Aranyvasárnap mi nem mentünk vásárolni. Egyáltalán nem mentünk költekezni, hanem itthon fabrikáltuk a karácsonyi ajándékokat. A főzést közösen vállaltuk az asszonykámmal.
Csontleves volt az asszony alkotta, a grízgaluskát én követtem el.
Kedves barátaink kóstolót hoztak (karajcsont, hurka, sütnivaló kolbász), mert egy fél disznót vágtak (a másik felét mikor szúrják le vajon?
A csontleveshez finom húsos karajcsontot használtunk, Seafalconné feltette főni, majd bezöldségezte. A fűszerek, amit használt: só, bors, paprika, hagyma, fokhagyma, morzsolt rozmaring, lestyán, kakukkfű. Saját ízesítőt nem, mert van friss zöldség.
A grízgaluskához egy tojást habosra kevertem olvasztott disznózsírral, majd hozzáadtam annyi grízt, hogy amennyit felvett, hogy ne legyen se túl sűrű, se túl híg. kábé három órát pihentettem, majd fövő zöldséges alaplébe szaggattam, és puhára főztem.
A hurka és kolbász sütéshez sok zsírt használtam, hogy legyen majd hurkazsír a paprikás krumplihoz, meg kenyérre kenni, a nagyobbik fiam él-hal érte!
Vastag burgonya- és hagymaszeleteteket tettem közibük, és mehetett a sütőbe.
Készítettem még sült burgonyát, valami eszméletlen finom lett! A receptet Zsanuáriánál olvastam, aki pedig Teánál. Nem véletlenül írták, hogy a legjobb sült krumpli, mert ez bizony igaz! Valóban a legjobb, amit eddig ettem!
Szóval ezt ettük Aranyvasárnap. És közben zenét hallgattunk:
