ott Tokióban. Vagy a repülőút. A légnyomás. A páratartalom. Jet-lag. Mittudomén. Merthogy ott sütik ám helyben. És a külső több, mint tökéletes.
De miért lett a macaronok mandulás-tojáshabos része, kemény, és nem csigaházszerűen roppanós és törős - helyette szárazon porladós, majdnem, mint egy karácsonyi habcsók vízkeresztkor? Miért volt az epres macaron olyan, mint egy eperdzsemmel ( jó, egyébként jó minőségű eperdzsemmel ) túltöltött lapos, édes korong? Miért zöld a mandulás macaron (mert színezék van benne, azért, egyébként éppúgy, mint majdnem mindben),és bár lejjebb is láthatóan az állag egyébként tökéletes, az epressel ellentétben, viszont szerintem a színnek semmi értelme, ha lenne - és lehetne, hiszen szinte csak abból készül - tökéletes mandulaíze ,de sajnos nem volt.... A vaníliás az vaníliás volt, benne az apró fekete pöttyök, de semmi extra. Egyedül a citromos maradt igazán emlékezetes, friss, élénk, de mégis harmonikus, édes-citromos-mandulás íze volt.
Szóval, nagyon köszönöm, kedves Gy. - elgyönyörködtünk a tökéletes külsőben, majd megettük igazságosan elosztva és négyfele vágva mindegyiket, de a priceless macaron-élmény még várat magára.
Vagy ilyen az igazi és felülmúlhatatlan macaron????
