2008. szeptember 30., kedd
Új blogom van
Ebben a blogban azt jelenti, hogy mindenféle
És miközben a blog létrehozásával bajlódtam, az asszonykám behozta a reggelimet:
A tojásrántottához - amit most elég sokat eszem, mert közeledik a behajózás, és a tengeren olyan rántottát nem tudnak készíteni mint az asszony - adott hajdinát és ez igazán feldobta (nem beszélve arról, hogy a magvak ugye segítik az emésztést!) Én már csak megfejeletem egy kis Erős Pistával, és kész is.
2008. szeptember 27., szombat
Aszaltszilva leves pirított dióval
Persze akinek van világhálója, az nem jöhet zavarba, millió receptet talál. Mivel volt itthon dió is (ráadásul saját termés), ezt találtam a legalkalmasabbnak, hogy elkészítsem.
Hozzávalók:
20 dkg. aszalt szilva
1 liter víz
1 dl vörösbor
1,5 dl tejszín
egy marék dió
8-10 szem szegfűszeg, 1 darab egész fahéj, cukor
Elkészítése:
A diót pörköld meg zsiradék nélkül és vágd össze, hogy darabos maradjon. A szilvát is kockázd fel. A vizet tedd fel, cukrozd meg és tedd bele a szegfűszeget és a fahéjat egy teadióban, hogy praktikusan ki tudd majd egyben venni. Ha felforrt, add hozzá a szilvát, a vörösbort, forrald kb. 5-8 percig, tedd bele a tejszínt, és még egyszer forrald fel. Én a tányérra szedett levesre szórtam a pirított diót.
Annyi trükköt elárulok, hogy nem cukrot használtam, mert az orvos szerint nem szeretem a cukrot (ezt a laboreredményből találta ki, nem a szememből), ezért Stíviát használtam édesítésre, ami sokkal édesebb, mint a cukor, és nincs randa mellékíze, mint a sok bolti édesítőkamikáliának.
Ez már ma a második bejegyzésem, de "sietnem kell", mert kedden, ha minden összejön, elrepülök Ogyesszába, s onnan Nyikolajevbe visz a taxi, és visszaszállok a Johann C hajóra.
Na, megint off vagyok
Akkoriban az Isartal motoroson voltam. A hajón olvastam Katona Miklós könyvét a Csingtau 1914 című regényt.
A regény főhőse, az Erzsébet királyné csatahajó (SMS Elizabeth Königin) első tisztje, a regényben egy alkalommal kifakad, és egy monológban siratja el a haditengerész erkölcsöket. Búsul a „tengeri lovagkor” végén, mert a tengereken az első világháborúig tartott a lovagkor, addig minden tengerészt megmentett az ellenfél is, akkor még megelégedtek a hajók elsüllyesztésével, a technika elpusztításával, addig nem volt divatban a tehetetlen, tengerben egy szál deszkába kapaszkodó tengerészek lemészárlása.
Ennek kapcsán elmondhatom, hogy bennem is motoszkál valamiféle hasonló érzés, mint abban az első tisztben. Mert én is, és az én korosztályom is megérte valaminek a végét, valaminek, ami véget ért 2000 novemberében, amikor az utolsó magyar tengerjárót eladták, ami az igazi flottához tartozott, és ezzel eltűnt a világtengerekről a magyar lobogó. Mert lehet, hogy valaki, vagy valakik újjáélesztik a magyar tengerhajózást, de az már gyökeresen más lesz, mint amit mi csináltunk. Az a kor technikai színvonalának megfelelő lesz (remélhetőleg), és azokon a magyar hajókon már nem használják majd a szenyolettó, az amerikáner szavakat és a pasztéka helyett is keresnek valami angolt.
Mi az útnak a végén állunk, s azt látjuk, hogy nincs, aki folytassa, nincsenek, akiknek átadhatnánk tudásunk, nincsenek se malik, se hajóssuhancok, vagy tanulómatrózok, de kezdő stopák se akik megtanulnák tőlünk a sok gyakorlati tudnivaló mellett többek között a tengerésznyelvet.
A gyűjtőmunka türelmet, kitartást igényel. Amikor már-már úgy tűnik, hogy befejezi az ember, akkor valahol kipattan egy szikra, és lángralobbant valamit.
Az ember ráébred, hogy a világ nem úgy kerek, ahogy magának elképzeli, kitágul a horizont, és rájön: az igaz, hogy a tengerészek nyelvét meg kell menteni, de…
De vannak más vízi emberek, akikkel szegről-végről közös nyelvet beszélünk, mondhatnánk: azonos nyelvcsaládba tartozunk.
A folyami, belvízi hajósokról van szó, akik között sok volt tengerész van, ezek átadták a mi szavaink egy részét. De köztünk is sokan vannak, akik a folyamhajózásnál szolgáltak, mielőtt a tengerre vetette volna őket a sors és a kalandvágy.
