Pizza

Finomat ebédeltem! A nagy fiam emlegette, hogy régen mennyi pizzát főztem, mostanában meg nem. Hát persze, nem hiányzott, hogy hízzak! Most pihen a 90 napos kúra, ezért a pizza belefér.
Meggugliztam, és ahogyan vártam ezerféle elkészítési módot találtam. Most azt választottam, hogy szigorúan követem a recept előírásait, nem kalandozok, és nem futok ámok.
Tehát vettem 40 deka lisztet, 1,8 dl langyos vizet (ujj meleg, azaz 36 fokos), 25 gr élesztőt. A vízben elkevertem az élesztőt, adtam hozzá egy kevéske cukrot, hogy gyorsabban beinduljon. A lisztbe öntöttem, és összedolgoztam. Figyeled: nincs benne só!!! Fél órányi kelés után hozzáadtam a sót, egy evőkanál olívaolajat, és alaposan összedolgoztam. Újra eltettem pihenni.
Közben a paradicsomokat forró vízbe, majd hidegbe dobtam, és könnyedén lehúztam a bőrüket.

Rászeleteltem a pizzára. Ezután jött a mozzarella sajt. Majdnem "Szentségtörés pizza" lett a neve, mert eltűnt a sajt, amit az Lidlinél vettünk, s milyen a pizza sajt nélkül, nem?
Szentségtörés. De aztán meglett. Benne volt az élesztővel együtt a zoknis zacskóban.
Nyilván, amikor megálltunk az Lidlinél, vásárlani, utána csak bedobtam egy zacskóba, s hogy az pont a zoknis volt, ki tehet róla nem? Én  biztosan nem! Ez a bót nem ad zacskót a vásárláshoz, hát így sikeredett elpakolnom. Szóval lett sajt. Utána szabad a gazda, mert a kötelező alkatrészek megvannak.
Én még tettem rá csípős kolbászt, cseresznyepaprikát, csilipaprikát, zöldpaprikát, és megszórtam friss oreganóval. Ja, és egy kevéske friss kakukkfüvet, amit a gyomláláskor sikerült kihúznom.
Sütés: maximumra előmelegített sütőben nagyjából 10 perc.

Ez a Pizza von Seafalcon.
Sörike illik hozzá, vagy vörösbor. Kóla tilos! (Nálam...)

Székelykáposzta

Megint úgy jártam, hogy hiába kerestem különböző recepteket, egynek a variációit olvashattam a különböző oldalakon, kicsit vagy sehogyan se átírva. Nálam erről szó se lehet! Persze ez az étel olyan, hogy nem hagy lehetőséget nagy variációra. Mi nem variáljuk, mert nálunk az a szabály:

Készíts egy pörköltöt, és keverd hozzá a kissé megdinsztelt káposztát, majd rotyogtasd együtt még egy kicsit.
A lényeg úgyis a káposztán van: az íze attól függ, hol jutsz hozzá. Nos én azt mondtam Seafalconnénak, hogy kovászos káposztából készítse.
Így is tett. Hát meg kell mondjam, hogy csuda finom lett! Ja, ami a receptek végén van, az persze tévedés, a székelykáposztát nem habarjuk be, hanem tejfölt teszünk a tetejére!
(Ez természetesen vicc volt - látom, hogy milyen jót nevettél rajta -, mert egy recept esetében nem jöhet szóba két kifejezés: a kell és a tilos. Mindenki úgy csinálja, ahogy szereti. Szóval mi nem habarjuk.)

Akai eintopf

Az a baj, hogy nem tudom, hogyan lehet németesíteni Aka nevét. Akaer? Olyan hülyén hangzik...  az eintopf ugye a németek fradi kajája, amibe: mindent bele!
Nos, ami itt jön, az nekem is csak jött, finom lett, közzéteszem, csak nem tudom, hogyan hívjam, így lett a fenti néven nevezhető egytálétel.
Vettem pár darab, jelesül három felső csirkecombot Akára menet. A kertben meg volt minden, ami belekerült. (A paradicsom is vett, de a kertben van, csak még zöld.)

