Gyömbéres, bazsalikomos szilvacsatni

A csatni az egyik nagy kedvencem! Jöhet pirítósra, jöhet kenyérre, jöhet húshoz, jöhet rizshez, jöhet mindig! Hál' Istennek, a kert ontja a zöldséget, gyümölcsöt, itt az ideje a főzésének!

Még sehol nem olvastam, hallottam, hogy a szilvát és a bazsalikomot házasságra kényszerítsék. Honnan az ötlet?
Vettem egy ötszintes aszaló készüléket. A perzselő nap elkezdte a lehullott szilvát aszalni, ezzel a masinával fejeztem be. Négy tálca lett tele szilvával, és hogy az ötödik ne legyen kihasználatlan, teletettem bazsalikommal, hadd száradjon ki. Nos, amikor pár óra múlva beléptem a garázsba, hallatlanul kellemes illat fogadott: a szilva és a bazsalikom hallatlanul harmonizál, nagyon jó együtt! Ez adta az ötletet, hogy készítsek szilvából csatnit, és tegyek hozzá bazsalikomot.
Ahogyan a tudást kiolvastam a netről a gugli által, kell hozzá friss gyömbér is, meg egyebek. Az enyémhez a hozzávalók:
4 kg szilva, 1 kg vöröshagyma, 1 kg zöld paradicsom, 25 gr. friss gyömbér lereszelve, 1,5 kg barna cukor, egy nagy csokor bazsalikom, 4dl. borecet, 1 ek. szegfűszeg, 1 ek. őrölt fahéj, 2 ek. kurkuma, 150 gr chili (vagy ízlés szerint)

Nem kell cifrázni, a hozzávalókat az ecet kivételével egybe kell önteni, és el kell kezdeni főzni. Vannak, akik megadják a főzési időt, én nem. A lényeg, hogy a hagyma és a zöld paradicsom megpuhuljon benne, de ne főjön szét! A főzés végén add hozzá az ecetet, ezzel csak rottyanjon egy keveset.
Mivel háromfélét készítettem, ezt a hozzávalók adagolásával értem el.
Mielőtt beletettem volna a bazsalikomot, kivettem négy üvegnyit, ez lett a gyömbéres szilva csatni.
Ezután adtam hozzá a bazsalikomot, negyed órát még főztem, és kivettem megint négy üveggel, ezek lettek a gyömbéres bazsalikomos finomságok. Ekkor ment bele a csilipaprika, de ez nem igaz, mert négy cseresznyepaprika, vagy 8 darab macskapöcse paprika és vagy hat darab hosszúkás  jó erős paprika (amit Romániából kaptam, és az idén már én is termeltem), de manapság mindenre csilit mondunk ami erős... Ebből lett tíz üveggel. Ezek kis üvegek, ha nem derülne ki a fényképről.

Hogyan készül az aszalt szilva

A kérdés csupán csak annyi, hogy ez kérdés "legyen-e vagy állítás-e legyen-e"?
Mert az történt, hogy barom sok szilva van a fán, és ahogyan a népdal is mondja: Hull a szilva a fáról... stb. stb. Hát az bizony lehullik, de még mennyi, ha olyan szélvihar van érési időben, mint öt napja. Nos annyi, hogy nem vagyok képes összeszedni.
Ha lehajolok majd felemelkedem, akkor szédülök egy sort. Ha maradok lehajolva, akkor a térd körüli izmaim kezdenek el nagyon gyorsan tiltakozni, ezér' ravaszul megvártam, hogy jöjjenek vendégek, majd velük összeszedetem (egy részét...) A lényeg a lényeg, hogy a szilva pihent vagy 4 napot a fűben ebben a rekkenő kánikulában. Tegnap reggelre már minden cefrés hordóm megtelt, de szilva még volt dögivel. És kipattant a szikra, amikor három-négy, aszalódásnak indult szemet találtam: ha a szilva elkezdett a fűben aszalódni, akkor bizonyára hajlandó azt tálcán is megtenni...
Nosza összeszedtem egy rakatot, alaposan megmostam, majd tálcára velük. Most azt várom, hogy szépen kiszáradjanak.
Legyen a cím kérdés, és hozzáteszem még: meg fog gy aszalódni a napon? Te hogyan aszalod (aszalnád, fogod, szokod aszalni)?

Megmutatom képen is:

A gyors szilvás gombóc vándorlása hetedhét blogon is túl...

