Már több hete itthon vagyok, de eddig nem volt alkalmam. Be kell vallanom, hogy nem úgy jöttem haza, ahogyan szerettem volna. Sok receptet szerettem volna hozni, de nem sikerült. Amit hazahoztam, azt meg ott kellett volna hagynom, mert vagy nyolc kiló túlsúlyom lett, azt meg magamon hoztam. Az úgy van, ha a szakács nem brillíroz, és kaja is alig van, akkor marad a vajas pirítós... Pedig eleinte inkább jobb volt, mint rossz. Illetve eleinte minden szakács tud újat nyújtani, de ha aztán állandóan ezt nyújtja.
Október 3-án szálltam be a Johanna C-re, és 14-én ezt írtam a naplómba:
"No, a szakácsról még nem nagyon beszéltem, pedig ő fontos ember a hajón. Nem hinném, hogy rosszul főzne, persze más, amit megszoktam. Azt hiszem, ez a jellegzetes ukrán konyha, amit most Szása vezet. Megfőz egy irdatlan fazék borscsot, és esszük, amíg el nem fogy. Na, ez a kaja olyan, mint a töltött káposzta: minél többször melegítik, annál jobb! És nemcsak ebédre, de vacsorára is tálalja. Aztán kérem, amit otthon el nem tudnánk képzelni, az a sok kása! Teljesen hétköznapi zabkása, és ez megy a rántott hús mellé, meg a májhoz, meg mit tudom én, mi mellé. Az állaga kicsit sűrűbb, mint a zabpehelyé (amit otthon készítünk), de ha valaki nem szokta enni, akkor a tejbegrízhez hasonlít
![](http://library.vu.edu.pk/cgi-bin/nph-proxy.cgi/000100A/https/blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCob4Z8m5M-nVNiFC2roqptCmezf5bIOmJYCDCPq7LqORncEWowbJUzktc4Nciz3NufHSbrcXVqIXLyWJgbauzQD86X6PwU3W4QbpWTJfVjqdxQ5fJcoKwmcLUZGrPTt1yVq_u5zt_Xdo/s320/003sztor.jpg)
Na, és ha nem porridge, mert ez a zabkása pontosan az, amit az angolok a hagyomány szerint reggeliznek(tek), akkor főtt tészta a köret mindenféle húshoz. Sajnos, ez nem a legerősebb oldala a mi kukinknak, mert eléggé szétfőzi. Viszont a salátáit is szeretem, ez főtt bab, meg borsó, apró káposzta és cékla, és ez ízesítve. Mert friss zöldség jelenleg nincs a hajón."
A képen azt láthatod, hogyan néz ki a pupa, miután behordtuk a megrendelt kaját (a pupa a tat, csak tengerész nem használja).
És október 20-án a naplóm:
"Kérem, ma olyat kaptunk ebédre, amit a legmerészebb álmaimban sem mertem volna elképzelni egy tányéron: májfasírt, borsó-cékla-kukorica-bab salátával és most figyelj: kalamáris rizottóval! (Most jót nevettem a Word nyelvhelyesség ellenőrző ajánlásán, mert a "kalamáris" helyett a tintatartó szót ajánlotta... aranyos!) Ezért aztán megettem, a rizottót, azután kerítettem sort a májból készült kotlett elfogyasztására (a fasírtot ezek kotlettnek hívják)."
5 megjegyzés:
Udv itthon,
H.
Üdv, az itthoni fedélzeten! Február eleje óta sokszor benéztem, vártam az újabb beszámolókat.
Egyszer régebb, a 90 napos diéta kapcsán ajánlotta valaki a naplódat és azóta lehorgonyoztam. Amióta meg elolvastam annak a (ha jól emlékszem) konstancai szakácsnak a receptjét, nagyon birizgálja a fantáziámat a pacalleves. Még sosem ettem (illetve egyszer nagyon régen, de amikor megtudtam, mi az, elment a kedvem tőle), de most megkóstolnám. A férjem egyszer vett konzervest, de az nem volt finom.
Minden szépet és jót az otthoni időre!
Edith
Nagyon helyes, tessék elkészíteni, csak a pacalt szagtalanra ki kell főzni, és akkor minden oké!
Az igazság az, hogy megint úgy jöttem haza, hogy fogynom kell, és ilyenkor keveset főzök itthon. De majd úgy hidalom át, hogy az asszony receptjeit is beteszem :-)
És merre jártál Szindbád?
Hűha, ez hosszú...
Itt alapos tájékoztató van, az utolsó naplómra kell kattanni:
http://www.szekelyistvan.hu/konyv_naplo.php
Röviden: Ukrajnától Norvégiáig...
Volt hajóbérlő csere, hajó átnevezés, sok horgonyállás, vittünk Szélturbina gondolát és tornyot, faforgácsot és műtrágyát, alumíniumot és sajtolt szotyolát.
:-)
De tényleg érdemes elolvasni a naplóm, jó visszajelzéseket kapok, sok a visszatérő olvasóm.
Megjegyzés küldése