Mákos-citromos macaron

Írhattam volna azt is, hogy lemon curd-del, de mikor a krémet főztem, erőteljes deja-vu érzés fogott el, és azután rá is jöttem, hogy ez igenis megtörtént már velem, ugyanis ezek szerint hosszú éveken keresztül a családunkban narancs curd-del töltött torta volt minden karácsonykor,(csak nem tudtuk), a receptet pedig apám egyik újságjából ollózta anyukám, ott lapított 364 napig a Túrós Lukács elejében, hogy azután karácsonykor elővegyük; mikor nagyobbacska voltam, akkor nekem kellett mindig a tojássárgáját a gőz fölött besűríteni a cukorral meg a narancsok levével.

Vajon a fentiek mind annak a körülménynek a relativizálódására íródtak, hogy ilyen sznob macaronsütögető vagyok, ráadásul lemon curd-del, és ennek ellenére remélem, hogy megbocsátható valamennyire, ha már egyszer rendes, tisztességes, nemsznob közép-európai mákkal is kipróbálom, amit a hanyatló nyugat tévesen Kelet-Európa ópiumának hisz...??


:D

Már régóta forgattam a fejemben ezt az ízkombinációt, sőt ajándékba is akartam vinni valahova, csak azután lemaradt, pedig most a vadonatúj szigorúantilosmástdarálnibenne kávédarálóm olyan mandulalisztet tudott produkálni, amilyet álmomban sem gondoltam, holott Fodor Sándor chef jóvoltából már tudok egy tuti mandulaliszt beszerzési helyet is. Ezután már csak a mákdaráló utálatos összeszerelése volt hátra, de arról meg mindig az jut eszembe, hogy biztos kínai kohósalakból készült (igen, mákdaráló, kínai termék ez is), és egy Geiger-Müller számláló biztos nagyon visítozna tőle, ezért én nem nagyon szeretek a közelébe menni. Arról nem is beszélve, hogy mákot darálni lassú és utálatos tevékenység, túltesz még a sajtreszelésen is.

Az előre darált mandula és mák megkönnyítette a sütést, effektíve 10 perc munka volt vele, plusz sütéskor odafigyelni a sütő sütés közbeni kihűtésére.




A receptet nem írom le, az itt megtekinthető, egész adaghoz 2,5-3 dkg darált mák kell, annyival kevesebb mandula, mert a mák nagyon magas olajtartalmú és elnehezíteni pluszban a masszát. Még így is határeset, látszik, hogy a macaronok talpai nem igazán magasak. Viszont a mandula tökéletes darálásának köszönhetően (szerintem) teljesen tömör szerkezetű a süti, semmi airbag.

Ja és hogy milyen lett?? A mák és a citrom nagyon jó páros, itt is működött, a klasszikus csokis ganache-sal töltött után nekem ez most a kedvencem, és narancs vagy vérnarancs krémmel is ki fogom próbálni.

Citromos - kakukkfüves csirke

Nem is tudom, hogy recept-e ez egyáltalán, merthogy csirkét sütni mindenki tud, hozzátenni meg lehet bármit, amit ízlésünk és a kamránk-hűtőszekrényünk-kertünk kínál, és máris villoghatunk valami rafináltabbal, mint egy csirke sülve.

Hát igen. Nyilván nem véletlenül nem vagyok marketinges... ugye?:DD

Azért jó étvágyat!


Hozzávalók:

1 egész csirke (1,5 kg-os)

1 kisebb csokor kakukkfű

1 citrom

1 vöröshagyma

só


A csirkét megsóztam, a hasába tettem a vöröshagymát, a bőre alá és dugdostam a kakukkfű és a vékony karikára vágott citrom felét, a másik felét kívülre szórtam-rakosgattam, sütőzacskóba zártam. 200 fokon 40 percig a zacskóban sütöttem, utána 220 fokon 10-10 percig a hátán és a hasán pirult. A pecsenyelevet kicsit beforraltam és azzal locsolgattam, illetve a szárazabb mellehúsához egyébként is jól jön a szaft, már ebéd közben.

