Mángoldos rizottó majdnem Gordon Ramsay módra tálalva

Fogós ravasz feladat! A Konyhafőnök zsűrijének tán még Gordon Ramsay se tudna igazán jót főzni, erre én meg itten nagy merészen belevágok! De akinek nincsen önbizalma az mirelit raviolit szervírozzon az extravagáns világhírű zsűrinek és azonnal röpül a HK-ból.
Ez a második rizottóm, az első is finom lett (nekem), hát a másodikra felettébb kíváncsi voltam!
Eredetileg gombásnak indult, de a gomba (vegyes erdei gombakonzervet láttam a polcon nemrégen) fogta magát és átvonult egy másik dimenzióba, és az átjáró olyan szűk volt, hogy beszorult a kézfejem. Ez az oka, hogy nem lett gombás rizottóm. Viszont leszüreteltem az egy tő mángoldot, és lett belőle egy vájdling gyönyörű, harsány, világoszöld levelem. Ha van spenótos rizottó, akkor mától lesz mángoldos!
Azonnal a tettek mezejére léptem! Egy kis fej hagymát nagyon apróra vágtam.

A mángold levélnyeleit levágtam, hosszában behasítottam és apróra kockáztam.(Ez a zellert helyettesítette.)

Mostan jön a legfontosabb - mondhatni alap fűszer - a chili. Két thai chilit apróra vágtam.

Serpenyőbe egy kanál olíva olajat és abba 25 grammnyi vajat tettem. Ment rá a hagyma, majd a mángold szára és a chili.

Kicsi dinsztelés, és beleöntöttem az olasz rizottó rizst. Kifehéredés után nyakon öntöttem egy pohárnyi fehér borral, közben már elég forró volt az alaplé (amit nem csirkéből főztem, hanem Isten bocsássa meg, kockából és saját zöldség darálmányból - házi Vegeta). Az alaplevet merőkanalanként adtam hozzá leszűrve, hogy a darált zöldség ne kerüljön bele, s állandóan kevergettem, ahogyan azt a Pokol Konyhájában látni, miközben Gordon basszusozik ezerrel!

Közben a mángold levelekből kivágtam a nagy ereket, összegöngyöltem és csíkokra vágtam.

Amikor a rizs nagyjából tíz perce főtt, akkor hozzákevertem a mángold leveleket.

Ezután nem maradt más hátra, hogy állandó kavargatás mellett, és ha a levet fölszívta és elpárolgott, újra pótolva készre főzzem!

Amikor azt mondtam, hogy jó, akkor kapott egy darab vajat, megszórtam parmezánnal, összekevertem, és lefedtem, nagyjából 3-4 percig hagytam állni. Tálaláskor újra megszórtam reszelt sajttal. Ha a HK-ba főztem vón', Gordon azt üvöltötte volna:
- Te kivénhedt kalóz, gyere csak ide!
- Igen, séf!
- Ez neked parmezán a tetején?
- Nem, séf!
- Basszus! Hova tetted a szemed?
- Főnök, elfogyott a parmezán!
- És ezt csak most mondod? A rohadt életbe! És én ezt adjam ki a vendégeknek? Basszus! Tönkreteszed a hírnevem!
- Nem, séf!
- Mit nem, te idióta???
- Ne add ki, séf!
- Hát akkor mars az asztalhoz, és edd meg magad! Elmész te a francba!
Így esett, hogy leültem és megettem! Meg kell mondjam, hogy ízlett. Még akkor is, ha Gordon nem adta volna ki a vendégeknek, de hát én magamnak főztem, ő meg eltolhatja a luxus biciglijét! A francba!

Jó étvágyat kívánok!

Keressünk séfet

Régóta gondolkodom egy efféle bejegyzésen, mert manapság a gasztrorealityk fénykorát éljük. Minden csatorna, amelyik készít műsort, sztárszakácsot, sztárséfet keres a néző nagy örömére...
Most nem a vacsoracsatahalatortán című idétlenségekre gondolok, mert bár korábban hellyel-közzel főzős műsoroknak voltak nevezhetők, mára átmentek celebmutogató idétlen és unalmas műsoridőt kitöltő produkciókká.
Én tavaly találtam meg a Konyhafőnök című szakácsversenyt, és nagyon sajnáltam, hogy csak az utolsó hetét nézhettem végig. Így jár az, aki nem tartozik a tévénézők derékhadába, és nem néz semmit az RTL Klubon. Az idei évadra már vadásztam, és az elejétől a végéig láttam.
Megmondom az őszintét, akkor is, ha többen ezt nem veszik jó néven, én szeretem ezeket a műsorokat. Itt ismertem meg Zét, és a két szimpatikus (szubjektív jelző, ezért senki ne kössön belém) zsűritársát. És élveztem a versenyt, és végig drukkoltam, s mit ad isten, a két legszimpatikusabb versenyző jutott a döntőbe. (Tudom, minden műsornak megvan a forgatókönyve, és az indulásnál megvan a győztes is, mint minden hasonló műsorban, tehát erről senki ne oktasson ki, kérem szépen! Azért vagyunk nézők, hogy elhiggyük, itt minden a véletlenen múlik, és nem a profit lebeg a csatorna szeme előtt.)
Most éppen Gordon Ramsey Pokoli Konyhájára vagyok rácuppanva, s nézem, bár ez már az utolsó évad a Galaxyn, nem hinném, hogy más adó nem tűzi műsorára a teljes sorozatot, biztos megnézhetem a többit is, mert olyan műsor ez is, mint a Columbo: magára valamit adó csatorna nem létezhet, amelyik ne tűzze műsorára. Nincs is olyan epizód, amit ne láttam volna legalább négyszer-ötször, bár manapság csak az első reklámig nézem, utána alszom el (a 23.00-kor kezdődő adásokra gondolok itt).
Szóval Ramsey. Biztosan sokan utálják. Rengetegen szeretik. A HK pörgős, ricsajos, indulatokkal teli műsor, és még akkor is szeretem, ha tudom, hogy előre megírt a forgatókönyv, de lévén amerikai (Fox) produkció, abszolút profin van megcsinálva.
És akkor jön a TV Paprika a Sztárséffel. Azt hittem, na, egy újabb nézhető, klassz főzős műsor. De sajnos nagy a csalódás. Hótt unalom. Nem értettem, miért nem érdekel, miért érdektelen, hiszen a magyar "sztárséf" vezeti, aki mellesleg képes egy gyönyörűséges húslevesbe egy leveskocka kemikáliát beledobni (milyen szakács az ilyen?), harsányan, jópofizik. Nem értem, miért nem érdekel?
Rájöttem: hiányzik belőle a tét, az izgalom, a nagy kérdés: ki nyeri? Azt ugye senki sem gondolja komolyan, hogy az érdekel valakit is, hogy két celebcsapat közül kit nyilvánít győztesnek a profizmus látszatát nem keltő zsűri. Az ilyen műsoroknak a sava-borsa a tét. Az, hogy nyerni akarnak az amatőr szakácsok.
Szóval baromi nagy csalódás ez a műsor.

S végül jön az abszolút lúzer csatorna, akik sosem ébrednek időben, akik soha nem képesek felmérni, hogy mi a trendi, és két évvel lemaradnak mindenben... ez bizony a TV2. Vigyorogva látom, hogy ők is meghirdetik a maguk szakácsversenyét. Biztosan nézni fogom - az ország legnézettebb főzős műsorát, mert nyilván ezt fogják harsogni -, és örülök, hogy biztosítva van a közeli jövőben az engem érdeklő műsorfolyam, akármerre nézek a csatornarengetegben.

Hát, csak ezt akartam mondani.