Tehát a hozzávalók:
3 db. csirkecomb, pár szem újkrumpli, valamilyen káposztalevélből kivágott vastag ér (én kínai kelből nyertem, és az ötletet is ez adta, hogy megcsináljam), paradicsom, paprika, hagyma, zöldhagyma, pirospaprika, curry, csili.

Mit követtem el főzés címszó alatt?
A hagymát apróra vágtam, olajra dobtam, megdinszteltem, beledobtam a a combokat, amiket előbb darabokra vágtam (egy darabnak számít a csonton megmaradt kevés húsos is - a kép előterében van), majd hozzáadtam kel feldarabolt torzsát és a kockára vágott újkrumplit.
Sóztam, paprikáztam, adtam hozzá ugyanannyi curryt, mint pirospaprikát, majd apróra vágtam két csilipaprikát és felturbóztam vele. Lefedtem, hagytam párolódni, közben felvágtam egy zöldpaprikát és egy paradicsomot, és belekotortam.
Ha a hús puha, kész a kaja, mert minden zsenge, minden puha, és minden finom!
Készítettem hozzá salátát, hát nem mondom, hogy éhes maradtam!

Jó étvágyat hozzá!

Ez egy hetes bejegyzés, amit nem tettem közzé, és közben elkészítettem még egyszer olyan finom volt! Csakhogy, most azzal kezdtem, hogy köménymagot megpattogtattam az olíva olajon, utána jött a hagyma, valamint a hozzávalók közt a paprika már a kertből való, és tettem rá tejfölt.
Na, így se volt rossz! 

Kovászos káposzta

Amikor a kovászos uborkát közkinccsé tettem, kaptam hozzá jócskán hozzászólást (nem ebben a blogban), és az egyikben azt üzenték, hogy ugyanígy kell elkészíteni a kovászos káposztát. Nosza meggugliztam, abban reménykedve, hogy annyi, és olyan változatos találatokat kapok, mint a kukoricamálé esetében. Nos, ebben kicsit csalódtam, mert nagyjából egyféle recept volt, sok szó szerint ugyanaz mint a másik, kíváncsi lennék, hogy miért nem vesz valaki annyi fáradtságot, hogy a maga stílusában adja elő.
Mivel én minden újnak lelkes híve vagyok, természetes, hogy amint lehetőségem adódott, nekiálltam káposztát kovászolni.

A konyhai robottal felaprítottam a káposztát, nekem az ötliteres üvegbe egy közepes és egy picurka fej (talán két kilónyi) fért. Két és fél liter vizet két és fél evőkanál sóval feltettem, hogy felforraljam.
Az üveg aljára kaprot tettem, majd elkezdtem a káposztát beletömködni. Jó alaposan lenyomtam. Közben elrejtettem benne egy fej fokhagymát gerezdekre szedve, ezt majd külön ízvizsgának vetem alá, mert valaki azt írta, hogy a kovászolt fokhagyma is finom. Egy almát cikkekre vágtam, azt is közé tettem - annak ellenére, hogy ez nem volt egy receptben sem. Nálam az elvi kérdés, hogy alakítsak azon, amit olvasok, ha az recept. babérlevél, kevés köménymag és bors került még a káposzta közé, no meg borsikafű. A kenyeret tüllbe csomagoltam, úgy került a tetejére. A sós forróvizet így öntöttem rá, és annyit, hogy a kenyeret is ellepje.
Most várom, hogy mi lészen belőle, és mikorra?

Csalánpesztós spagetti

Tésztanapon sok spagettit eszem. Nos, nemrégen zsenge csalán csípett meg.

- A rosseb egye meg! - dühöngtem, de aztán arra gondoltam, hogy inkább nekem kellene. A gondolatot tett követte. Gumikesztyűt húztam, leszedtem a csalánt, alaposan megmostam. Elkészítettem a pesztót, az alábbi zöldekből, ahogyan azt az alábbi mozaikképen láthatod:

csalán, lila hagyma, citromfű, menta, petrezselyem, szurokfű (oregáno). A zöldeket megvágtam, hoyg besegítsek a turmix késének.
Természetesen kell hozzá olajos mag, ez a szezámmag volt, és egy kevéske olíva olajat is cseppentettem hozzá.
Ezt turmixba, alaposan elturmixoltam, és a pesztóm készen volt.
Most már csak rá kellett szednem a kifőtt spagettira, összekeverni, és bedörgölni.

