Spájt rendezünk, kredencet lomtalanítunk, és fűszereket szortírozunk. Közben talál az ember mindenfélét, elfelejtett aszaltszilvát, (még belül a lejárati időn), nosza rajta, főzzünk valamit.Persze akinek van világhálója, az nem jöhet zavarba, millió receptet talál. Mivel volt itthon dió is (ráadásul saját termés), ezt találtam a legalkalmasabbnak, hogy elkészítsem.
Hozzávalók:
20 dkg. aszalt szilva
1 liter víz
1 dl vörösbor
1,5 dl tejszín
egy marék dió
8-10 szem szegfűszeg, 1 darab egész fahéj, cukor
Elkészítése:
A diót pörköld meg zsiradék nélkül és vágd össze, hogy darabos maradjon. A szilvát is kockázd fel. A vizet tedd fel, cukrozd meg és tedd bele a szegfűszeget és a fahéjat egy teadióban, hogy praktikusan ki tudd majd egyben venni. Ha felforrt, add hozzá a szilvát, a vörösbort, forrald kb. 5-8 percig, tedd bele a tejszínt, és még egyszer forrald fel. Én a tányérra szedett levesre szórtam a pirított diót.
Annyi trükköt elárulok, hogy nem cukrot használtam, mert az orvos szerint nem szeretem a cukrot (ezt a laboreredményből találta ki, nem a szememből), ezért Stíviát használtam édesítésre, ami sokkal édesebb, mint a cukor, és nincs randa mellékíze, mint a sok bolti édesítőkamikáliának.
Ez már ma a második bejegyzésem, de "sietnem kell", mert kedden, ha minden összejön, elrepülök Ogyesszába, s onnan Nyikolajevbe visz a taxi, és visszaszállok a Johann C hajóra.