Köret mellé a legjobb volt, ami egy újkrumplival történhet:

A kisebb újkrumplikat megsikálva negyedbe vágtam, leszárítottam, olivaolajos masszázst és 2 ág apróravágott rozmaringot kaptak, pici sót, nehogy kiszárítsa sütés közben (inkább utána sózzuk) és a csirke után 15 percet töltöttek a sütőben.

Ez a lazac

Ezt tessék jól megnézni. Alulról, felülről, oldalról és minden lehetséges szögből. ( De utána nem azt mondani, mint az Ember, aki szerint a képen lehetne akár juhtúrós-karamellesalmaszósz is , pedig nem az van; csakhát szentesete vacsorakor nem akartam túl sokat fotóra gyúrni... )
Mert ez nem amolyan drótketrecben fjordvízbe merített, antibiotikumokkal meg (jó esetben) béta-karotinnal tömött, tömegiszonyos szerencsétlen, nem ám. Ez míg élt, megjárta - szabadon - a tengert, azután kerülgette a grizzlymedvéket, de tavaly június végén a leghatalmasabb ragadozó, az ember - közelebbről egy kedves barátunk - elutazott oda, ahol ez a lazac fickándozott, Alaszkába, a Copper River-hez, és a hal, aki naivan azt hitte, végre résztvehet a teremtés örök körforgásában, rajtavesztett, és az én sütőmben végezte.


Hozzávalók:(4 személyre)


4 lazacszelet

2 narancs leve és lereszelt héja

1 citrom leve

4 gerezd fokhagyma

2 ek barnacukor

1 chilipaprika

2 dkg vaj

bors

pici só



A lazacszeleteket a narancsok és a citrom levével meglocsoltam, borsot daráltam rájuk és 20 percre állni hagytam. A barnacukrot, a narancs reszelt héját, a fokhagymát és a chilit összeaprítógépeztem, a lazacszeleteket ezzel a keverékkel bedörzsöltem, icipicit sóztam, alufólia-négyszögekre tettem és kevés olvasztott vajjal is meglocsolgattam a szeleteket és lazán, de jól lezártan alufóliába burkoltam őket. 200 fokos sütőben 10-12 perc elég volt nekik, mert a lazacot (is) sütés közben kiszárítani vétek.


Ui: Pár éve a NatGeo-ban volt egy szokás szerint jól illusztrált riport az aquakultur lazactenyésztésről. Nos, a képeket látván bennem az a meggyőződés alakult ki, hogy a broilercsirkéknek bizony aranyéletük van hozzájuk képest, amit az én szempontomból az is magyaráz, hogy nem kell egész életüket vízben tölteni.
Ha valaki jobban utánanéz a neten, láthatja, hogy a tömegtermelés kidolgozásával felkeltett - mert kielégíthető - tömegigény, ami összefügg a tömegtermelés fajlagosan alacsonyabb költségével és az ebból eredő olcsó(bb)sággal, a minőség egyenes arányú romlásával járt. Az eddig egyébként kevesek által megfizethető lazac egészséges élelmiszer-jellege ezzel a múlté lett; vannak olyan vizsgálatok, amelyek szerint egyes skóciai és Feröer-szigeteki lazactelepekről származó halat maximum évi hat adagban lehet fogyasztani az állatokban felhalmozódott rákkeltő anyagok miatt megemelkedett élelmiszerbiztonsági-kockázat miatt.

Nagy tömegeket persze a mértéktelen lazacfogyasztás veszélye nem fenyeget, de amikor valamilyen ünnepi alkalom ürügyén lazacot eszünk, mindig eszembe jut, vajon most omega-3-zsírsavat vagy valami toxikus cuccot tolunk épp lefele? A béta-karotin jöhet, az kell a napozáshoz, bár az Élet, úgy ahogy van, egyre károsabb az egészségre.

A sokszor kipróbált recept Váncsa István szakácskönyvében "Lazac brazil módon sütve" cím alatt fut; az arányokról keveset árul el, nálam a fentiek szerint bevált.