Jó étvágyat kívánok!

Spenótos palacsinta

Most egy gyönyörűséges kaja jön tésztanapra a 90 napos diétán belül, avagy ha már elég kövér vagy, akkor csak egy kiadós, és ízletes második fogás!
Itt a vége a spenótomnak, már a kihúzkodott tövekről szedem le a megmenthető leveleket. Ezekhez jött az ötlet, hogy együnk egy kis palacsintát.
Tehát, sütni kell... Kikevertem a tésztát, cukor nélkül, mert sós palacsinta kell, elkezdtem sütni. Amikor az asszonykám meghallotta, hogy kinek a milyen anyja mit csináljon, kijött, és megsütött tizenkét palacsintát, én meg a fejembe dugtam a szakadt elsőket... (Ketten voltak, két okból is: 13 palacsintát tilos sütni - a biztonság kedvéért, mert babonásak nem vagyunk -, és egy szakadt palacsintának még nincsen említésre méltó anyukája...)

Amíg a palacsinták sültek, megcsináltam a spenótmártást, és utána szépen csíkokra vágtam a palacsintákat.
A spenóthoz nagyjából 40 deka levelet használtam fel. Kicsit durván megvágtam őket, és egy kisebb fej hagymát megdinszteltem olíva olajon, és rádobtam a leveleket. Sóztam, borsoztam, adtam neki kevéske gyömbéres fokhagymát, és őrölt szerecsendiót jócskán. Nem kell sokat vacakolni, tíz perc párolás után felöntöttem két deci tejszínnel, felforraltam, és levettem.

Na most jöhet a rakás, avagy a rétegzés: A csíkokra vágott palacsintából egy réteget leraktam, arra jött a krém, arra palacsinta, arra krém, arra palacsinta, arra krém, nolámcsak elfogyott a palacsinta, így a legfelső spenótra sajtot reszeltem, és mehetett a sütőbe. Egészen addig ott lebzselt, amíg a sajt szépen rá nem olvadt a tetejére.
A 90 napos diétások ezt nyugodtan elhagyhatják, illetve a maguk adagjára ne tegyenek sajtot, de a spenótjukat se tejszínnel dúsítsák, hanem jófajta csapvízzel adják meg a folyósságát.

Amúgy meg jó étvágyat kínálunk hozzá!

Kukoricaleves (2)

Ma finomat ebédeltünk! Kukoricalevest készítettem, és utána petrezselymes újkrumplit fejes salátával. Persze ez a kaja nem így az igazi, hanem a forró krumplihoz hideg aludttej dukál, bár városban a tej nem szeret aludni, inkább büdöslik, ezért ott elképzelhető joghurttal is.

De az igazi az volt, amikor Földesi néni megfejte este a tehenet (képzeld, nem lila színű volt, mert valaha voltak barna-fehér jószágok is!) én elmentem egy háromliteres kannával, és elhoztam, na, abból aludttej készült! De előbb főzzünk egy kukoricalevest, aminek az alapját a Kulináris világ portálon találtam: Hozzávalók:

só, bors, curry

1 közepes, kockára vágott burgonya

1 fej apróra vágott vöröshagyma

1 konzerv kukorica

1 evőkanál olívaolaj

fél liter víz (háztartási, vagy más néven asztali víz)

ízlés szerint petrezselyem

A hagymát apróra vágtam, az olívaolajra dobtam, hozzáadtam a burgonyát, sóztam, fehér borssal megszórtam, majd felengedtem vízzel. Amikor forrás után még vagy öt percig főztem, majd levettem, bele a turmixgépbe, adtam hozzá egy kiskanálnyi curryt és elturmixoltam. Vissza a lábosba, és feltettem forrósodni. Tálaláskor tettem bele a petrezselyemzöldet, és megszórtam még pirospaprikával (csilivel, cayeni borssal, kinek hogyan tetszik.) Itt vethetsz egy pillantást a második fogásra is. Ez egy komplett ebéd a 90 napos diéta keményítőnapján!

