Rögtön megmondom, hogy így nem igaz, ahogyan leírtam a címet. Mert nem bálmossal volt, hanem csak savóval készített mamaligával. De így jobban hangzik a cím...
A tarját az asszony alkotta, amikor serpenyőben süt, akkor a hús mellé kerül mindig bőven hagyma és szeletelt alma is. Valami fantasztikus a szaftja, és a sült alma is felséges, hogy a hagymáról ne is beszéljünk. És a gasztronómiai élvezetet fokozta, hogy puliszkával ettük. Aznap készítette,m, házi túrót, és a savó a bejárati két ajtó között a küszöbön (téli pótfridzsider) várta a sorsát.
"Keletkezett" a családban egy aranyos kislány, éppen menynek való (és az is lesz), így őt, kértem meg, hogy csináljon hozzá bálmost.
- A szót ismerem, mert hallottam már, de se nem ettem, és nem is készítettem még soha! - mondta (angolul, mert amikor nagyon szükséges, hogy pontosan fejezzük ki magunk, akkor ezt használjuk, mivel oly tökéletlen vagyok, hogy nem beszélek románul, pár fontos tengerész kifejezéstől eltekintve: unde merdzse domunle, cse facse domnule, primbáré, zsumatáte, pucin kontrol, nu stiu rumuneszk, ma numeszk szífalkon...).
Na, szóval elmagyaráztam, hogyan kell. Gondolom, értette is, de volt benne némi bizonytalanság. De mint minden mai fiatal, bensőséges viszonyban van a világhálóval és azonnal megguglizta. És jött is ezerszám a román nyelvű találat. Innen már nem volt nehéz elkészíteni.
Dobálós savanyúságot ettünk hozzá, hát isteni volt!!!
Na, most megmondom a tutit kérem, én a büdös életben nem ettem bálmost. És ez még hagyján, de az is egy nagy igazság, hogy amíg az erdélyi Márti blogger nem szólt, hogy a savóból milyen finom bálmost lehet főzni, addig nem is hallottam róla.
De mára helyzet tök megváltozott.
Mivel akkor hallottam, és most volt savóm és túróm, ezért nem tartott semeddig elkészíteni! És nagyon szívemből mondom, hogy megszerettem. Mert ez a recept is azt igazolja, amit oly sokszor elmondtam, hogy minden, ami hagyományos, és egyszerű, az a legfinomabb!
Most nem Ádámtól és Évától, azaz onnan kezdem, hogy végy egy tehenet, és a hátsó input-outputhoz engedj egy jól begerjedt bikát... Mert annak nem tej lesz az eredménye, hanem bizonyos idő múltán egy efféle aranyos jószág:
A kisborjú, amely miatt tejszűke van még, de két nap, és lehet fejni a mamát...
Ő egy éppen egyhetes kis bikaborjú, tekintsd a képet bónusznak a bálmos mellé.
Szóval ha az aludttejet jó melegen tartod, elkülönül a savó és a fehérje. Én speciel a cserépkályha tetején tartom, ez az egyik legfontosabb része a házi tejüzemnek, és még rejtve is van a hülye EU elől.
Ez mai kép, de mára maradt egy kevéske tegnapi túró, volt egy nagy befőttesüveg savóm, és a mai aludttejről megint leszedtem friss tejfölt.
Nos, ehhez csak egy kevés kukoricadara kell, és lehet bálmost főzni!
Persze az ember internetalapú okossággal vértezi fel magát, meggugliztam a receptet, hogy lássam azért, hogyan is készítik mások?
Nos, ahány recept, annyi bálmos. A lényeg, hogy mindenki áradozik, hogy a nagymamája, meg az anyukája, meg az ángya milyen finomat főzött. A lényeg az, hogy savanykás lébe kell a darát tenni, legyen az aludttej vagy joghurt meg tej esetleg tej-kefir keveréke, vagy tej-tejfel turmix, vagy sós tej, és később megy bele joghurt. Szóval az én savóm mindenképpen nyerő. A mosolygattató az, hogy senkinél nem olvastam a savót.
Tehát felforraltam, kicsit sóztam, és vékony sugárban adtam hozzá a kukoricadarát. kevertem, kavartam, amíg egy képlékeny puliszkát nem kaptam. Hozzáadtam a túrót, és jó két kanál friss tejfölt. Eldolgoztam, ezzel kész. Hagytam még egy fertályórát degedni, vagy hogy jobban értsd, sűrűsödni.
Eztán tálba kanalaztam, tettem rá tejfelt, és megszórtam füstölt sajttal. Ez utóbbit azért tettem, mert egy recept azt írta, hogy keverjek bele füstölt sajtot is.
Hát kérem, egy nagyon finom, enyhén savanykás, krémes, omlós, zamatos, selymes bálmos az eredmény, amiből Seafalconné is evett, annak ellenére, hogy kijelentette, ma nem vacsorázik!
Ha elolvastad, megérdemelsz két jutalomfotót:
A jobboldali tehenke adja a tejet, a baloldali még szoptat, de két nap múlva már fejik őt is.
Nagyon barátságos jószág, jóindulata jeléül megkóstolta a farmerom szárát...