Citromdzsem

Lehet, kicsit furcsának tűnik a tél majdnem kellős közepén dzsemet főzni, de a citrusféléknek igazából ilyenkor van szezonja, mégha jól is esik egy hideg limonádé augusztusban is. Ezzel a zselével - meg a társaival - régóta szemezek egy, a boltban tucatszám kirakott Dr. Oetker receptesfüzetecskéből, és most el is kezdtem sorban megfőzni őket, hogy lassan időmilliomos leszek, mert végre itt az évvégi szabadság. Ez a citromdzsem még az Angyalkára készült, és egy háromnegyedüvegnyi maradt itthon is tartalékban. Tudom is, hogy mibe kerül majd, márha sikerül eltüntetnem még egy kis időre a Kalács-Vaj-Dzsem-Reggelire Frakció elől.


Hozzávalók: (kb 4 db kétdecis üveghez)


kb 2,5 kg citrom

ebből lesz 80 dkg kifilézett citrom és 2 dl citromlé

1kg 15 dkg cukor

1 tasak 2:1 dr. Oetker dzsemfix


Annyi citromot kinyomunk, hogy két dl levet kapjunk. A többi citromot addig filézzük, amíg nem lesz 80 dkg-nyi citromlevünk és gyümölcshúsunk.

(Citom kifilézése: a citrom két végét levágjuk, egyik végére állítva körbe-körbe levágjuk csíkokban a héját a fehér belső héjával együtt, és a gerezdeket elválasztó hártyákból a dzsem főzésére szolgáló lábas felett szinte csak ki kell lökdösnünk a gyümölcsgerezdeket. Így a leve sem vész egyébként kárba, és az is a súlyhoz számítandó)

A citromlevet és a citrom húsát botmixerrel pürésítettem. A dzsemfixet két ek. cukorral összekevertem, a gyümölcshöz adtam, állandó keverés mellett felforraltam, hozzáadtam a maradék cukrot, újra forraltam és kevergetve 3 percig zubogva főztem. Ezután a kiforrázott üvegekbe töltöttem, lezártam az üvegeket, szokás szerint fejenálltak öt percig, és készen is lettek. Kis kanyar után a képen látható üveg Mennyei Mannánál landolt :)

A cukor talán elsőre soknak tűnik (bár ez az arány ugye a klasszikus lekvár), de a citrom savanykás íze így is nagyon jól átjön; aki esetleg még savanykásabbat akar, az nyugodtan reszelhet bele a citrom sárga héjából is szerintem.

Eredetileg 1:1-es zselésítőt írt a recept, de én mindig a 2:1-eset veszem, ez volt otthon, és szerintem nem is baj, pont jó, se nem folyós, se nem gumiszerű lett az állaga.

Görög citromos süti - VKF! XVI.

A piknik az nagyon jó.

Különösen akkor, ha csak úgy meghívnak, kellemesen felöltözünk, süt a nap, csipognak a madarak, más cipeli a kosarat, és más gondja volt az ötlet, a beszerzés, az el- és be- és kikészítés. Azaz előtte nem kell készülődni, sütni-főzni meg kitalálni, meg csomagolni, meg közben nincs ugyehogyothonfelejtettükapapírszalvétát ( ha stílusosak vagyunk, akkor a damasztot, az ezüstről már nem is szólva)

Nem is gasztroblogger az ilyen.

Bocsánat, de valahogy nekem nem Szinyei Merse Majálisa jut róla eszembe, hanem az hogy reggel két órámba telik a teljes felfordulás közepén mindent bepakolni, amiből aztán úgyis kimarad valami (pl. nem viszünk magunkkal egyetlen kést sem) , mindenki tök szomjas lesz a gyaloglástól, ezért már az első két kilométeren elfogy az összes innivaló, lötty-lötty, hallani a kiskorúak hasában ahogy kaptatnak felfelé, viszont éhesnek nem éhesek... Igazából nekem az első osztályú piknik az egy jó érett camembert-ből, pár szem dióból, körtéből és 1 üveg fehér borból áll, mellékelve pár szelet kenyérfélét, és kész. Mondhatnám, hogy ez egy francia piknik, de aki lekési a határidőt és mellette még ennyire ünneprontó is, az rukkoljon már ki ennél többel.