Fokhagymakrémleves

Ez egy nagyon egyszerű, de finom leves.
Menj ki a kertbe, és vegyél ki két szál friss, zsenge fokhagymát, és egy-két szál zsenge újhagymát. A fehér részüket aprítsd apróra, a zöldet két-három centis darabokra.
Vajon gyengén dinszteld meg, engedd fel egy liter vízzel, forrald fel, majd főzd még tíz percig, és vedd le. Kicsit hűl, és mehet a turmixba (vagy a botmixer alá). Elmixeled, majd tálalás előtt felforrósítod, és kész.
Pirított kockát álmodtam hozzá, de kiderült, nincs itthon kenyér, így aztán a szépséges biolevest összebarmoltuk a kémiai ipar eme golyóremekeivel...
Nagyon szeretek úgy főzni, hogy a recept úgy kezdődik: menj ki a kertbe, és szedj ezt meg azt! Ez az első évem itthon, amikor úgy kezdtem a kerthez, hogy tudom, végig itthon leszek, és tudom gondozni! Csudálatos érzés kimenni reggel, megállapítani, mi mennyit nőtt, kiszedni pár eltévelyedett gazt... Hamarosan főzök zöldborsólevest a sajátból, és sóskamártás is lesz a krumplipüréhez keményítőnapon.
Ja, ma tésztanapom van, azért menet a levesbe a golyóbis... Ha sűrűbben szereted, akkor sűrítheted keményítővel, vagy szórd meg kevéske liszttel, vagy főzz bele egy szem burgonyát, az nem árt az illatának.

Kovászos uborka, hiszen az idény megkezdődött!

Nagyon szeretjük a kovászos uborkát. Önmagában is felséges, amikor meleg van, egy lehűtött, harsogó uborkába harapni kész élvezet!
És elérkeztünk az egyik lényeges elemhez: a jó kovászos uborka nem latykadt, hanem megfelelően kemény. De menjünk sorjában.
Az embernek van egy receptje, amit az édesanyjától örökölt, vagy csak ellesett. Én ellestem, meg persze meggugliztam. Sok-sok recept jött elő, és úgy láttam, hogy két alapvető dolgot be kell tartani, de kőkeményen, mert egyébként nem lesz eredménye a munkádnak! Tehát:
- pro primo: az uborkák végeit kötelező levágni, mert akkor lesz finom! (Tramecksan párt)
- pro secundo: az uborkák végeit tilos levágni, mert úgy lesz igazi! (Slamecksan párt)
Az életbevágóan fontos kérdést esetleg háborúval lehetne megoldani mint az történt Gulliver történetében a tojástörésben érdekelt pártok esetében.
Ha pártállásod tekintetében döntöttél (én a Slamecksan párthoz csatlakoztam, és meghagytam az uborkák végeit), akkor neki is állhatsz.

Egy ötliteres üvegbe nagyjából 3 kiló uborka megy. Lehetőleg egyforma nagyokat válassz.
Egy csokor kaprot tégy az üveg aljába, arra mehet az uborka. Én még betuszkoltam az uborkák közé egy kis citromfüvet is. Vizet melegítettem, azt megsóztam. Az uborkára szórtam egy kevés fekete borsot, koriandert, és ami másnak szokatlan, curry port, jócskán. Most már csak a vizet kell ráönteni, és a tetejére egy szelet kenyeret tenni. Ha van kéznél tüll, vagy alig használt nájlonharisnya, akkor abba is csavarhatod a kenyeret, könnyebb lesz kiszedni. Ha barna kenyeret használsz, az hatásosabb, de a fehér is jó.
Kitettem a napra, és három nap után egy uborkát megkóstoltam.  Még nem volt jó, ezért maradt tovább. Nekem öt nap múlva (de én kint a szabadban tároltam állandóan, és ez éjszaka lehűlést jelentett itt a Bakonyalján.
Az ötödik napon kivettem az üvegből egy műanyag dobozba (a hűtőszekrény kedvéért), a levét rászűrtem, és pár óra múlva már haraptuk is a kellemesen hűsítő KOVÁSZOS UBORKÁT!