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, az Üveghegyeken is túl, ahol a kurtafarkú blogger túr, volt egyszer egy szilvásgombóc...
Ez a szilvásgombóc gyors volt, sokkal gyorsabb, mint a társaik, ezért aztán hamar elérkezett Erdélybe, és belebújt egy receptkönyvbe. Ez a receptkönyv sedith anyósáé volt, aki egy alkalommal, amikor gyors ebédet akart főzni, nagy örömmel készített el a menyének, aki úgy meglepődött, hogy rögvest  blogba írta a szilvás hősünket.
A gyors gombóc hamar megtalálta Alízt, aki amúgy fakanálforgató tollforgató lévén nemcsak újságba írta (ha írta), hanem a blogjába is. Így rohangált a gyors szilvásgombóc Marosvásárhelyről Gyergyószentmiklósra, mint a villám, és addig sündörgött, futkározott, gyütt-ment, amíg Seafalcon is felfedezte...
Nos, ezzel meg is érkezett a gyors gombóc Akára, és lett nagy oka nagy evésnek...
Szóval a receptek keringenek, vándorolnak, egyik bloggertől a másikig, egyik konyhából a másikig... Aztán van aki bevallja, van aki kopirájtot helyez kilátásba, ha valaki el meri vinni az ő szellemi termékét. Pedig nem is az övé. A nagymamájáé, vagy a nénikéé, esetleg az ángyától tanulta - ritkán persze vannak eredeti saját ötletek is. Természetesen itt most magára a receptre gondolok, nem egy eredeti blogbejegyzésre, amit szőröstül-bőröstül kopi-paste módon lopkodnak. Én olyan vagyok, hogy arra buzdítom a látogatóimat, hogy vigyék a recepteket, csak jelöljék meg egy linkkel a blogomat. Tehát ez a gombóc máshonnan ered, mint olvashattad, nem az okos kis buksimból, és azt hiszem, eleget tettem az eredet megjelölésnek is!

A lényeg a lényeg: ez egy olyan "csoda", ami tovább tart, mint három nap, mert az elkészítése olyan, de olyan egyszerű, hogy az már skandalum!

Mert a szilvás gombóc fogyasztásának egyik gátja, hogy macerás a tésztája és a vele való munka...
Szóval alaposan elolvastam, és hogy a dolog biztos legyen, mindkét receptet kinyomtattam. és odaadtam Seafalconnénak, hogy amíg én "szilvalekvárt" főzök, addig ő csináljon nekünk szilvás gombócot, kettőnknek. Erre való Alíz receptje, mert nála is kétszemélyes. Az asszonykám a másikat keverte be, az négy személyes, így a fele a fagyasztóba vándorolt... lesz máskor is!
Jöjjön a lényeg!

Hozzávalók:

7,5 dl víz, fél kila liszt, 2 tojás, szilva, fahéj (cukor ízlés szerint), prézli, olaj. Ebből, aszondja sedith, hogy lesz 30 darab.

Akkor most jön a procedúra: megpirította az asszonykám a zsemlemorzsát olajon. A szilvát megfelezte, kimagozta, megszórta őket fahéjjal, te meg tegyél bele cukrot is, mert a népek úgy szeretik, én meg így.
A vizet felforralta, beletette a 8 evőkanálnyi olajat, majd a receptek előírása alapján belezuttyintotta az egész lisztet.
- Te, Isti, biztos így kell ezt? - kérdezte kétségbeesetten, amikor az egész összeállt egy nagy kupac masszává.
- Biztosan, ketten is ezt írják...
- Na, csókoltatom a sedithet! - kesergett, miközben igyekezett elkeverni a lisztet, azaz a masszával birkózott.
Aztán kicsit később:
- Te, ez működik...
Később:
- Jé, ezt lehet így csinálni!
Kicsit hűlt a tészta, amikor belekeverte a tojásokat, mert nem akart rántottás tésztát. Amikor már nem égette a kezét, akkor a masszából kivett az ügyes kis kezével egy adagot gombócokat formázott-tapickolt, és nem fogod elhinni, de szépen kifőzte forró vízben.
Miután feljött a tetejére, mentek a prézlibe, majd onnan a tányéromba.
Kissé óvatosan kóstoltam, mert ugye a krumplis tésztánál az a lényeg, hogy jó puha a tészta is.
Hát kérem: ez se más!
Észveszejtően finom volt, alig várom az alkalmat, hogy kivegyük a fagyasztóból a maradék adagot!
ja, és lehet mákkal fogyasztani, ahogyan Alízék tették.
Ja: és ez nagyon, nagyon, de rettentően fogyókúrás, ha a 90 napos diéta tésztanapján készíted, de ugyanez vonatkozik a pszichowelness kúrára is!

Szilvalekvár - de mit rontottam el?

Mert attól tartok, hogy valamit nagyon! De bennem van tartás, nem rejtem véka alá, nem szégyellem!
Szóval lassan hónapok óta készülök arra, hogy szilvalekvárt főzök.
Tegnap nekiduráltam magam, és tessék...
Hiába dolgoztam, meg teljesen más lett, mint az asszonykám szilvalekvárja.
Remélem, kapok jó ötleteket, hogy mit lehet vele csinálni?
Esetleg, ha még egyszer (ki)főzném?