Úgy is fogalmazhatnék, hogy piknikre csináltam, mert szokásos kollegiális június eleji bulinkat mindig a vendéglátók kertjében tartjuk, eszik-iszik mindenki a füvön - kivéve ha zuhog egész nap, mint múlt szombaton. Viszont ha meleg van, akkor ez a süti valami fémdobozba becsukva és már előzetesen erősenl behűtve nagyon jól tud esni egy kiadós gyaloglás után, még akkor is, ha a piknik-menü végén kerül rá sor.
Ráadásul pofonegyszerű, direkt jó előbb megcsinálni, úgyhogy csak semmi nyávogás, mondom magamnak...


Hozzávalók:

20 dkg liszt
10 dkg búzadara
35 dkg cukor
2 kk. szódabikarbóna
3 tojás
2 pohár natúr joghurt
1 citrom leve és héja
csipet só

A sziruphoz:

2 dl víz
12 dkg cukor
1 citrom leve és héja


A sütőt 160 fokra előmelegítettem.
Egy tálban összekevertem a lisztet, grízt, szódabikarbónát és sót, egy másikban habosra kevertem a tojásokat, hozzáadtam a cukrot, a joghurtot, a citrom levét és héját, majd a két keveréket jól összekevertem és kivajazott tepsiben kb 50 perc alatt megsütöttem. Félóra után lazán ráterítettem egy alufóliát a tepsi tetejére, hogy szép sárgás maradjon a tészta.

Amíg sült, a vizet, cukrot, a másik citrom héját és a levét jól összeforraltam, kicsit besűrítettem. A majdnem kihűt tésztát jól megszurkáltam villával, a szirupot két részletben, - 15 perces pihenővel, közben alufóliával takarva a sütit - rálocsolgattam a tésztára, és aztán jól behűtöttem a sütit.

Zöldcitrommal is csináltam már, nem rontotta el...

Stahl Judit receptje, a szirup erősen karcsúsítva.

Fehérboros almapüré VKF! XIII.

A körítés, az fontos :). Nálunk a köret nem annyira. Ha venném a fáradtságot és a Válogatós Bandának amellet, hogy úgyis egyszerűsített húsételt főzök általában, még minden hétvégén dupláznám a köretet is (becsületükre legyen mondva, a hasábburgonyát nem szeretik), akkor mindjárt eltölthetném az egész délelőttömet a konyhában.
Mondani lehet, hogy milyenanyaazilyen, meg mér'nemszoktattarákicsikoruktólkezdve, de az az igazság, hogy leszoktak. Egy darabig ment a zöldség, érdekesek voltak az újdonságok, mostmeg már nem - legyen jó sok majonéz . Majd megjön a kölkök esze.
Addig is ha már kénytelen vagyok választani, hogy Két Köretet Főzzek, Vagy Két Főételt? - én az utóbbit választom. A tökegyszerű köreteket meg megpróbálom kicsit felnőttesíteni, vagy kitalálni gyerekbarát (gyerekembarát) újdonságot.

Az, hogy a VKF Különleges Köretekről szól, csak most esett le, mikor látom az extrábbnál extrább recepteket. Ez a püré köretnek köret, de hogy különleges lenne... nos nem mondhatnám. Mivel rögtön ez jutott eszembe ahogy megláttam Fakanál kiírását, sokat nem törtem rajta a fejem. Mindenesetre finom, maradjunk ennyiben...

És egy megjegyzés: egy jól megcsinált krumplipüré, bizony, szerintem ebben az országban csak a saját konyhánkban érhető el. Héjában főtt krumpli, sok langyos vaj, forró tej/tejszín keverék és habosítás robotgéppel. Egyik kedvenc köretem!