Kukoricaleves á lá Seafalcon

Ez most valóban olyan leves, ami teljes egészében az én agyamból pattant ki. Nincs hagyma (csak zöld), nincs rántás, nincs habarás... (csak keményítős, azaz kínai sűrítés).
Az ötletet a 90 napos diéta adta.
Keményítőnapon én viszonylag sok kukoricát eszem, hát csináljunk belőle levest.
Nosza guglizzuk csak meg! Ilyesmiket kaptam: habart leves curryvel, habart leves sajttal, burgonyás krémleves, tejszínes krémleves, sokfélét találtam, csurgott is a nyálam, de mégsem azokat, hanem ezt készítettem el:

A kukorica alapíze édeskés, ezzel jól harmonizál a menta és a citromfű. Márpedig a kert hemzseg ezektől, hát szedtem egy-egy csokorral, apróra vágtam, és kísérőnek adtam hozzá két zsenge zöldhagymát zöldestül fehérestül.
Egy kanál vajon megpirítottam egy kiskanálnyi cukrot, megdinszteltem a zöldeket, felengedtem egy liter húsleveskockából készült lével. Amikor felforrt, beledobtam a konzerv kukoricát a levével együtt, sóztam, fehér borsot adtam hozzá és két spricni balzsamecetet is belenyomtam (ez csak pár csepp!), és puhára főztem. Amikor puha volt, akkor másfél kanál kukoricakeményítővel besűrítettem.
Valami isteni leves kerekedett belőle, és tökéletesen passzol a keményítőnapra!

Vaddisznópörkölt

Az úgy volt, hogy a legutolsó tanfolyamon az egyik hallgató koszosan, véresen állított be az óra kezdetén.
- Elnézést, vadászni voltam, azért nézek így ki...
Elnéztük. Főleg, miután felajánlotta, hogy jutányosan vehetünk a vaddisznóból (elvégre a vadász sem ingyen jut a húshoz). Vettem két adagot. Soma, a vadász, a lelkemre kötötte, hogy ki ne felejtsem az ételből az őrölt koriandert, babérlevelet, és szegfűborsot.
- Ez a vadételek lelke - világosított fel, amikor elmondtam, hogy sose készítettem még vaddisznót.

Nos, nem sokáig állt a hús a hűtőben, mert kedves vendégeink jöttek, akiknek elkészítettem.
A bogrács kölcsön volt, mert a miénknek lába kélt. Hogy hova tettük, egyikünk se tudja.
Szót fogadtam, és úgy főztem, ahogyan hallottam:
A három kiló húst (amiben a csont legalább egy kiló volt), kockára vágtam. A gerincet amennyire csak tudtam lefaragtam, a bordákat ketté törtem.
Nagyjából 15 deka mangalicaszalonnát kockára vágtam, és egy nagy kanál disznózsír kíséretében kisütöttem. Erre dobtam a négy fej karikára vágott hagymát, alaposan megdinszteltem. Rádobtam a húst, alaposan elkevertem. Lefedtem, és hagytam, hogy pörkölődjön. Mikor minden hús kifehéredett, akkor sóztam. Hamarosan kapott másfél evőkanál gyengén csípős darált, sóban és olajban eltett pirospaprikát, és két evőkanál édes nemes fűszerpaprikát.
Alapos keverés után lefedtem, és hagytam, hadd főjön. Nagyjából egy óra után adtam hozzá a kevéske őrölt szegfűborsot (ezt nem mertem bőven adagolni, lehetett vagy 5-6 szem), kb. hat-nyolc babérlevelet, és egy púpozott evőkanál őrölt koriandert. És természetesen megkapta a titkos csodafegyverem: az olajban eltett gyömbéres fokhagymából egy erős kávéskanálnyit.
Most már csak puhulnia kellett. Egyszer fel kellett öntenem vízzel, mert elfőtte a levét.
Amikor a kóstoláskor azt gondoltam, hogy kell még egy jó fél óra, akkor öntöttem bele a nagyjából két-három deci vörösbort (Egri Bikavér).
Három és fél óra alatt omlós, puhára főtt.
Sós burgonyával tálaltam, és annyira izgatott voltam a tálaláskor, hogy elfelejtettem lefényképezni a pörköltöt a tányéron. Ezért ezt a fantáziátokra bízom, de a bográcsos képet persze megmutatom.