Elutazás előtt az ember mindent "kifőz" a hűtőszekrényből, amit más itthon nem használ. Erre a sorsra került tegnap este a tofu, és - sajnos - korábban a friss gyömbér.
Hozzávalók:Fél doboz tofu, 1 dl tejszín, négy rázásnyi szójamártás, 1 kk. kardamom mag, 1 kk.

kurkuma, 1 kk. őrölt kömény, 1 kk. őrölt gyömbér (de az a gyanúm, ha frisset reszelsz bele, attól csak jobb lesz, de így behajózás előtt a friss, és a családban csak általam használt dolgokat már nem pótolom, szóval nincs itthon), só, 3 ek. olivaolaj.
Elkészítése:A tofut felkockázom, a wokba beleteszem az olivaolajat, ha forró, a kardamom magot megpirítom benne. Hozzáadom a tofut, sózom, fűszerezem, két percig forgatom, persze óvatosan, most jön a szójamártás, s szinte azonnal a tejszín. Ha a tejszín felforrt, kész.
A pirított kardamom valami isteni, és a sűrű mártásban ha ráharapok, az valami fenséges!
Itt még van egy
tofu recept, azt céklával készítettem, az is igazán finom...
Ha megnézed a fotót, akkor (az "ars poeticámnak" megfelelő) olyan képet látsz, amin semmi csicsa, semmi frinc-franc, ahogyan kikerült a wokból a tálcára. Azt mondom, hogy az ételfotózás, mint a profi fotózás, egyrészt a művészek dolga, másrészt a szakmabeliek dolga. Én arra egyelőre nem vagyok képes, és hogy ideológiát adjak a "nem művészetemnek" azt mondom: ha megnézed, biztos lehetsz benne, hogy neked is sikerül így (vagy még jobban) elkészítened, míg a hiper-szuper-rohadtdrága szakácskönyvek nyálcseppentő fotóit meglátva egy dolog a biztos: sose fog így sikerülni (viszont gusztust és étvágyat gerjesztenek, ez biztos, és nyilván ez a feladatuk) senkinek, otthoni körülmények között.
Viszont olvasgatva
Lila Füge blogját, és látva, hogy otthoni körülmények között is lehet szép fotókat készíteni, lehet, hogy változtatok én is a jövőben.
Azért ha belegondolok, nem járhatok messze az igazságtól, hogy az ideológiámat a lakáskörülményeimhez alakítottam, és mivel nincs igazán hely, hogy úgy, mint Lila Füge, a padlóra terítsem a csomagolópapírt (vagy egy hodálynagy asztalra) és mellé még mindenféle derítőállványt, meg mindent elhelyezzek, ezért nem váltok. Meg aztán az is igaz, hogy a jelenlegi fényképező masinám nem a legjobb (ha megnézed a mai fotót is, láthatsz egy kis foltot a jobb felső negyedben, a kék karimán).