Hozzávalók:

50 dkg alma
10 dkg vaj
5 dkg cukor
fél citrom leve
1 dl fehérbor
2 ek. tejföl
2 tk. étkezési keményítő

A meghámozott, felkockázott almát egy teflonserpenyőben a forró vajon átforgattam, majd lefedve megpároltam a cukorral , a citromlével és a fehérborral. A tejfölt simára kevertem a keményítővel és kevés hideg vízzel, a villával összetört almához öntöttem, kevergetve besűrítettem , hagytam felforrni és kész.
Ha még nem teljesen püré, akkor szokott kapni a botmixerrel.

Nem kell bele semmilyen más fűszer!! A cukor mennyisége egyéni ízlés és az alma savanykásságának függvénye.

A fehérbor alkoholtartalma teljesen elpárolog, nyugodtan lehet gyereknek is adni.

Sertés vagy szárnyashúshoz nagyon jól csúszik, hidegen-melegen.

A recept a hugom egyik volt kolléganőjétől, Edittől származik.

Levendulás süti

Veszélyes dolog a gasztroblogokon szörfözni. Biztos mindenki esett már bele a szebbnél-szebb képek csapdájába. Megesett már, hogy csupán a kép alapján tudtam, ilyen nekem is kell. De be is váltotta a hozzáfűzött reményeket.
Ez itt már hónapok óta nem megy ki a fejemből. ( És készülök a zöldteásra is. )
Persze messziről jött blogger az ír és fényképez le, amit akar. Jó, jó, hogy Provance-ban mindenbe levendulát tesznek, meg levendulás créme brulée és egyáltalán, de azért voltak fenntartásaim. Kezdetnek egy levendulás porcukorral nyitottam pár hete; hát valószínű, el kellene mennem levendulatermesztőnek. ( Nyugisabb foglalkozás biztos, mint a jelenlegi.) Kertünk új-mexikói talajtani - és egyre inkább éghajlati - viszonyai között a levendula az egyetlen növény, amely mindenféle tutujgatás nélkül kb. huszonötszörösére nőtt pár év alatt. Most kiderült, illóolaj-tartalma is az eget verdesi. 5 szál levendulavirág pár nap alatt kővé változtatott 15 dkg porcukrot, és ha lecsavarom az üveg fedelét, beleszagolva úgy érzem, egy nagy kád levendulás habfürdőt szortyogok befelé.

Most hogy a soha-vissza-nem-metszett bokor újra virágzik, eljött a megfelelő alkalom. A pasik elmentek roncsderbire, senki nem nyaggatott, mikorra lesz ebéd, így nekiálltam, miután megsaccoltam, egy ausztrál bloggernél mennyi lehet az oz és a cup.


Hozzávalók:

6,5 dkg finomított kristálycukor
1 ek. szárított levendulavirág (kimértem: 3,5 gr)
14 dkg vaj
1 teáskanál reszelt citromhéj
24 dkg liszt
3 tojássárgája

1 csésze porcukor

A sütőt 180 C-ra előmelegítettem.

A kristálycukrot és a levendulát összekevertem, habosra robotgépeztem a vajjal, beletettem a citromhéjat is, majd egyenként hozzákevertem a tojássárgákat és a végén kézzel összedolgoztam a liszttel. Pihentettem fél órát a hűtőben.

1,5 cm vastagra nyújtottam, kiszúrtam, porcukorba forgattam és sütőpapírral bélelt tepsiben 15 percig sütöttem. 20 db lett belőle.

Nagyon különleges, de egyszerre-egy-darabot süti. Hihetetlen jól el van találva a citrom-levendula egyensúly, a család viszont megoszlott a megítélésében.

Viszont legközelebb:
- vékonyabbra fogom nyújtani. A széle már enyhén barnult, de belül még nem volt
teljesen átsülve.
-a tészta típusából ítélve jobb mindent jó hidegen összekeverni. Lehet, hogy benne
van a leírásban, csak én nem emlékeztem.