Ezért a gyűjtőmunka kibővült: a folyami, belvízi hajósok nyelvét, szavait is össze kell gyűjteni.
A kötet szószedetének második része, a Beszéljünk hajósul az ő szavaikat, nyelvi fordulataikat tartalmazza. Azonban ez a nyelv élő, a mai napig dinamikusan változik, hiszen a folyamhajózás nem szűnt meg hazánkban, nekik van utánpótlásuk, és bízvást elmondhatják: van jelenünk, és bízhatunk a jövőben is. A vízi emberek társadalma azonban nemcsak belőlünk, hivatásos hajósokból és tengerészekből áll. Szintén erősen kötődnek a vízhez, a hajózáshoz, még ha másként is, azok, akik vitorlásokra, jachtokra szállnak, hogy a hullámokat meglovagolják. Ők is sajátos, nyelvet használnak, és bár ez a nyelv elég távol áll a hivatásosokétól, ne feledkezzünk meg róluk se.
2008. szeptember 9., kedd
Na, ez valóban "OFF" - MEGHÍVÓ
A meghívó innen letölthető, pdf formátumban.
Jó étvágyat kívánok hozzá!
2008. szeptember 8., hétfő
Off vagyok, mert nem recept
Az a helyzet, hogy minden időmet leköti a parasztház felújítása. Hallatlanul élvezem, már majdnem bevégeztük, amit elterveztünk. Persze ez nem azt jelenti, hogy kész, hanem annyit, hogy kinyújtóztunk a takarónk végéig, most leállunk, a bankok meg dugják fel maguknak a pénzüket, elvből nem veszünk fel semmi kölcsönt. Majd tavasszal folytatódik.
Sok a munka, de egyrészt ezért is vettük, hogy legyen hol dolgozni, fizikailag leterhelni magam. A tetőt ki kellett cserélni, hát csuda, hogy mi mindent találtunk a padlás bontása közben. Hogy csak mást ne mondjak, katonaládát az első világháborúból. Aztán egy gyönyörűséges, világoskék mosdótálat, amilyent eddig csak filmeken láttam, persze van hozzá toalett asztal is, amin tartották, és alul volt a vizeskancsó. Meg még egy csomó dolgot találtunk, képeket, iratokat, többek között egy hagyatéki végzést 1898-ból! Szóval sok mindent, és érdekeset, annyira, hogy a honlapomra is kitettem őket. Itt megnézheted!
Ezt az asszonykám találta ki:
megfőzte a búzát, adott hozzá kevés tejben áztatott kenyeret, keménytojást apróra vágva, maradék gombapörköltet, és egy nyers tojást is, hogy tartsa össze az egészet. Prézliben megforgatta, és jól kisütte! Nálam ez nagyon bejött, és ugye mondanom se kell, hogy a vegetariánusok kaphatnak a recepten!
Na, azért mégse off, mert lett recept is.
2008. augusztus 9., szombat
Pórékrémleves - reform módra
Miután ha nem is véglegesen, de egyelőre száműztük a húsokat az étlapunkról, sok-sok zöldséget eszünk. A póréleves valójában egy teljesen közönséges hagymaleves:
Oliva olajon megpárolom a pórét, meghintem kevés liszttel (teljes kiőrlésűvel), felöntöm vízzel, és ha felforrt hagyom lehűlni. Elturmixolom, majd ójra felforralom. Levesbetétnek hajdinapelyhet szórtam rá, és a póré két legbelső (inkább sárga mint zöld) zöldjét kockára vágtam, és ezt is rászórtam.
A levest eheti, aki fogyókúrázik, aki 90 napos diétán van, aki lugosító diétát tart, és aki szereti a pórét, a zöldséget, és a jót.
Ja, azt még örömmel adom hírül: ma reggel 99,4 kiló voltam, pedig vagy 15 éve nem tudtam 100 alá menni!
Szép az élet gyerekek, még akkor is, ha egy hete már nyugdíjas bérletem van!
2008. július 18., péntek
Paradicsomos padlizsántekercs
Hozzávalók: két nagy, minél egyenesebb padlizsán, paradicsom, oliva a sütéshez, tejfel, fokhagyma, só az öntethez.
Elkészítése: A tojásgyümölcsöket hosszában felszeleteled, besózod, lecsurgatod (ha szoktad, ha nem, akkor ne tedd, aki tanácstalan annak: a fiatal padlizsán héja nem keseredik meg, nem kell besózni). Mindkét oldalát megsütöd, félre teszed. A paradicsomokat felszeleteled betekered egy szelet padlizsánba, tálra helyezed, és megkened fokhágymás tejfellel (két gerezd két decihez). Megborsozod, estleg oregánóval, kakukkfűvel is megszórhatod. Előételnek adhatod, de sültek mellé is tehetsz a tányérra a köret gazdagítására. Ha a tejfelt elhagyod, akkor beillesztheted a 90 napos diétéba is zöldségnapon.
Oleg Omelcsuktól, a Johanna C ukrán szakácsától lestem el a készítését.