
Grillcsirkét készítettem, azért, mert ha a masina már forog, akkor közben lehet készülni a behajózásra, meg minden. Ezt én mostanában úgy készítem, hogy a belsejébe teszek egy-egy almát és egy-egy hagymát is, ami aztán meg szokott párolódni, az ízét a csirkének adja, és mi a körthez tesszük őket.
A kisebbik srác csak egy nagyot sóhajtott, amikor a konyhába pillantva meglátta a grillsütőt:

- Ma megint jóllakom! - mondta, s ez nyilván azt jelenti, hogy az albérletben nem sűrűn eszik hasonlókat. Hát kérem, vagy eszünk, vagy vállaljuk az önkéntes függetlenség minden velejáróját!
Konyhán kívül
Tegnap:
Milyen érdekes az élet: í-méltek a cégtől, hogy csak hétfőn kell elutaznom, ennek a két napnak úgy örülök, mint egy gyerek. Persze az asszony is.
Ennek örömére... rossz még emlékezni is!
Az egyik barátomnál voltam, honlapot megbeszélni, és indulás előtt nem sokkal felhívott a feleségem:
- Ezek szerint még nem indultál el...
- Nem, de mindjárt megyek.
Hamarosan beültem a kocsiba. Persze a honlapon járt az agyam, amikor ki kellett hajtani egy főútra, a figyelmem a balról száguldó idióta kötötte le, és nem figyeltem jobbra. Ha a jobbról érkező autós nincs észnél, akkor most a hullaházban várhatnám a behajózást. Mindjárt megelőzött, és közben úgy üvöltött és szidott, ahogy a torkán kifért, persze ezt csak gondolom, mert a gesztikulációját láttam csupán, de az nagyon beszédes volt.
Hát azon el lehet gondolkodni, hogy ki a nagyobb idióta, aki balról jött ezerrel, vagy én.
Ennek a győzelemnek nem igazán örülök.
Viszont, amit nem gyakran teszek, az első gondolatom ez volt:
- Édes Jó Istenem, miért mentetted meg az életem?
Ezt többször is elmondtam magamban, meg is köszöntem az életet, miközben remegett kezem, lábam, alig tudtam vezetni.
Itthon leroskadtam a fotelbe, és majdnem sírva mondtam a feleségemnek:
- Majdnem összetörtem magam...
Ő sápadt arccal hallgatott, a szokásos pózban, felkucorodva a szofa végébe. Amikor elmondtam, kinyitotta az ökölbe zárt markát.
Megláttam benne a kis keresztet, amit az édesapja hagyott rá.
- Aludtam, és arra riadtam fel, hogy karamboloztál - mondta. - És azóta itt imádkozom... - mutatta a tenyerén fekvő kis műanyag keresztet, ami szokatlanul erős fénnyel világított, mert fluoreszkáló anyagból készült.
2 megjegyzés:
Azok a női megérzések... Egyszer rátelefonáltam a férjemre, hogy minden rendben van-e vele, mennyire törte össze magát? Döbbent csend volt a túlsó oldalon- csak azt kérdezte- honnan tudod? Én Pesten, ő valahol Vásárosnamény környékén járt. Még remegett a hangja. Bekötőútról kivágódott nagy sebességgel egy autó a főútra... Végül is mindketten megúszták! Oldalra rántotta a kormányt és emiatt az árokban állt meg, éppen próbált kiszállni az autóból, amikor hívtam.
Isten bizony nem Vásárosnamény környékén voltam!
Akik együtt rezegnek, azonos hullámhosszon vannak azoknál természetesen működik!
Megjegyzés küldése